Csepel

0

Az 1945. után Csepelen készült motorkerékpárok története a Csepel 100-tól a 250-ig.

A Weiss Manfréd gyárban 1946. őszén az Autó-Traktor Üzem kiürült csarnokában indult meg újra a WM 100 segédmotoros kerékpárok gyártása.
Néhány hónappal később a kormány állami ellenőrzés alá vonta a hatalmas csepeli iparvállalatot. A Weiss Manfréd, csakúgy, mint a MÁVAG, a Ganz és a győri Magyar Waggongyár a Nehézipari Központ irányítása alá került.
Ekkor már készen állt a módosított Csepel 100 Túra jelzésű motor, amely gyakorlatilag teljesen hazai alkatrészekből készült.
Miközben a 100 Túra termelését felfuttatták, egy Jurek Aurél vezette csapat megkezdte az új Csepel 100 és a Csepel 125 tervezését.
A 100-as motorja minden részletében átalakult. Ez az új, akár 125 cm3-ig növelhető motorblokk meghatározó lett a magyar motorkerékpár-iparban, hiszen még az 1966-ig gyártott Danuvia 125 is ezt használta.
A legnagyobb teljesítmény kissé nőtt, 3,3 lóerőre, a tengelykapcsoló háromlamellás lett, a váltó pedig háromfokozatú. A vázat módosították, s 1948. áprilisában megindult az új típus sorozatgyártása.

Fél évvel később a Csepel 100 mellé csatlakozott a nagyobb, 125-ös típus. „A 125-ös Csepel masszív kivitele és ízléses, többféle színösszeállításban készülő zománcozása első pillantásra megragadja a szemlélőt. A korszerű építési elveknek megfelelő, 54×54 mm furat-löketű négyzetes motor 4500-5000 percenkénti fordulat mellett, 4,5 lóerőt teljesít, ami bőségesen elegendő ahhoz, hogy a mindössze 65 kg súlyú gépnek 75 km-es legnagyobb sebesség mellett kiváló hegymászóképességet és gyorsítást biztosítson. A gondosan hűtőbordázott, könnyűfém hengerfejjel bíró motor a háromfokozatú, lábváltós sebességváltóval blokkba épült, s a vázban alacsonyan nyert beépítést, ami a súlypont mélyre tolódását eredményezi, s ezzel kitűnő útfekvést nyújt az új típusnak. A rendkívül erős, kettős bölcsőváz teljesen zárt kivitelű. A préselt acél első villa központi csavarrugója, a beállítható dörzslökhárítókkal együtt kiváló rugózást biztosít. A motorkerékpárosok régi óhaja teljesült a 19-2,50 méretű, túlméretezett gumiabroncsok bevezetésével, amelyek a húzásra igénybe vett rugóval bíró, a terhelésnek megfelelően állítható lengőnyereggel együtt a motorkerékpár vezetőjének teljes kényelmet nyújtanak.
Tetszetős formájú, 10 liter űrtartalmú üzemanyagtartály, 15 W teljesítményű lendkerék-gyújtómágnes, áramvonal-alakú biluxos fényszóró, hatékony első-hátsó dobfék s 162×1/4 méretű hátsó meghajtólánc egészítik ki az új 125-ös Csepel felszerelését” – írta az egykori riporter.

1949. nyarán a nyilvánosság elé lépett a harmadik Csepel, a 250-es. E típus tervezése még 1948-ban kezdődött, Jurek Aurél főmérnök és Ritter Ödön mérnök konstrukciójaként emlegették.
„Az új Csepel 250 motorja, amelynek hengere a vázban kissé előre van döntve, egy Zoller-rendszerű kétdugattyús, kétütemű U-motor. 48X68 mm furat-löketű, 246 cm3-es .. 4500 percenkénti fordulat mellett 12 lóerőt teljesít…. A könnyűfém hengerfej, amely a kétdugattyús megoldásnak megfelelően hosszúkás formájú, természetesen levehető.
A motorral blokkba épült négymenetes, lábváltós sebességváltót fogaskerék hajtja meg, míg a váltóműtől a hátsó kerékig 1/2×5/16” méretű lánc közvetíti a hajtóerőt. A tengelykapcsoló erősre méretezett, olajban futó, többlemezes…
A lábváltó tengelye közös az indítópedáléval, miután az indítókar tengelye üreges kiképzésű.
Az egymás között cserélhető első és hátsó keréken feltűnően nagyra méretezett, 200 mm átmérőjű … dobfékek találhatók. Érdekes újítás a hátsó kerék rugózó láncfogaskereke. … Az első rugózás teleszkópikus rendszerű. … A hátsó kerék rugózásáról is teleszkóp gondoskodik. …” hangzott a korabeli leírás.


A háromféle Csepel-modell gyártása természetesen nem volt lehetséges komoly kapacitásbővítés nélkül.
Az állam, amely a Szovjetúniót másolva erőltetett ütemű iparosításba kezdett, s főleg a honvédelmi szempontokból fontos termékekre koncentrált, úgy ítélte meg, hogy a motorkerékpárokra szükség van. Éppen ezért tekintélyes összeggel segítette a Motorkerékpárgyár kibővítését. A csepeli üzem területén új üzemcsarnokkal bővült a termelőterület, s több új, korszerű gépsor segítette a munkát.
Még az is felmerült, hogy a Csepel Autógyárhoz hasonlóan a Csepel Motorkerékpárgyár is önálló telepre költözzön. Ám ennyire azért nem volt fontos a motoros kétkerekű.

1950-re kifutott a Csepel 100-as, maradt a 125-ös és a szokásos nehézségek, csúszások után elkészült az első nagyobb sorozat a 250-es típusból is. A 125-ös és a 250-es is büszkén viselte tankján a Csepel feliratot.
A gyár fejlesztésének részeként az időközben Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre keresztelt vállalat Központi Tervezési Osztályának motortervező csoportját és kísérleti műhelyét a decentralizálás jegyében a Motorkerékpárgyárhoz csatolták, ennek nyomán a Motorkerékpárgyár tervezés és kísérletezés szempontjából is önálló lett.

1950. végén megjelent a 125-ös első teleszkópvillás változata, amelynek alapára 4150 forint volt, míg a színesre dukkózott, krómozott alkatrészekkel szerelt „Luxus” kivitel 4680 forintba kerül. Az elől-hátul teleszkópos, ezért 125/T nevet viselő Csepel volt az első komoly mennyiségben külföldre szállított magyar motorkerékpár.
1951-ben a Csepel 250 motorját egydugattyúsra módosították. Ebben az évben valamivel több, mint tízezer 125-ös készült, és 1715 darab 250-es. Utóbbiak vázát 1952. tavaszán ismét áttervezték.
Az ’50-es évek elején a Motorkerékpárgyárban nagyobb, 350-es és 500-as, illetve kisebb, robogóméretű motorokkal is kísérleteztek. Ám a KGST éberen őrködő, gyártásmegosztásról határozó bizottságai 250 cm3-nél nagyobb motor gyártását nem engedélyezték Magyarország számára. Robogóügyben ekkor még nem született ennyire egyértelműen elítélő határozat, amelyet az illetékesek – tévesen – úgy értelmeztek, hogy szabad a pálya.
1954-ben több lényeges változás történt: a 125-ös gyártása átköltözött a Danuvia Szerszámgépgyár épületébe, s az év végén, jókora csúszással megkezdődött a Pannonia sorozatgyártása.






Forrás: Ocskay Zoltán: Csepeli Motorkerékpárok. Budapest, 2004.
Ocskay Zoltán: Típuskalauz – Csepel, Pannonia, Tünde. Budapest, 2010
Ocskay Zoltán: Régi szép Pannoniák.
Dr Kováts Miklós: Magyar motorkerékpárok.
Magyar Nemzeti Bank iratanyaga
Kohó- és Gépipari Minisztérium iratanyaga

Mentés

Megosztás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.
CLOSE
CLOSE