Az Ikarus főmérnöke, majd az Autó- és Traktoripari Tröszt főosztályvezetője, az autógyártó mérnökök nemzetközi szövetségének elnöke – csupán néhány mozzanat Michelberger Pál fordulatos életútjából.
Michelberger Pál 1930-ban született, iparos családban. Szülei gimnáziumba íratták, ahonnan könnyedén került be a budapesti műegyetem gépészmérnöki karára. Repülőgépmérnök szeretett volna lenni, ezért belépett a hadseregbe, el is végezte az egyetemet hadmérnöki karon, sőt tanársegéd is lett. 1956-ban azonban nem írta alá azt a bizonyos tiszti nyilatkozatot, így távoznia kellett nemcsak a hadseregből, hanem az egyetemi állásából is. Ez lett a szerencséje a magyar autóbusziparnak.
1957-ben az Ikarus gyárba kerül tervezőmérnöknek. Az ifjú mérnök katonás fegyelemmel látott neki a számára kiosztott, nem igazán népszerű feladat megoldásának. Végül is sikerült meghatároznia a karosszéria szilárdságára vonatkozó adatokat – egy német alapmű lefordításával -, s egyben megteremtette a jármű-szilárdságtani mérések alapjait. Rövidesen főkonstruktőr lett.
1964-ben újabb váltás következik. A kor bikkfanyelvű szóhasználatával élve: „átirányítják” az illetékes minisztérium Autó- és Traktoripari Trösztjébe, e hatalmas, százezer alkalmazottal dolgozó konglomerátumba, az egyik legnagyobb iparágba. Távlati tervezési főosztályvezetőként neki és kollégáinak kell kidolgozniuk az akkori ötéves tervek főbb szakági mutatóit. Vagyis azt, hogy miként lehet megvalósítani a politikai döntéseket. A miniszterelnök KGST-tárgyalásokon ígéretet tett, hogy 1970-re hétezer autóbusz készül Magyarországon, s hogy mindez szépen rímeljen, hétezer traktort és hétezer teherautót is hozzáírtak. Az Ikarus ekkor ezerkétszáz autóbuszt gyártott évente, ebből kellett (volna) öt esztendő alatt hétezerre felmenni… Michelberger és munkatársai hiába figyelmeztettek, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet végrehajtani ekkora ugrást, a miniszter nem mert ellentmondani a felsőbb hatalmaknak. Végül persze a szakembereknek lett igazuk.
Eközben fontos előrelépés Michelberger szakmai pályáján, hogy bekerül az autógyártó mérnökök tekintélyes nemzetközi szövetségébe, a Fisitába, ahol hamar elismerik sokoldalú tudását, tudományos és gyakorlati eredményeit, például az autóbuszok borulásbiztonsága terén. 1978-tól már a világszervezet egyik alelnöke. Olyannyira elismerik és tisztelik, hogy felkérik, vállalja az elnöki tisztet is. Ám itthon leintik: a devizakorlátokkal sújtott szűkösségek hazájában a nyolcvanas években nem jutna pénz, hogy nálunk – a mindenkori elnök hazájában – rendezzék meg a szervezet kongresszusát. Végül, kései elégtételként, 1992-ben lett a tekintélyes szövetség elnöke.
Mellékesen bevezette a tervezésbe a legújabb tudományos eredményeket. A mátrixszámításokat például fiatalabb kollegáitól tanulta meg, hiszen amikor ő járt egyetemre, akkor erről még szó sem volt. Angolul is – német és olasz tudása mellé – öntevékenyen tanult meg, amikor egy nemzetközi tudományos társaságban Magyarország képviselője lett. Részvétele a hazai és a nemzetközi tudományos életben oldalakat töltene meg. Igen fiatalon megvédte kandidátusi, majd doktori disszertációját, az Akadémia levelező, majd rendes taggá is választotta, sőt jelölték elnöknek is, végül több perióduson keresztül alelnök volt. Emellett volt a BME rektora is, méghozzá a rendszerváltás bonyolult éveiben is.
2014. április 11-én súlyos betegségben elhnyt.
Források:
www.168ora.hu
JHt.bme.hu
Szentgyörgyi Zsuzsa: Michelberger Pál és kora
