A forráskutatás nehézségei

0


Hova forduljunk, ha mondjuk azt vesszük a fejünkbe, hogy megírjuk a Ford vagy a Peugeot hazai történetét? S mi történik, ha valaki az 1920-1930. közötti svábhegyi versenyek rajtlistájára kíváncsi?

Már a Források taglalásakor is említettem, hogy nincs könnyű helyzetben az, aki úgy dönt, hogy komolyan elmerül a hazai motorizáció történetének kutatásában.

Ha csupán az elmúlt ötven évet vesszük figyelembe, akkor is feltűnő, hogy egyelőre még senki nem vette a fáradságot a Csepel Autógyár történetének feltárására. Anyaggyűjtés folyik, a Magyar Hadi- és Gépjárműtechnikai Alapítvány gondozásában megjelent több kötet, amely egyes típusokra fókuszál (Csepel D350, Csepel D344), ám ezek csupán részeredmények.

Az 1945. utáni magyar autó- és motorkerékpársport, főleg az autósport múltja is feltáratlan.

Most azonban nem ezekről a hiányosságokról akarok beszélni.

Gépjárműkereskedelem
Szentmártony Gergely más helyen már idézett betekintést nyújt egy kicsit a kutatás nehézségeibe.

Míg a hazai autóipar történetéről azért valamit lehet tudni, a hazai gépjárműkereskedelem egykori szereplői, főleg az 1900-1948. közötti időszakhoz köthető személyek és cégek mára teljesen a feledés homályába merültek. Pedig nem kell messzire menni példamutatásért. Észtországban az egyik helyi veteránautós egyesület összerakott egy ilyen honlapot: az észt motorizáció története. Tulajdonképpen ez az egyik inspirálója a magyarjarmu.hu kiterjesztésének.

Ugyanis feltett szándékunk A hazai gépjárműkereskedelem arcképcsarnokának összeállítása. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Az egykori Kereskedelemügyi Minisztérium, illetve Budapest Székesfőváros Tanácsának 1926. után keletkezett ügyosztály iratainak döntő része a második világháborúban elégett. A rendőrségi nyilvántartás megsemmisült. A Magyar Automobilkereskedők Országos Egyesületének publikációiból csak mutatóba maradt fenn néhány.
Ez konkrétan annyit jelent, hogy a korabeli szaklapok átnyálazása után is csak elég vázlatos képet kaphatunk egy-egy cég működéséről. S ez a kép bizony sokszor csalóka. Két példa:
– az 1920-as évek elején Hirsch Hugó, az osztrák Gräf&Stift hazai képviselője sűrűn reklámozta üzletét. Ám a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyik vizsgálati iratából kiderül, hogy egy kis udvari műhelyről van szó.
– Ugyanebben az időszakban a Belváros közepén, a mai Március 15-e téren rendezte be fényes bemutatótermét a Motor Automobil Rt, amelynek tulajdonosait nem sokkal később már váltócsalás miatt körözték…

Aki mondjuk arra kíváncsi, hogy 1935-ben hány darab Ford közlekedett Magyarországon – neki jó hírünk van. A Magyar Statisztikai Szemle 1926-tól kezdve minden évben közölt állomány-jelentéseket. Ezekben ugyan nem volt benne mindegyik márka, de mégiscsak valami fogodzót nyújtanak.
Ám aki azt szeretné tudni, hogy a Hahn Arthur&Tsai, az Automobil és Traktorkereskedelmi Rt, majd később a Ford Motor Rt évről évre hány darab Ford személyautót adott el, az hamar el fog keseredni. Ilyen statisztikák nincsenek – Magyarországon.

Óriási szerencsénkre az amerikai Kereskedelemügyi Minisztérium 1912-től kezdve a világ több, mint 90 országából gyűjtötte a legkülönbözőbb gépjármű-statisztikákat. A teljes iratanyag feltárására május végén kerül sor, amikor az amerikai Nemzeti Levéltárba utazom kutatni.

Autós egyletek
S egy másik téma, ami szintén a forráskutatáshoz kapcsolódik. Az Óbudai Egyetem Bánki Donát karának Veteránjármű Restaurátor szakmérnöki képzésen óraadó tanárként gépjármű-történelmet oktatok. Az egyik hallgató kerek-perec közölte velem, hogy ő nem fogja megírni házidolgozatként a lakóhelyéhez kapcsolódó autós egyesületek történetét, mert „az senkit sem érdekel”.
Valóban, a vidéki autós egyletek históriája az egyik legmostohábban kezelt részterület. Szerencsére itt is vannak kivételek: amikor az 1970-es években Sopronban megalakult az Autó-Motor Veterán Klub Egyesület, felkutatták az 1927-től létezett Soproni Automobil Egyesület egykori titkárát, s tőle megkapták a SAE csodálatos aranykönyvét.
S szintén az 1970-es években az 1929-1939 között működő Győri Automobil és Motor Club történetét feldolgozó három fotóalbumot a klub egykori titkára Győr város levéltárának adományozta.
Ezen kívül a Hevesvármegyei Automobil Egylet egykori vezetőjének családja is megőrzött számos iratot a klub működéséről.
Ezek az anyagok nem csupán helyi szinten izgalmasak. A GyAMC tagjai minden jelentősebb hazai rendezvényen ott voltak, s bőszen fényképeztek. Frontharcos Túraút, Dobogókői Hegyiverseny, 1936-os Magyar Nagydíj – csupán néhány fontosabb rendezvény, amelyről a győri albumokban számos fotó maradt fenn.
Úgyhogy keresünk vállalkozó szellemű kutató-jelölteket Kecskeméten, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Nyíregyházán – itt működtek jelentősebb társadalmi egyletek, s itt remélhető, hogy érdekesebb iratanyagok előkerülnek.

Négyesi Pál

Mentés

Megosztás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.