Amerikában jártam…

2


Két héttel ezelőtt néhány napra Washingtonba utaztam, hogy az amerikai Nemzeti Levéltár anyagaiban kutassak.
Ez az ötlet már évekkel ezelőtt felvetődött. Tíz évvel ezelőtt a Ford képviseletnek hála három hetet tölthettem el a Henry Ford Museum & Greenfield Village könyv- és irattárában, ahonnan nem csupán a Ford hazai históriájára vonatkozó dokumentumokkal és fotókkal tértem haza.
Kiderült, hogy az amerikai Kereskedelmi Minisztérium, a Department of Commerce egyik részlege, a Bureau of Foreign and Domestic Commerce (Külföldi és Hazai Kereskedelmi Iroda) égisze alatt működő Automobile, majd Automobile-Aviation Division 1935-től kezdve a világ minden országára terjedően publikált részletes eladási statisztikákat.
Ezzel a tudással felvértezve más esélyeket kezdtem látni a hazai járműkereskedelem históriájának felderítésére. A Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában ugyanis a második világháború előtti időszakból csakis állományadatok vannak nyilvántartva – nem teljeskörűen, s csupán 1926-1939 között.
Ám, mint azt a korabeli szakirodalomból tudni lehet, már e régmúlt időkben is szívesen vonták ki az emberek járműveiket a forgalomból, hogy ne kelljen utána adót fizetni. Ezek az ideiglenes kivonások néha csak hónapokig tartottak, de így is torzították az egykori állományjelentéseket.
Ha bármely autó- vagy motorkerékpármárka hazai történetének részleteit szeretnénk megismerni, beleértve a hazai ipar képviselőinek teljesítményét is, akkor eladási adatokra lenne szükség.
Bár a Magyar Automobil- és Motorkerékpárkereskedők Egyesülete az 1920-as és 1930-as években szorgosan publikált ilyen jelentéseket, ezekből csupán néhány táblázat maradt fenn, így az Amerikában megőrzött adatok jelentősége alaposan felértékelődött.
A 2000-es években amerikai autótörténész-barátaim segítségével megtörténtek az első lépések a Department of Commerce iratanyagának feltárására. Majd múlt évben 300 oldalnyi, Magyarországra vonatkozó iratanyag is megérkezett. Ezt követte néhány fénykép, amelyek ha lehet, még jobban felcsigázták a kíváncsiságomat.
Ilyen előzmények után jelentem meg május 31-én reggel a Washington egyik elővárosában, College Park-ban található National Archives központban.
A pénzügyi különbségeken túl hozzáállásbeli különbségek is tapasztalhatók a hazai és az amerikai Nemzeti Levéltár között. Magyarországon fényképezőgépet térítés ellenében lehet a kutatóteremben használni, s a szkenner használata kifejezetten tilos. Amerikában volt aki komplett fotólabort rendezett be a kutatóasztala körül, s nagyon sok kutatónál volt síkágyas szkenner. Engem ez meglehetősen felkészületlenül ért, így végül vásároltam egy szkennert, ami remek döntésnek bizonyult.
Az amerikaiak vélhetően a 2001. szeptember 11-i események miatt kicsit paranoiásak, így a levéltárba is a reptéri biztonsági ellenőrzéshez hasonló motozást követően tudtam belépni.
A levéltárak működésében, főleg a rendelkezésre álló pénz miatt, jelentős különbségek vannak. Bár a National Archives-t naponta több, mint száz kutató látogatja, ám kiszolgálásukra egész hadseregnyi személyzet áll rendelkezésre. Nem véletlen, hogy naponta négyszer, sőt néha naponta ötször hoznak ki anyagot, s a kutatónál egyszerre 23 doboz lehet – a hazai gyakorlat négy dobozban maximálta ezt a számot.
Ám segédletek terén a Magyar Országos Levéltárnak nem kell szégyenkeznie. Többször kellett 20-25 dobozt is – feleslegesen – átnézni a túlságosan vázlatos segédletek miatt.
Az igen hamar kiderült, hogy részben árnyékra vetődtem. A Department of Commerce iratanyaga döntően a minisztérium működésére vonatkozó dokumentumokat tartalmazza. Ám, 17 évnyi levéltári kutatás után talán picit szerénytelenül kijelenthetem, hogy a rutin miatt sikerült megtalálni a kulcsot az „aranybányához”. Az amerikai kormány által kiadott publikációk gyűjteményében nem csupán a Ford múzeumban megtalált, 1935-től publikált eladási statisztikák még részletesebb kiadását találtam meg. Itt őrzik a Bureau of Foreign and Domestic Commerce által publikált tanulmányokat, körleveleket, újságokat stb. Figyelemre méltó volt az az 1924-től publikált Commerce reports hetilap, illetve az 1931-től publikált Automotive World News is. Különböző körlevelek, egyedi tanulmányok is előkerültek. S ami különösen örömre adott okot, eladási adatok mellett szinte minden évből sikerült gyártási statisztikát beszerezni. Így a Méray Motorkerékpárgyár, a Weiss Manfréd, a Rába, a MÁVAG és a MÁG működésének újabb részleteire derült fény.
S ekkor még nem beszéltem a fényképekről. A Bureau ugyanis az általa publikált tanulmányokhoz fényképeket is gyűjtött. A Magyarországra vonatkozó dossziéban Concours d’Elegance képek, MÁVAG, Rába, WM stb. gyári fotók, s számos amerikai autót hazánkban ábrázoló kép őrződött meg.

Persze a Society of Automotive Historians tagjaként nem csupán Magyarországra koncentráltam, így sikerült a China Motor Vehicle Documentation Centre munkatársainak is örömet okozni 🙂


Megosztás

2 hozzászólás

  1. Tasi János szerint:

    Megcselekedtedamit
    megköveteltahaza : )

  2. Gratulálok az újabb sikerhez!

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.
CLOSE
CLOSE