ÁMG


A székesfehérvári Ikarus gyártelep elődje 1959-1963. között több, különféle autóbuszt, illetve különleges felépítményű teherautót is készített.


A gyártelep története még az első világháború idejére vezethető vissza. 1916-ban a Balatoni műút hetvenkettedik kilométerkövének keleti oldalán „Gázgyár” létesült. Itt töltötték fel a tüzérségi megfigyelő szolgálat légballonjait gázzal. Két évvel később számos barakkot húztak fel, ahol intenzív repülőgép-javítási tevékenység folyt.
Az első világháborút lezáró békeszerződés szerint Magyarországon tilos volt repülőgépet építeni, s javítani. Ám Székesfehérvár messze esett a fővárostól, s az 1920-as években újraindult a javítási tevékenység. Majd 1926 után kis sorozatokban saját tervezésű motoros és nagy teljesítményű vitorlázó repülőgépeket is gyártottak. A második világháború során a jelentősen kibővített üzem lett az egyik legfontosabb repülőgép-javító központ. A vállalat a felszabadulást követően a Vörös Hadsereg igényeit elégítette ki.
A szovjet hadsereg 1947 nyarán adta át a magyar honvédségnek a Sóstó repülőteret. 1950 júl.4-én oda költözött Magyar Néphadsereg Közpönti Repülő Műhely. 1950. nov.24.-től polgári fennhatóság alá kerül és megalakul a Székesfehérvári Motorjavító Állami Vállalat.(SZMJÁV). Nagyon sokféle terméket készítettek.
A Kohó- és Gépipari Minisztérium törpeautó-programjában is aktív szerepet játszott a székesfehérvári üzem: itt készült el az Alba Regia és a Balaton prototípusa.
Ezt követően az 1956-os forradalom alatt megsérült katonai járművek javítását végezte a cég.1958-ban megalakult az Általános Mechanikai Gépgyár. Mivel igen széleskörű tudással bíró szakember gárda volt így kb. 35 féle termék gyártására kellett ráállni.
Ezen kívül 1959-ben bemutatták saját fejlesztésű autóbuszukat is! Az ÁMG 407 tulajdonképpen átmenetet képezett a „Fakarusz” és a „normál” Ikarus buszok között. A JÁFI-által kifejlesztett, Csepel alvázra épült, s Csepel dízelmotort kapott. A 407 alaptípusból több, kicsit eltérő modellvariáns is született: a 408-as kisbusz, illetve az 500, 511 és 513 munkásszállító buszok.

ÁMG buszgyártási statisztika
1959: 1 db
1960: 82 db
1961: 107 db
1962: 210 db
(Más források szerint az elkészült buszmennyiség meghaladta a félezret)

Az Ikarus 1963-ban átvette a gyárat, és az összevonást követő profiltisztítás eredményeként az ÁMG saját termékeinek helyét az Ikarustól áthelyezett típusok vették át. Az egyesítést követően azonban a speciális gépkocsik és zárt felépítmények gyártása még évekig jellemző volt a gyáregységre.

AMG 513 busz, előtte a Posta Járműtelepen készült, Szabolcs-alapokra épített Roti áruszállító trickli (Forrás:Postamúzeum)
Ikarus Székesfehérvár termékei 1963-1969:
EZF -egységes zárt felépítmény

amg_z

Forrás: "RIKA424"

Forrás: “RIKA424”

Forrás: "RIKA424"
Forrás: “RIKA424”









Elhagyatott az az üzemcsarnok, ahol 2003-ig az Ikarus székesfehérvári üzeme működött.

Forrás:
Tóth István – Kendrovics Miklós: Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyárának bemutatása. I, II, III. rész. Fejér Megyei Műszaki Élet, 1973. 1-2, 3-4, 5-6. szám
Gerlei Tamás – Kukla László – dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Bp, 2008.
Köszönjük Kegye Győző értékes segítségét.

Küldd el barátaidnak!
, , , ,

2 thoughts on “ÁMG

  1. Tisztelt Kegye úr!
    Nagyon köszönjük az értékes hozzászólást! Sajnos a Fakarusz-sztorit sem én, s vélhetően mások sem ellenőrizték mióta boldogult emlékű Zsuppán István úr 1977-ben leírta teóriáját az Autó-Motorban.
    Mindenesetre nagyon köszönjük a tisztázást. A cikk többi része egy, a gyár történetével foglalkozó Fehérváron megjelent cikksorozatból származik.

    Üdvözlettel,
    Négyesi Pál

  2. Néhány pontosítással szeretnék az Önök igen tartalmas, szerte ágazó munkájához hozzájárulni. Olvasva az ÁMG történetének leírását megakadt a szemem a gyártörténet rövid leírásán. A szovjet hadsereg 1947 nyarán adta át a magyar honvédségnek a Sóstó repülőteret. 1950 júl.4-n oda költözik az MN Közpönti Repülő Műhely. 1950. nov.24.-től polgári fennhatóság alá kerül és megalakul a Székesfehérvári Motorjavító Állami Vállalat.(SZMJÁV). Mivel a hadsereg 1956 nyarán selejtezte a fő tevékenységét jelentő 150 db repülőgépet, uj feladatot keresett az ipar vezetése a vállalat részére. Első lépésként a forradalom alatt megsérült katonai járművek javítását végezte a cég.1958-ban megalakult az Általános Mechanikai Gépgyár. Mivel igen széleskörű tudással bíró szakember gárda volt így kb. 35 féle termék gyártására kellett ráállni.Az URH-lánc tükrök és bánya-szellőző ventillátorok csak néhány db.- s tételek voltak. A vádorkeverős sajtkádak nem alumínimból, hanaem saválló acélból készültek! Eletktromos targoncákból több száz db. készült. Ugyan így az autó villamossági próba padok három féle típusából is.És még további sok minden.
    A leg szembetűnőbb eltérésnek azonban a “Fakarus” témát tartom. A történelmi hűség érdekében kívánom ezt tisztázni. Sajnos a Gerlei-Kukla-dr.Lovász féle könyvbe ellenőrizetlen és hibás információ szerepel. Sem SZMJÁV, sem pedig az ÁMG ilyen járművet soha nem gyártott. Az erről szóló téves információ először a ’70-s években az AUTÓ-Motor c. lapban jelent meg. A félreértés valószínüleg az ÁMG-407 “Bányászbusz” nevéből származik. A magyarázat pedig Szabó István hajdani termelési főmérnök kollégám másoddiplomájának diplomatervében emígyen van:”1959.január végén merült fel igény, hogy a Csepel Bányászbuszok – népszerű nevükön, Fakaruszok – nagyon elhasználodtak és újak legyártására van szükség, mégpedig mivel az Ikarusz a 31-s tipusban egyéb kötelezettségei miatt vállalni nem tudta, változatlanul a régi kivitelben. Tekintettel arra, hogy a Csepel Autógyár sem tudott a karosszéria gyártással foglalkozni, a KGM illetékesei a vállalatunkat jelölték ki a gyártásra mivel karosszéria vonalon már rendelkezett némi tapasztalattal (műhelykocsi, autóbusz pótkocsi).
    A vállalatvezetőségünk – elsősorban a főmérnök határozott állásfoglalása alapján – a régi kivitelben való gyártást kereken megtagadta és felajánlotta, hogy még 1959-ben megtervezi egy – a bányászbusz és az Ikarusz 31 között átmenetet képező – autóbusz protótípusát és 90 drb-t le is gyárt belőle. A protótípus 1959 májusában elkészült, és 1959 júniusában kezdetét vette a 30 drb.-s 0 sorozat gyártása is.
    A 0 sorozatot – és a vele párhuzamosan indított további 60 drb.-t – ugyan egyéb vállalati nehézségek miatt nem sikerült 1959-ben befejezni.(1960 I.- negyedévre húzódott el de ez a vállalás döntötteel végső soron vállalatunk sorsát.) 1959 végéig ugyanis a K.G.M. B-hez tartoztunk. … a kisbusz gyártás vállalásának tudható tehát be, hogy vállalatunk az Autó és Traktoripari Igazgatósághoz átkerült…”
    Megjegyzésem: A Fakarust eredtileg a mátyásföldi gyár gyártotta. ( Ezt Balla Károly barátom a 2011-s Műszaki értelmiség napján tartott előadásában is megerősítette. A félreértést pedig valószínüleg a Csepel D 420 alvázra épített ÁMG 122 típusú műhely gk. okozta, amaly erősen hasonlít az előbb emlitett kocsira! A KGM B-hez a hadiipari cégek tartoztak.
    Magamról annyit, hogy bő 43 évig voltam a nevezett gyár dolgzója és minőségügyi főmérnökként fejeztem be aktív pályafutásomat. Üdvözlettel Kegye Győző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük