Dormán motorok

0

Magyarországon a húszas évek folyamán rengetegen próbálkoztak motorkerékpárok készítésével. Az általánosan elfogadott út saját váz készítése volt és külföldi erőforrás beépítése. Ezt az utat követte a kevéssé ismert Dormán motorjavító műhely is.

Dormán Károly motorjavító műhelyét nem jegyeztette be cégbíróságon. Eddigi ismereteink szerint nem vett fel súlyos bankkölcsönöket. A szaklapok hasábjain is csak ritkán jelentek meg hirdetései. Mégis közel két évtizeden keresztül a legkülönbözőbb motorkerékpárok javítása mellett saját tervezésű vázukba a legkülönbözőbb blokkokat is beépítették.
Ugyanazt az utat követték, mint a velük egy időben utat próbáló Méray testvérek, vagy Lőrincz Béla. A Méray fivéreket a Magyar Általános Hitelbank karolta fel, Lőrincz Béla egy idő után feladta az EMMAG motorokkal való kísérleteket, de Dormánékat sem a műhely egyik oszlopos tagjának halála, sem a gazdasági válság nem tudta ledönteni lábukról.
Rózsa György 1961-ben megjelent A motorkerékpár története című munkájában röviden szól a három Dormán fiúról: Károlyról, Gyuláról, Árpádról és édesapjukról idősebbik Károlyról.
Rózsa szerint az első Dormán egy kéthengeres Styria “korszerűsítésével” épült meg. A Sporthírlap 1926-os tudósítása a TTC megbízhatósági útjáról szóló egyik előzetes hírében említi Dormán Károly mechanikust, akinek már a TTC versenyén indítandó two-port Villiers beépítése “lesz harmadik beépítése, mert egy kéthengeres NSU és egy 1100 köbcentiméteres ugyancsak kéthengeres Reading-motor is fut már Dormán vázban”.
A Dormán műhely 1927-ben a Liliom utcában működött, nem messze Lőrincz Béla Ráday utcai “Első Magyar Motorkerékpár és Gépgyárától”. Hamarosan a három testvér az Akadémia utcába költözött és felfedezték a svájci MAG Motosacoche konfekció-erőforrásait.
Persze ekkor sem lehet szériáról beszélni, de 1927. őszén a korabeli statisztika szerint 3 darab Dormán került forgalomba, 1928. első felében pedig további hét.
Ezek között szerepelt Kuseff Miklós motorja is. A 496 köbcentiméteres ohc vezérlésű egyhengeres MÁG beépítésű motorral szerelt Dormán a TTC azévi túraútján nagy figyelmet keltett.
Tulajdonosa, aki a szállongó pletykák szerint kispesti hentes volt, a rákövetkező években több versenyen is feltűnt csakúgy, mint a korábban emlegett 172 köbcentiméteres Villiers gazdája, Petrovits Géza.

 

dorman1928

Forrás: epa.oszk.hu
A harmincas években publikált gépjármű-tulajdonos listákból úgy tűnik Kispesten kisebb Dormán rajongótábor létezett. Sajnos e baráti kör egyik tagjának családjára sem sikerült a mai napig rábukkanni.
1929-ben Dormán Árpád egy motoros balesetben elhunyt. A konstruktőri munka közel egy évig szünetelt, majd az Automobil-Motorsport megkönnyebbülten jelenthette 1930. áprilisában, hogy ismét “havonta 1-2 darabbal gyarapodik a Dormán-állomány”. A cikk külön kiemeli a gépek robusztus építésmódját. Ekkor a MAG és Villiers erőforrásokon kívül rendelésre JAP vagy Blackburne motorokat is lehetett rendelni.
A harmincas évek folyamán csak ritkán esett szó a Dormán-féle motorokról, a gazdasági válság lekötötte a lapok figyelmét. 1935-ben a Motorsport és Turizmus jelentése szerint “új versenyistálló van alakulóban”, mivel a “Dormán czég az idei évben intenzíven fog versenyeztetni saját beépítésű Dorman-MAG, Villiers motorokon”.
Valóban több verseny startlistáján is feltűntek a Dormán gépek. Ez volt az utolsó híradás felőlük. A készítők további sorsa ismeretlen.
Az elkészült össz-darabszám sem ismert, Rózsa 150 körüli mennyiséget becsült, a korabeli tudósítások fényében aligha készülhetett 50 motornál több.
Négyesi Pál

Mentés

Mentés

Mentés

Megosztás

Nincs hozzászólás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.