Magyarországon a második világháború után a járműtervezés nem számított perspektívikus szakmának. Főleg, ha valaki nem az Ikarus-Csepel-Rába vonalon tevékenykedett.
Néhány éve letöltöttem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala weboldaláról a Trabant-motoros Puli mezőgazdasági áruszállító jármű szabadalmi leírását. Ráadásul a Fortepan egyik szerkesztője egy lomtalanításon talált néhány fotót a Puli nevű autóról. Ekkor írtunk is egy bejegyzést a Győri Mezőgép járműveiről. Réfy Imre neve itt bukkant fel először.
2014-ben az Autós Nagykoalíció által támogatott autoszektor.hu honlapon megjelent egy interjú a „Quad magyar feltalálójával”. Innen már egyenes út vezetett egy budai irodaházba, ahol a 84 éves, ma is aktív Réfy Imrével találkozhattam. Ő az utóbbi években, mint színpadtechnikai tervező szerepelt a hírekben, az új Nemzeti Színház színpadgépészeti megvalósítását is ő irányította. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Szabadi Kálmán, a Festival kisautó tervezője anno hasonló körökben mozgott)
A Réfy Imrével készült interjú alapján 2014 őszén megjelent egy portré a Veterán Autó és Motor hasábjain. Ez a bejegyzés e portrécikk alapján készült.
Réfy Imre Kalocsán született 1932-ben. Gyerekként irigykedve figyelte a helyi „menőt”, Sári Lászlót, aki egy BMW R51 motorkerékpárral csinált különféle kunsztokat. A tizenéves Réfy ekkor szerelmesedett bele a motoros járművekbe. 1951-ben felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki szakára. 1956-ban, amikor a Kohó- és Gépipari Minisztérium egy hazai gyártású törpeautó tervezésére nyilvános pályázatot hirdetett, ő is benyújtotta a saját pályamunkáját. Colibri III nevű alkotása harmadik díjat nyert. Ez jó ajánlólevélnek bizonyult, így a hadiüzemnek számító Prés- és Kovácsoltárugyárban (Prékoban) tudott elhelyezkedni az ifjú mérnök. „Hat éven át voltam én ott minden: szerszámszerkesztő, készülékszerkesztő, üzemvezető-helyettes. A végén kerültem a gyártmánytervezéshez, ami miatt oda mentem. Oda vitték Urbach Laci bácsit is, aki korábban a Mátra motorkerékpárokat csinálta. Neki volt egy Messerschmitt Kabinenroller törpeautója, s fellelkesült azon, hogy én már törpeautót terveztem” – mesélte. Urbach sugallatára a Prékóban a Kabinenroller négykerekű változatán dolgoztak – teljes titokban. Fényképezésről szó sem lehetett, így csupán egy vázlatrajzot tudunk megmutatni
Réfy Imre és Urbach László összebarátkoztak. Urbach az ifjú mérnököt elvitte magával Tihanyba, vitorlázni. „Lehívott minden második hétvégén a Balatonra. A vitorlásán én voltam a fedélzetmester. Közben hallgattam a barátaival folytatott beszélgetéseit. Engem akkoriban csak a saját szakmám érdekelt. Nem ismertem meg azt a micisapkás urat, aki nagyon jó sztorikat mondott. Kérdeztem Laci bácsit, ki ez a pasas? Kiderült, hogy Illyés Gyula. Egy másik halk szavú úr pedig nagyon szépen rajzolt. Ő volt Barcsay Jenő. Én akkor csak vonalzóval és rajzgéppel tudtam rajzolni. Barcsay Jenő segítségével tanultam meg szabadkézzel rajzolni”
A Kabinenroller mellett a Prékonál a MOTA nevű háromkerekű motoros targoncából is készített négykerekű változatot: „Bemutatták a Nemzetközi Vásáron a prototípust és a prospektust, amely tele volt az általam készített ábrákkal. Mindenki belelkesedett, de végül nem lett a gyártásból semmi” – a szépvonalú négykerekű targonca egyedi darab maradt.
Ekkor hozták azt a szabályt, hogy csak szériagyártású termékekkel lehetett megjelenni a seregszemlén.
1962-1968 között Réfy Imre a Taurus Gumigyár kutatóintézetének tudományos munkatársaként dolgozott, majd 1968-tól a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervezőirodája (a későbbi Kogépterv) géptervező osztályának irányító tervezője, később osztályvezetője lett. Itt kereste meg Toldi József, a Csepeli Motorkerékpárgyár igazgatója, aki már érezte, hogy a motorkerékpárok helyett a cég kapacitását hamarosan más termékkel kell majd lekötni. „Ő egy mezőgazdaságban is használható járművet szeretett volna, amelyre csak rápattannak, s tudnak velem menni. Háromféle karosszéria készült volna, ezekhez közös futóművet készítettem. Érdekessége volt, hogy fékezéskor a jármű orra vízszintes maradt” – mesélte. 1968. december 13-án Réfy Imre Kopetka Béla osztályvezetővel közösen nyújtotta be szabadalmát egy „rövid és középtávú mezőgazdasági szállító járműre” [ko2219.pdf]
A cél az volt, hogy „be tudjon menni az almafák alá, ahová a nagy teherautó nem tudott bemenni. És akkor az embereknek nem kell a hátukon, batyuban kivinni almát”. A végül Puli névre keresztelt jármű Achilles-sarka a gumiabroncs volt. „Speciális gumikat rajzoltam, amelyeket csak a Michelintől tudtunk volna beszerezni. Annyiba került volna, mint a jármű többi része összesen. De én megmakacsoltam magam: ez így lett megrajzolva, és kész”.
A Trabant-motoros, Trabant-féltengelyekkel szerelt mintadarabot a Győri Mezőgép vállalat készítette el hat hónap alatt. A nyilvános premierre 1970-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron került sor. A Steyr-Puch vezetője meglátta az új szerkezetet, és meghívta a Réfy-Kopetka párost Ausztriába. „Egy hétig a Steyr-Puch gyár vendégei voltunk. Elkészítették az összkerék-hajtású Haflinger szállítójárművet, amely végül olyan drága lett, hogy csak a svájci hadsereg vásárolta meg. Ezért szerették volna megvásárolni a járművünk terveit”. Ebből nem lett semmi. A Honvédelmi Minisztériumnak viszont annyira tetszett a Puli, hogy hétezer darabos szériát rendeltek. Ám hirtelen az egész projektet leállították. „Senki nem tudta, mi történt. Mi már előleget is kaptunk. Én vettem is magamnak egy Alfa Romeót, amivel nem mertem bemenni a munkahelyre. Azután kiderült, hogy az NDK tiltakozására a Minisztérium kénytelen volt leállítani a gyártás előkészítését. Mi a Trabant művekkel tárgyaltunk, hiszen a honvédelmi minisztériumi megrendeléshez szükség volt alkatrészekre. És a Trabanttól valaki szólt a Multicarnak. A KGST szakosításon belül az NDK kapta a kisteherautók gyártásának jogát. És a Multicar elérte, hogy az NDK hivatalos panaszt nyújtson be. Ezzel vége lett a Puli-nak” – sorolta a nagy terv megbuktatásának eseményeit. A Puliból összesen kettő darab épült.
Ez volt Réfy Imre járműipari hattyúdala. A nyolcvanas években átnyergelt a színpadtechnikára.
Végül kiderült a tévedés oka. A PréKo az új, négykerekű targoncának is a MOTA típusjelet adta. Ezért amikor Réfy úr arról beszélt, hogy sosem került gyártásba, félreérthető volt amit mondott. A régi, háromkerekű targonca természetesen gyártásban volt, négykerekű utódja viszont csak a prototípusig jutott. Nekünk a háromkerekű, MIA motoros változat van, így összeáll a kép.
A MOTA targonca gyártásba került, erre vonatkozólag több bizonyítékom is van, a legfontosabb ezek közül egy birtokomban lévő valódi példány. Jó lenne az erre vonatkozó információkat javítani.
Köszönöm!
https://www.facebook.com/akgv.official/videos/