03. A BMW története Magyarországon

0

bmw4

Közel 90 évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon a kék-fehér propelleres márka. Azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal kaphatók a német cég autói és motorkerékpárjai. Összeállításunkban megpróbáljuk e kilenc évtized jellemzői pillanatait felvillantani.

A BMW hazánkban is először motorkerékpárok révén jelent meg: 1925-ben a Laurin-Klement Rt, amely leginkább a névadó cseh márkára koncentrált, már néhány reklámjában megemlítette, hogy a BMW kétkerekűit is árusítják.

Ezt követően Gecső Jenő, a szintén D-Rad motorkerékpárok képviselője vállalta fel a márkát. Komolyabban először az 1927 őszén bejegyzett Magaziner és Strausz Gépjármű-Kereskedelmi Társaság foglalkozott a BMW járműveivel. Magaziner Pál ismert redőny-gyáros volt, s ő adta a szükséges pénzügyi hátteret, míg Strausz Frigyes a kereskedelmi részt intézte. Ekkoriban ifjabb Horthy István is BMW motorkerékpárral versenyzett. A BMW motorkerékpárok hazai gyártásával kétszer is próbálkoztak: először a Weisz Manfréd ipari konszern 1929 körül, ám ebből csupán néhány BMW-hatást tükröző prototípus született. Azután a második világháború során felmerült, hogy Székesfehérváron, a Danuvia Rt új fogaskerékgyárában szerelnének össze BMW R75 motorkerékpárokat, amellyel a magyar honvédséget látták volna el, de végül ez a terv is kútba esett.

A BMW autókat is a Magaziner és Strausz cég próbálta meg először bevezetni a piacra. Ám ekkor még nem sikerült a bajor márkának megvetnie a lábát. A Magaziner és Strausz, jópár másik hazai gépjárműkereskedővel együtt az 1929-es gazdasági válság miatt csődbe jutott.

A BMW gépkocsik első hazai virágkora a harmincas évek második felére tehető. Az egyre inkább Németország felé orientálódó politikai és gazdasági környezetben nálunk is előnyt élveztek a német márkák.  1934-ben a korszak egyik legismertebb autókereskedője, Bárdi József vállalta el a képviseletet. Bárdi az Ügynök (ma Kresz Géza) utcában működtette szervizét és bemutatótermét. 1935-ben sikerült 101 db BMW gépkocsit értékesítenie

1936-tól Majláth Mihály foglalkozott a BMW gépkocsik értékesítésével. Ő 1936-ban még 105, 1937-ben 80, 1938-ban 76, majd 1939-ben, a második világháború kitöréséig további 57 BMW autót adott el. Ám ezek a csekély számok – 1936-ban pl. a teljes magyar újautó-értékesítés 2638 darabot tett ki – nem tükrözik pontosan a BMW hazai elismertségét.

Delmár Walter, a két világháború közötti időszak egyik legsikeresebb, és nemzetközileg is jegyzett autóversenyzője 1938 környékén vásárolt magának egy 328-as BMW sportkocsit. Példáját gróf Festetics Ernő, aki korábban a kisebb BMW 319-cel próbálkozott, is követte – 1938-ban pont a Delmár Walter Emlékversenyt nyerte meg 328 roadsterével. Rajtuk kívül még Wiesengrund Ferenc említhető, aki BMW 326-tal jelent meg különböző versenyeken.

A „polgári” BMW tulajok közül a Tűzoltó Főparancsnokság, a Fonciére Biztosító és dr. Patrubány István, a tiszaföldvári központú tiszai alsó járás főszolgabírája, Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének felmenője emelhető ki.

gkt

A Magaziner&Strausz cég levélpapírja. Forrás: Budapest Főváros Levéltára

 További képek a BMW Magyarországon galériában

Majláth Mihály, aki a BMW mellett a jól jövedelmező DKW képviseletét is ellátta 1937-ben új központot avatott. Ma már sajnos nincs meg az épület, amely a Lehel utca elején állott. A 387 négyszögöl területen elhelyezkedő főhadiszállás megfelelt a kor összes követelményének, ahogyan az a korabeli leírásból is hűen kitűnik:

„Az új Majláth ház főfrontja a Lehel térre nyílik. A 33 méter mély, trapézalakú telket oldalain a Lehel, illetve Tüzér uccák határolják, a telek hátsó frontja 40 méterre szélesedik. A modern vonalú épület főfrontjának közepén forgóajtón át jutunk be az épületbe, ahol a földszinten, a bejárattól jobbra a DKW, balra a BMW kocsik világos, tágas mintatermeit találjuk. A hall hátsórésze félkörű kiképzésben a felszerelési cikkek mintatermét fogadja be, melyhez a cég tradícióihoz híven hatalmas alkatrészraktár csatlakozik

A háromengyedrészben az uccaszint fölé épült alagsorban tökéletesen kiépített termet találunk a raktáron álló kocsik számára, és itt nyernek elhelyezést a gépház, kovácsműhely, a Lehel uccára néző ablakaival teljesen ujonnan berendezett javítóműhely, itt sorakoznak a szerelők mosdó, öltöző és étkező helyiségei is.

Az épület Tüzér uccai oldalán széles bejáró vezet a belső műhelyekhez. A szétágazó behajtás letérője a javítóműhelybe, az út egyesen futó ága pedig az emelőkkel ellátott legmodernebb felszerelésű szervizállomáshoz vezet”

A szolid üzletmenetnek a második világháború vetett véget. A háború után a megváltozott politikai és gazdasági környezetben Majláth Mihály szerényebb keretek között megpróbált talpra állni, de az államosítást ő sem kerülhette el.

A második világháború után hirtelen egész sor Alfa Romeo, BMW és más sportkocsi tűnt fel a versenypályákon. Ma már elmesélhető, hogy több akkori versenyző állami megbízásból üres forgalmikkal és rendszámtáblákkal felszerelve utazott ki Ausztriába, Németországba és Svájcba megtalálni a második világháborúban „elrabolt” gépkocsikat. Persze fogalmuk sem volt merre lehetnek ezek a járművek, ám ha az utcán láttak egy megfelelő autót, arra villámgyorsan ráraktak egy magyar rendszámot, majd a járművet „importálták”. Szabó „Kuksi” egy időben azzal büszkélkedett, hogy ő a legnagyobb hazai BMW importőr..

1948. május 1-én a II. Nemzetközi Motorkerékpáros Nagydíjon a motorok mellett autók is rajthoz álltak. Ezen a futamon hat (!!) BMW is szerepelt, köztük Festetics Ernő egykori 328-asa, amelyet a grófi család Nyugatra távozása után, egykori versenyszerelőjük, Wilheim Sándor vett „gondozásba”.

Az államosítási hullám során ezeket a gépkocsikat is elkobozták tulajdonosuktól. Amikor az 1950-es évek elején állami utasításra a különböző gépkocsi-javító vállalatok versenyautó-építésbe fogtak a III. számú Autójavító Nemzeti Vállalatnál Wimmer András egy Bugatti alvázból és BMW 328 motorból készített monoposto-versenyautót, amellyel egészen 1958-ig versenyzett. Ez a jármű az 1980-as években Svédországba került. A Bugatti alvázat eltávolították, s annak alapjaira restaurálták herceg Esterházy Antal egykori verseny-Bugattiját. A „Nagy Hármas” becenevű versenyautó új alvázat kapott, s nemrég Ausztriában bukkant fel.

A második világháború után a BMW eisenach-i üzeme szovjet fennhatóság alá került. 1948-ban mutatták be a 326-os BMW módosított változatát, amely a 340-es típusszámot kapta. Ezt egy ideig BMW, majd EMW márkanéven árusították. E típusból Magyarországra is többszáz példány került – egy 1960-ból fennmaradt kimutatás szerint országszerte még 311 darab közlekedett, ebből 160 állami tulajdonú volt. A BMW-EMW másik slágertípusa, a kisebb 321-ből ugyanekkor 84 darabot regisztráltak, ebből 40 volt állami kézben.

A BMW Isettából, majd a 700-as típusból is érkezett kisebb sorozat. A BMW 700 tulajdonosok 1962-ben a Magyar Autóklub kebelében saját márkaklubot alapítottak. Kirándulásokat szerveztek, biztosították az alkatrészellátást. A klub 1968-ig működött, megszűnésekor már 226 tagja volt.

Az államszocializmus évtizedei alatt a BMW lett az első „nyugati” autómárka, amely hivatalos képviseletet nyitott Magyarországon.

Az 1957-ben, Gerő László egykori titkosszolgálati tiszt által alapított Interag Rt 1960-ban megkapta a Shell képviseleti jogát. Később a Hilti fúrógépek importjával is foglalkoztak. Ezt követte 1971 végén Budapesten, a Bécsi út 277 szám alatt megnyitott BMW „központi vevőszolgálati állomás”, amelyről az Autó-Motor azt írta: „A praktikus épületek mindazt magukba foglalják, ami a hazai BMW-kocsipark szakszerű gondozásához szükséges. És ezekben az egyszerű műhelycsarnokokban éppen olyan elektronikus vizsgálóberendezést alkalmaznak, mint akár a legnagyobb müncheni, londoni vagy tokiói gyári szervizekben. A jelenlegi, mintegy kétmillió forint értékű, jól válogatott alkatrészállomány, a kis létszámú, de speciális képzésű szerelőgárda bizonyára jól tud gazdálkodni a több, mint 600 négyzetméteres alapterületű szervizállomáson”.

A hazai képviselet megjelenése felélénkítette a BMW állományt. Ezzel párhuzamosan egyre jobban fejlődött a ralisport is, s egyre több olyan versenyző akadt, aki BMW-vel indult, pl. Cserkúti József, Kövesdán András, Tóth János, Kövesi Tibor és Barka Zoltán.

A rendszerváltást követően egy ideig Neményi Béla egykori táncdalénekes, majd vállalkozó képviseli a BMW-t. 1994-ben a Wallis Holding egyik leányvállalata, a Wallis Motor Kft nyerte el az importőri jogot. 2004. május 1-én a BMW saját kézbe vette az értékesítést.

Az egyik „importált” BMW 328-as az 1949-es Tihanyi Nagydíjon. Forrás: Schwanner Endre

Az egyik „importált” BMW 328-as az 1949-es Tihanyi Nagydíjon. Forrás: Schwanner Endre

A BMW személyautó-állomány fejlődése Magyarországon:

ÉvDarab
1960549
1965720
1975901
19781021
19801223
19841664

BMW állomány típusok szerint 1973. december 31.:

TípusÁllomány
BMW 160065
BMW 180052
BMW 200053
BMW Isttea 25037
BMW Isetta 30049
BMW 32137
BMW 32619
BMW 340137
BMW 60047
BMW 700161
BMW 700 C11
BMW 700 LS74
BMW 200223
BMW 250032
BMW 28001602
BMW 50223



További képek a BMW Magyarországon galériában

Megosztás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.
CLOSE
CLOSE