Fejes Jenő még az első világháború során tervezte meg lemezmotorját, amelynek kihasználására 1922-ben létesített önálló céget. Előremutató ötlete nem valamilyen ármányon bukott meg: a korabeli öntéstechnika miatt egyszerűen kudarcra volt ítélve.
Zsuppán István kutatásaiból tudható, hogy Fejes Jenő (1877-1951) 1896-ban a Budapesti Felsőipariskolán szerzett műszaki képesítést, gépésztechnikusi oklevelet. Első munkahelye /ami a közben letöltött katonaidejét leszámítva/ 1897-től 1902-ig tartott, a budapesti Fegyver- és Gépgyár Rt. volt, ahol azidőben – a nevében szereplő tevékenységen túl – Rudolf Diesel szabadalma alapján, erőgépként, telepített dízelmotorokat is készítettek. Fejes 1903-ban tanulmányútra indult: a franciaországi Le Havre-ban, az amerikai Westinghouse Társaság ottani leányvállalatánál helyezkedett el. Amikor Aradon beindult a Westinghouse-liszenszű autók gyártása, akkor Fejes az új cégnél kapott munkát.
Innen 1912-ben átcsábították a budapesti Podvinecz és Heisler céghez, ahol főmérnöki állást kínáltak neki. Úgy találta, a gépkocsi motorokra is ráférne a súlycsökkentés. 1916-ban kezdett a kérdéssel behatóan foglalkozni, melynek eredményeként az 1917-ben megrendezett Budapest Hadirepülőgép Kiállításon bemutatásra került a MÁG termékeként az első, jórészt acéllemezekből és csövekből készült, 25 lóerős automobil lemezmotor. Később átnyergelt a Ganz-Fiat repülőgép-motor gyárhoz, majd 1921-ben önállósította magát.
A budai Lenke utcában konstrukciós irodát nyitott. A Fadrusz utcában pedig egy kis műhelyt bérelt. Ezt követte saját gyára, a Magyar Lemezmotorgyár 1922-ben történt megalapítása. Telephelyül, a Daróczi út 1. sz. alatti, volt katonai raktár épületében 3000 m2-es raktárrészt bérelt. Két mérnökkel, Lechner Egonnal és Fábián Lászlóval hozzálátott a motor tökéletesítéséhez és a gyártandó gépkocsi terveinek elkészítéséhez. A fő szempont az volt, hogy lehetőség szerint minden, a gépkocsiknál eddig öntvényből készített alkatrészt, /így a motort, a sebességváltó házat, a kormányművet, a hátsóhidat, a keréktárcsákat/ hegesztéssel állítsanak elő
Nagyjából 1924-re tehető az első Fejes-féle lemezautó első sorozatának elkészülte. A korabeli leírás szerint a 600 kilós alváz „csekély önsúlya a modern könnyűgép szerkesztés elvei következetes alkalmazásának eredménye, melyek az alváznak, más hasonló kocsikéval teljesen azonos szilárdságot, tartósságot és megbízhatóságot kölcsönöznek. Speciális gyártási eljárásunk a súlyos öntött és sajtolt darabokat könnyű és azonos minőségű lemezkonstrukcióval helyettesíti”.
S ez utóbbi állítás volt a Fejes-féle konstrukció Achilles-sarka. A hegesztett lemezkonstrukció ugyanis messze nem volt „azonos minőségű”. Ezek után hiába írták, hogy külföldről mindössze az elektromos berendezést, az akkumulátort, a porlasztót, a „tachométert”, az oleométert, a golyóscsapágyakat, a „futókerekeket”, a fékbetétet, a dugattyúgyűrűket, a zsírzókat és „néhány nemes acélanyagot” vásárolnak, a Fejes-féle autó egyszerűen túl drága és kevéssé megbízható volt.
Készült személy- és teherautó, sínautó, s természetesen a Postának is több, különféle felépítményű jármű. 1928-ban Fejes megpróbálkozott a hadiszállítással is – sikertelenül. Akadt egy angol befektetői csoport, akik liszensz vásárláson gondolkodtak, de azután gyorsan ejtették az ötletet.
Fejes Jenő vállalata 1929-ben beszűntette működését. Az egykori alkalmazottak az ’50-es években az Autó-Motor hasábjain felelevenítették a dicső múltat, kicsit felnagyították Fejes Jenő jelentőségét.
Ha a korabeli pátoszt és a későbbi visszaemlékezések könnyes mélabúját lehántjuk, akkor egy érdekes találmány marad, amelyet az akkor környezetben lehetetlen lett volna sikerre vinni.
Négyesi Pál
Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert itt talán közhírré tehetem, hogy ismerem a Fejes autónak egy eddig ismeretlen típusát, amiről csak egy fényképem van, és némi ismeretem. Én magát az autót nem láttam, de közelmúltban sajnos elhunyt fivérem annak idején részt vett a próbautakon.
Igen, pontosan ez törént: a motorblokkot lemezekből hegesztették össze. Fennmaradt egy ilyen motor, megpróbálunk róla fényképeket szerezni
Jól értem, hogy az újítás lényege az volt, hogy a motorblokkot öntés helyett lemezekbôl hegeszették össze? Maradtak fenn fotók ezekrôl a motorokról? Érdekes lenne pl, hogy a hengerfalat hogyan alakították ki; belehegesztettek a blokkba egy megfelelô átmérôjû csôdarabot?