A magyar automobilizmus első lépései

1

Mikor érkezett az első autó Magyarországra? Hány autó közlekedett hazánkban a századfordulón? Az új közlekedési eszköz fogadtatása…

Bár gőzautók, mint egzotikus jelenségek az 1830-as években már többször feltűntek Magyarországon, s néhány érdekes kísérletről a Magyar Autó című könyv hasábjain is lehet olvasni, arra, hogy benzinmotoros autót láthasson a közönség egészen 1896-ig kellett várni.
1967. májusában a Budapest magazin hasábjain kétoldalas cikk jelent meg Tóth Mihály tollából, amely “Az első autó Budapesten” címet viselte. A részletekben bővelkedő írásból kiderül, hogy “1895. őszén jelent meg Budapest utcáin az első automobil. Hatsek Béla budapesti műszerész hozta be… Az Oktogon téri Savoynak nevezett kávéházban üldögélt délutánonként egy nagyrészt mérnökökből álló társaság … Ehhez tartozott Hatsek Béla is, aki egy szép napon, félredobva az elméleti vitákat, megrendelte az első kis egyhengeres Benz-kocsit. Néhány hét múlva megkapta az értesítést Mannheimből, hogy a H.G. típusú Benz kocsi elhagyta a gyárat, s útban van Budapest felé…

A következő héten csengettek Hatsek lakásán. Egy nyurga fiatalember jelent meg az ajtóban: a Benz gyár mérnöke, Straube. … Egy festékkereskedésben benzint és olajat vásároltak … és megindultak a Józsefvárosi pályaudvar felé. Az egész vasúti személyzet kivonult a rampához …, az egyik átvette a fuvarlevelet, amelyen vörössel volt aláhúzva ez a szó: Automobil. …” A regényes elbeszélésből kiderül, hogy „Hatsek” első útján az Andrássy úton hatalmas felfordulást okozott.

Tóth Mihály szerint: “A lapok nagy tudósításokban számoltak be az eseményről. A Pesti Hírlap polémiába fogott, nevetségesnek tartotta egyes újságok aggodalmait”.

A cikk illusztrációja jól ismert fotó: Hatsek (valójában Hatschek) Béla a Benz Velo kormányánál cigarettával a szájában merészen tekint a képbe, miközben a hátsó üléseken felesége és kislánya foglal helyet.

Ez a kép először 1930-ban a Királyi Magyar Automobil Club Jubiláris Aranykönyvében jelent meg, ahol szintén Hatschek Bélát nevezték az első hazai automobilistának. Úgy tűnik Hatschek Béla neve először 1921-ben bukkant fel, amikor Markhót Jenő minisztériumi tanácsos Az automobilizmus fejlődése Magyarországon című, a Motor szaklapban megjelent többrészes tanulmányában őt nevezte ki pionírnak. Ezzel szemben egy 1925-ös újságcikk szerzője “Hatschek bácsira”, mint az elsők egyikére emlékezett.

Ezekben a történetekben, cikkekben több gyanús mozzanat is felfedezhető. Ha Tóth Mihály írását nézzük: Hatschek Béla nevének elírásán túl megemlíthető, hogy H.G. típusú Benz kocsi nem létezett, s akkoriban az Automobil helyett a  Motorwagen (Motorkocsi) megnevezés volt divatban. Az sem állja meg a helyét, hogy a lapok megemlítették volna az eseményt. A Pesti Hírlap egy sort sem írt Hatschek Béláról 1895-ben. A német nyelvű Pester Lloyd, amely a technikai újdonságok iránt fogékonynak mutatkozott, s 1895-ben címlapsztoriként ismertette Serpollet gőzautóját, majd egy évvel később részletes cikkben foglalkozott a benzinmotorokkal és azok felhasználási lehetőségeivel szintén nem szólt az eseményről. Más napilapok, így a Nemzet, a Pesti Napló korabeli számaiban is hiába keressük Hatschek Béla erőfeszítéseinek nyomát. Az akkoriban divatba jövő képes magazinok, mint a Vasárnapi Újság, az Új Idők, az Ország-Világ vagy a Magyar Géniusz munkatársainak sem tűnt fel az, hogy egy új korszak köszöntött volna be Budapesten.

Ezek után nézzük a történelmi tényeket. A Benz gyár fennmaradt rendelési könyveiből kiderül, hogy az első Benz autó, a 375-ös alvázszámú, Velo típusú négykerekű 1896. július 20-án indult el Budapestre.

A bonyolult kérdéskörhöz egy érdekes adalék. Az Osztrák Nemzeti Levéltárban fennmaradt ügyirat. 1895. decemberében Joseph Lonek császári és királyi főhadnagy egy benzinüzemű motorkocsival tért haza Triesztbe, s az osztrák Császári és Királyi Pénzügy-Igazgatóság helyi munkatársai az újfajta szerkezetet képtelenek voltak elvámolni. Végül a motort kiemelték, s a motornélküli járművet hintóként, míg annak meghajtóművét kilós vas áron vámolták el. Lonek természetesen fellebbezett, mondván, hogy új vámkategóriára van szükség. Az osztrák Pénzügyminisztérium a Monarchia tagországai segítségét kérte. A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium 1896. augusztus 18-án kelt válaszában közölte, hogy addig csak egy „motorvelocipéd” (motorkerékpár) vámkezelésére volt szükség, így a témakörben nem tudnak tanáccsal szolgálni.

Ha a tényekre támaszkodunk, akkor a Benz rendelési könyvében leírt dátumot, tehát 1896. július 20-t kell kiindulópontnak tekinteni. Viszont az a meghökkentő tényező továbbra is fennáll, hogy a korabeli napi- és hetilapok még 1896. őszén sem írtak magyarországi automobilkalandról.

Itt most álljunk meg egy röpke pillanatra, s említsük meg Bezerédy Gyula szobrászművészt, aki egy Hildebrand-Wolfmüller motorkerékpárt hozott be 1896-ban – feltehetően a Pénzügyminisztérium levelében e járműre utaltak. Bezerédy azonban hamar megunta a szerkezetet, s átadta azt Janitsáry Iván patikusnak, aki később tüzijátékokat is készített. Janitsáry kirándulásairól 1897-ben már több kiváló cikket is írt.



Az 1897-es esztendő fordulópont a hazai motorizáció történetében. Ez az az év, amikor egyre-másra jelennek meg híradások különböző próbálkozásokról.

1897. januárban a napilapok hírrovata a posta dicsőségét zengi. A Magyar Posta vezetősége 1895-ben a kézbesítőszolgálat megkönnyítésére kerékpárokat, egy évvel később tricikliket vásárolt. 1897. elején pedig megszületett a döntés arról, hogy „önműködő póstakocsikat” szereznek be. Májusban érkezett meg az első kísérleti Benz, de még éveknek kellett eltelni, amíg különböző motoros háromkerekűeket rendszeresítettek.

A postát azonban megelőzte Törley József. Nemrég előkerült, 1897. februárban datált leveléből kiderül, hogy már akkor beszerzett egy (s más forrásokból tudható, hogy később még egy) Benz gépkocsit, s azzal kezdett fuvarozni.

S említsünk meg még egy korai hazai járműtulajdonost: Bláthy-Ottó Tituszt, aki 1897-ben szerzett be egy motoros háromkerekűt.

Lassan ébredezett a hazai gépjárműközlekedés, még a századfordulón is alig 10 automobilról tudott egy korabeli szaklap.  Ennél persze valószínűleg nagyobb volt a hazai állomány - ha belegondolunk 1899-ben már Székesfehérvárott két Daimler busszal próbáltak járatokat indítani kevés sikerrel.

A Monarchia másik tagállamában, Ausztriában ekkor jóval előbbre jártak.

Magyarországon 1899-ben próbálták meg először összefogni a gyér számú autó- és motorkerékpár-tulajdonost. E mozgalom vezetője, Ruttner Kálmán volt, a Weszely István és társa orvosi műszergyár alkalmazottja, majd társtulajdonosa, aki még a századforduló előtt Janitsáry Ivánnal és másokkal több motoros kirándulást is végrehajtott.

A Magyar Automobil Club hivatalos megalakulására egy évvel később került sor: 1900. november 30-án, több hónapos szervező munkát követően Reiman Gyula, a Belvárosi Takarékpénztár vezetőjének javaslatára a Vadászkürt szállóban összegyűlt autórajongók megalapították a Magyar Automobil Clubot. Élére egy bohém, minden újdonságra fogékony gróf, Szapáry Pál, a titkári posztra Reiman került.

Az új egylet először egy Budapest-Graz-Budapest propaganda túrautat szeretett volna összehozni. Ez kudarcba fulladt, helyette június 16-23 között a lóversenypálya árverésekre használt csarnokában, a Tattersall-ban megtartották az I. Budapesti Nemzetközi Automobilkiállítást.

A következő autókiállításra egészen 1905-ig kellett várni. 1906-ban megalakult a rövidéletű Magyar Motorkerékpáros Egylet.

A hazai automobilizmus fejlődését figyelte az állam is. A kerékpárosokat 1898-ban rendszabályozták meg. 1901-ben született meg az első automobil-közlekedési szabályrendelet, amely a főváros területére vonatkozott. Bevezették a rendszámot, s forgalomba csak az a gépkocsi állhatott, amelyet a "meghívott műegyetemi tanárból, a magyar automobil-club egy tagjából és a főkapitányság egy kiküldöttjéből álló bizottság forgalomképesnek nyilvánít. Meghatározták a maximális sebességet: ez nagyjából 30 km/h volt.

Vidéken még csak hírmondóként akadt 1-1 jármű.

Az első motorkerékpár-kimutatás 1905-ből maradt fenn: ekkor 25 Puch, 4 NSU és kb. egytucat más motorkerékpár volt forgalomban.

Egy évvel később nagyjából 200 autót regisztráltak Budapesten. A márkák sorában a Peugeot vezetett 40 darabbal, majd jött a Mercedes 35-tel, a DeDion 21-gyel. Két évvel később egy igen részletes kimutatás a tulajokról is számot adott: ekkor már a Mercedes vezetett 41 darabbal, a Peugeot-ból 32 db szerepelt a listában. Iparmágnások, arisztokraták, műszerészek szerepelnek a listán.

S hol maradt a hazai ipar? Csonka János heroikus erőfeszítésein, s ennek nyomán néhány gépgyár (Röck, Rába), főleg a posta megrendelésére legyártott egyedi gépkocsijain kívül nem sok mindenről lehet beszámolni.

1899-ben a bécsi Pink és társa nevű kerékpárgyár jelentkezett a Kereskedelmi Minisztériumnál, hogy beruháznának egy autógyárba, de konkrét lépésekre nem került sor. 1900-tól Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagyformátumú vezetője próbálkozott azzal, hogy valamelyik autógyár hazánkba csábítsa. Lánczy volt az, aki rendszeresítette külföldön a magyar záloglevélhitelt, a magyar bank- és hiteléletet pedig teljesen függetlenítette a bécsitől, s a magyar építkezést és vállalkozást is gyors tempóban előmozdította. Finanszírozta a hazai vasútépítkezéseket, a telefonhálózatot, s számtalan kereskedelmi- és iparvállalatot. Autógyárat azonban nem sikerült gründolnia.
Négyesi Pál

Címke: ,
Megosztás

Egy hozzászólás

  1. Royarrial szerint:

    Thanks for the erdekes informacio

Hozzászólás írása

CLOSE
CLOSE