Csonka János (1852-1939)

A magyar motorgyártás egyik megteremtője. A Magyar Posta megrendelései nyomán a hazai automobilgyártás úttörő konstruktőre. Sokoldalú, nagyszerű gyakorlati szakember, aki mindig a tökéletességre törekedett.

A későbbi feltaláló és gépészmérnök 1852. január 22-én Szegeden született egy kovácsmester hetedik fiaként. Édesapja műhelyében dolgozva, majd az elemi- és a középiskolában németet és latint tanulva elhatározta, hogy műszaki ismereteit tovább akarja gyarapítani.
Saját erejéből hazai és számos külföldi munkahelyen tanulmányozta a gépgyártást és az erőgépeket.
1877-ben a nyelveket beszélő, külföldi tapasztalatokkal is rendelkező 25 éves Csonka János nyerte el a József Műegyetem Gépiparműtani Tanszéke pályázaton meghirdetett művezetői állást, a 32 jelentkező közül. Ezt a posztot közel 50 (!) éven át töltötte be. Csonka vállalta, hogy saját költségén alkalmaz két segédet, cserébe csupán azt kérte, hogy szabadidejében a műhelyt saját céljaira is használhassa.

1887-ben, amikor a Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár megvásárolta az osztrák Leobersdorfer Gépgyár tulajdonjogát, több ott gyártott kész, de használhatatlan és félkész stabilmotor is a cég birtokába jutott. Elhatározták e motorok átszerkesztését, s a munkálatokkal Bánki Donátot, a cég egyik konstruktőrét, későbbi főmérnökét bízták meg. Bánki akkor már a Műegyetemen is tanított a motorok kijavításához segítségül hívta Csonka Jánost. Közös munkájuk folyamán hasznos tapasztalatokat szereztek a motorok szerkezetével kapcsolatban. Eközben több olyan újításuk is született, amelyekre saját szabadalmat kaptak Ezek közül a legismertebb az 1893-as újítás egy általuk konstruált porlasztóval kapcsolatban. Ugyan sokáig tartotta magát a hit, hogy ők készítették az első használható karburátort, ám az elsőség joga a brit Edward Butlert illeti meg, akinek 1888-ban megépített motoros háromkerekűjében porlasztó és gyújtógyertya is dolgozott.

Csonka János 1895-ban házasságot kötött Winkler Johannával. Négy gyermekük született: Pál, János, Béla és Mária.

1900-ban a Magyar Posta pályázatára a Ganz gyár két darab Csonka János által tervezett motoros, háromkerekű levélgyűjtő triciklit készített. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanekkor a Posta 19 darab Peugeot gyártmányú motoros triciklit és 1 négykerekű Peugeot járművet is vásárolt, ám ez nem kisebbíti a Csonka-féle szerkezet úttörő érdemeit.

1904-ben a Magyar Posta 12-14 LE-s csomagszállító gépkocsikra írt ki pályázatot. Ezen a Csonka János-féle terv diadalmaskodott. Bánki Donát hagyatékában fennmaradt levél szerint eredetileg 1904. júniusára kellett volna elkészüljön az első mintapéldány.

Ám Csonka nem várt akadályokba ütközött. Erről így írt a Posta felé, amikor újabb haladékot kért: „Itt egy teljesen új iparcikk gyártásáról lévén szó, annyi, előre nem látott nehézséggel kellett és kell megküzdenünk, hogy a nagytekintetű Igazgatóság által előírt határidőt betartanom lehetetlen”.

Szerencsére Haltenberger Samu és Stoy György személyében megértő partnerekre talált, s az újabb határidő módosításokat követően, végül 1905. május 31-re elkészült az első Csonka-féle postaautó mintapéldánya. A különböző gépgyárak által szállított alkatrészekből az autó végszerelését Csonka János és csapata, a Műegyetemen felállított gépműhelyben végezte. A felépítményt a Glattfelder Jakab kocsigyárban állították elő. A 2,5 köbméteres rakterű zöld kocsi 2545 köbcentis, 14 lóerős, négyütemű, folyadékhűtéses, két blokkból összeszerelt iker-hengertömbös, négyhengeres motorja lánccal hajtotta a hátsó tengelyt. A próbaúton a Várba és vissza Csonka János vezette a kocsit. E nap tekinthető a magyar autógyártás kezdetének.

Csonka János feltalálóra és gyáriparosra emlékezik fia és partnere, Csonka Béla – Kulcsár István riportja (1989):

A bemutató után a szerződés előírásának megfelelően a prototípus kétezer kilométeres próbaútra indult. Feltételként eredetileg ötszáz kilométeres szerepelt, ám egy nappal az indulás előtt a kereskedelemügyi miniszter megemelte a távot. Ezt is hibátlanul – 25 km/órás átlagsebességgel, olykor 35 km/órás tempóban – teljesítette a jármű. Az első nyolc darabot 1906. január 15-én állította forgaloma a Posta. 1906-1911 között összesen 91 darab alváz készült a győri Magyar Waggon és Gépgyárban, illetve a kelenföldi Röck István Gépgyárban.

1905-től Csonka János több különböző gépjárművet tervezett a Posta számára, amelyek fődarabjai a Röck István Gépgyárban készültek.

Csonka 1909-ben, valószínűleg korábbi postai partnerei, Haltenberger Samu és Stoy György iránymutatása alapján kezdett egyhengeres, oldalt szelepelt motoros, négy lóerős kisautó tervezésébe. Ebből a járműből három darab készült. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum „1909-es” típusként hivatkozik erre a járműre, ám valószínű, hogy ez csupán a konstrukciós munka kezdetének időpontja lehetett. A Budapesti Hírlap 1911 nyarán adta hírül, hogy „új, egyhengeres, kétüléses kocsikat Csonka János és Stoj (sic!) postafelügyelő tervei alapján egy budapesti gépgyárban állították elő, ahol egyelőre három kocsi készült el a megejtendő kísérletek céljára”.

A Csonka János Emlékmúzeumban őriznek egy fényképet, amelyen az egyik egyhengeres kocsi éppen levélgyűjtési feladatot végez – Csonka Pál 1955-ben írt tanulmányában arról ír, hogy a posta egy, a Budapesti Közúti Villamos Társaság pedig két darabbal végzett próbákat, Hídvégi János, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa szerint viszont éppen fordított volt az arány.

Csonka Pál visszaemlékezése szerint az egyik mintadarabot Csonka János később visszavásárolta. Ez a példány ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményében található, alaposan átalakított formában. Sajnos csak találgatni lehet, mikor eszközölték a modernizálást, még az is elképzelhető, hogy ez az autó már eleve teljesen eltérő felépítményt kapott. A múzeumi üvegnegatívokon egy nagyon egyszerű szerkezetű, küllős kerekekkel szerelt, minimáljármű látható. Ezzel szemben a fennmaradt autó faküllős kerekeket, normális karosszériát, elektromos világítást és szélvédőt is kapott. Már az 1920-as években is így nézett ki, s így jelent meg 1934-ben a Concours D’Elegance szépségversenyen, majd 1935-ben a KMAC Veterán Túraúton is.
Bálint Sándor, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum egykori muzeológusa a következő műszaki leírást közölte a járműről: „Motorja egyhengeres, négyütemű, vízhűtéses, a henger furata 90 mm, lökete 100 mm, hengertérfogata 635 cm3, teljesítménye 2,9 kW (4 LE). A motor ún. zsákhengeres (nincs levehető hengerfeje), égéstere „L” kialakítású, vezérlése sv, vagyis oldalt vezérelt … A henger tetején kapott helyet a gyújtógyertya. Az égéshez szükséges szikrát a nagyfeszültségű mágnes és a gyújtógyertya adja, mindkettő Bosch gyártmányú. A benzin-levegő keveréket előállító készülék Zenith gyártmányú volt a forgalomba állításának idején. A motor hűtéséről méhkashűtő, a légáramlásáról ötágú ventilátor gondoskodik. vastag bőr biztosította. Az alumíniumházas sebességváltója 3+1 fokozatú, egyenesfogazású fogaskerékpárokból áll. A fokozatokat a vezetőülés mellett a kocsiszekrényen kívül álló karral kapcsolták… A kocsiszekrény a Glattfelder kocsigyár munkáját dicséri”. A tengelykapcsoló bőrkúpos kialakítású volt, azaz a lendkerék belső felületét munkálták kúposra, ehhez illeszkedett egy szintén kúpos tárcsa és a tárcsára felszegecselt súrlódó betét.

Az egyhengeres motor nem bizonyult elég erősnek, ezért Csonka 1912-ben új, négyhengeres, 800 cm3-es, 8-10 lóerős motort tervezett. „A motor hengerei egy hengertömbbe kerültek: a motor, a tengelykapcsoló, a sebességváltó és a kézifék egy egységet képezett, és ezt három ponton felfüggesztve építették be az alvázba” – írta a konstrukcióról Hídvégi János. Egy, a Postamúzeumban őrzött fényképalbum képaláírásából tudható, hogy a posta részére levélgyűjtési célra 1912-1913 folyamán 12 ilyen alváz készült – amelyet „az első magyar sorozatgyártású személygépkocsi-alvázként” jellemeztek. A felépítményeket a Posta Járműtelepen állították elő. Benárd 1912-ben és 1913-ban a Csonka-féle kisautót több versenyre is benevezte. Hol ő maga, hol Szabó Ferenc vezetett. Az autó először az 1912. június 5-9. között rendezett kiskocsiversenyen szerepelt – azaz ekkor már elkészült. Amennyire az Auto című lapban közölt rossz minőségű fotóról megállapítható, a múzeumi képeken látható autó valóban dr. Benárd Ágosté volt.
Végül érdemes megvizsgálni az utolsónak elkészült, s a szakirodalom szerint a Magyar Általános Gépgyár által megvásárolt alvázzal kapcsolatos állításokat is. A Podvinecz&Heisler Malomipar és Gépgyárból leválasztott autógyártó részleg 1912. június 4-én vette fel a Magyar Általános Gépgyár nevet. Néhány évvel ezelőtt előkerült egy 1913-ból származó fénykép az „első MÁG alváz” felirattal. Ez egy Fejes Jenő által tervezett túrakocsi-modell volt. Természetesen nem lehet kizárni, hogy a MÁG is vagy vásárolt, vagy Csonka tervei alapján épített saját célra egy kisautót. Ez utóbbi teóriát erősíti Hídvégi János kutatása, amelyből tudható, hogy 1913-ban a MÁG öt év alatt 200 Csonka-tervezésű 8-10 lóerős kisautóra kapott megrendelést. Ebből 50 alváz alkatrészei készültek el, mielőtt az első világháború közbeszólt. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a négyhengeres Csonka kisautóból is őriz egy példányt. Ez az egyik postai levélgyűjtő, amelynek karosszériáját szintén valamikor átalakították.

Csonka 1912 és 1924 között már csak áramfejlesztők, szivattyús gépcsoportok, csónakmotorok, csillevontató kismozdonyok tervezésével és egyetemi szemléltető eszközök készítésével foglalkozott. 1924-ben Műegyetem műhelyfőnökeként, 72 évesen ment nyugdíjba. A mérnöki kamara az 1924. évi előterjesztés alapján felvette tagjai sorába és feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.

Csonka János még 1924-ben egy pince műhelyt létesített a Bp. XI. ker. Bartók Béla u.31. szám alatt. Itt motorgyártással és -javítással foglalkozott.

A zseniális magyar feltaláló és jármű konstruktőr emlékére és tiszteletére – aki a gépészmérnök képzésben is jelentős szerepet játszott – a BME gépjárművek tanszéke a “J” épületben lévő laboratóriumát 1983-ban Csonka Jánosról nevezte el.



Források:
– Zsuppán István: A magyar autó
– Hídvégi János- Négyesi Pál: A triciklivel kezdődött.
– Postamúzeum, OMIKK-BME Levéltár,BME Gépjárművek Tanszék és Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum.

Küldd el barátaidnak!
, , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.