Kapitány Sándor kisautója

Kapitány Sándor 1959-ben épített kisautójáról a Veterán Autó és Motor szaklap írt 2008-ban.

1959. augusztusában megkaptam a határozatot, miszerint a gondos tervekre való tekintettel az ATUKI előzetes szakvéleményétől eltekintenek, és a törpeautó megépítéséhez hozzájáruljanak.
Ennyi elég volt ahhoz, hogy elkezdjem építeni az autót. Ötletem a munkahelyemen is komoly támogatást élvezett, ami fontos volt, mert magánszemélyként nem, vagy csak nehezen lehetett beszerezni a szükséges anyagokat. Az alváz zártszervényből készült s megalkotásához egy fuvarozó barátom adta kölcsön a hegesztő aparátot. Több héten át szombat délutántól vasárnap estig dolgoztam, hegeszteni is ekkor tanultam meg jüól. A tervekben szereplő alkatrészek mindegyikéhez nem tudtam hozzájtuni, ezért kisebb változtatásokra volt szükség. Az eredetileg tervezett Renault-kormánymű helyett is Fiat gyártmány építettem be. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy Czetka-kerekeket sem tudtam keríteni. Több munkatársamat kérdeztem, mit lehetne tenni. Az anyagbeszerző mondta, hogy a MIG 21-es vadászrepülőgépek kerekeit szinte alig használtan cserélik újakra, viszont nekem azt nem fogják eladni, ezért ki lenne találni valamit. A vállalatnál, ahol dolgoztam, ötszáz tehergépjármű volt, amelyek felújítását is ott végezték. A telephely egyik végéből a másikba, mint kétszáz méteren, talicskával cipelték a kész fődarabokat. Ennek megkönnyítésére építettem nekik egy elektromos gépet, amely egy tonnát bírt el. A jármű természetesen repülőgép-kerekeken gurult, így a segítségért cserébe négy helyett kilenc kereket rendeltek hozzá, s ötöt eladott nekem a cég. A törpeautóba eredetileg beépítésre tervezett Csepel motor szerkezete is módosult. A henger, a főtengely maradt, a blokk többi része nem. Új forgattyúsházat öntöttem, erősebb, különálló váltó, önindító és dinamó is került a kisautóba. Miért éppen kabriót? A súlyhatár miatt kellett vászontetővel készíteni a kocsiszekrényt, a szélvédők viszont a beszerezhető alapanyag miatt készültek plexiből. A forgalomba helyezéshez már nem tudtam elkerülni az ATUKI szakvéleményét. A próbaúton köröket kellett tennem, fékpróbát végeztek és a vizsgabiztos nem tudta megállni, hogy kipróbálja. Nagy örömömre megfelelőnek találta a járművet. Mindent magam csináltam a tervezéstől a rendszám felrakásáig nagyjából két év telt el, de megérte. Akkoriban az utak üresek voltak, csak néhány teherautót és taxit lehetett látni időnként. El tudják képzelni, milyen feltűnést keltett a törpeautóm?

Néhány évig használtam a kocsit, aztán egy délelőtt kétségbeesett integetéssel állított meg egy fiatalember, hogy neki ez a törpeautó kell, adjam el neki. Magamnak építettem, nem akartam eladni, de olyan összeget kínált érte, hogy bolond lettem volna ha nem adom oda. Évekkel később Békéscsabáról postán kaptam egy fotót az autóról, sajnos már a borítékot is kidobtam, ezért nem tudom, őrzik-e még vagy az enyészeté lett a munkám”.

Páder Sándor: A Kapitány-autó. Veterán Autó és Motor, 2008. június, 18-19. oldalak

Küldd el barátaidnak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.