Versenymotor-szerelő, tuningmester, formatervező – a sokoldalú Varga Zsolt tragikusan rövid élete során számos dologgal foglalkozott. Legutolsó alkotása, a Kenguru rokkantjármű, melyet utoljára Amerikában szerettek volna sorozatban gyártani.
„Lóerőgyár Hidegkúton” – Az Autó-Motor 1993-as cikke online is elolvasható. Főszereplője, Varga Zsolt 1947. június 17-én született. Egy interjúban így vallott gyerekkoráról: „Már általános kisiskolás koromban olvasgattam a „Ternait” és egyéb szakkönyveket, ami oda vezetett, hogy egy öreg 1500-as Fiatot hatodikos koromban már időnként javítgattam. Első ilyen ténykedésem az volt, hogy sógorom reggel mérgelődött, hogy az ötödik henger mindig „beköpi” a gyertyát, pedig vasárnap szeretne az autóval kirándulni. Amíg elment dolgozni, levettem a hűtőt, a hengerfejet, a kartert, alulról lebontottam a hajtórúdcsészét és felülről kihúztam a dugattyúval együtt. Mikor hazajött, már az utcán a dugattyúval fogadtam, hogy erre szerezzen be új olajlehúzó-gyűrűt. A szomszédok, akik ezt látták, „padlót fogtak”. Később persze még a sebességváltót is kétszer kiszedtem (egyedül!), hogy a kuplungot felújítsam. A próbákhoz persze egy vastag kemény díszpárnára is szükségem volt, mert különben nem láttam volna ki a kocsiból. Nem egyszer kértek meg, hogy „húzzak be” egy-egy makacs öreg járgányt, hogy beinduljon. Azért négy év múlva, 16 évesen lett jogosítványom is – igaz, hogy először csak motorkerékpárra. „
Már középiskolásként a motorversenyzők körül sertepertélt. Itt találkozott Rózsa Györggyel, az Autó-Motor újságírójával, aki mentora lett. Ő vette rá, hogy Zsolt elvégezze az Iparművészeti Főiskolát.
Rózsa György mutatta be a kor ismert motorversenyzőinek, Spáth Tibornak és Szabó II Lászlónak is. Spáth Tibor visszaemlékezése szerint Rózsa György 1965-ben így mutatta be neki a lelkes fiatalembert: „Hoztam neked valakit, aki benzingőzzel fertőzött és legalább olyan őrült, mint te. Szerintem jól ki fogtok jönni”.
Így is lett. Spáth úr elmondása szerint Zsolt vagy a Zalka Máté Klubban, vagy a műhelyében tevékenykedett éjjel-nappal, mégis közben könnyedén végezte a főiskolát. Közösen építettek egy versenymotort is. Németországból, szó szerint a szemétből hoztak el egy MZ motorkerékpár vázat. Gyári fékdobokat és hátsó teleszkópokat (Girling) használtak fel, de az áramvonalidomot, a sárvédőt, a kormányt, a tankot, az ülést stb. mind maguk készítették. Fontos szempont volt, hogy a súlypont alacsonyra kerüljön, valamint a motor keskeny és könnyű legyen. Felállították a vázat, majd faragással elkészítették fából vagy gipszből az alkatrészeket. A motor olyan szépre és jóra sikeredett, hogy a következő futamon Opátijában mindenki azt hitte, hogy ez az új gyári MZ. A 32 mm átmérőjű helyett 36-os Norton karburátort alkalmaztak. A torkot és a szívócsövet is ellipszis formájúra képezték ki, így minden fordulaton jobban feltöltötték a munkateret. Ezért történhetett meg, hogy a Népligetben rendezett 30 körös verseny befutójánál Szabó II László mindössze 20 cm-rel tudott nyerni Spáth motorja előtt.
Szabó II László emlékezete szerint: „Állandóan kísérletezett. MZ karburátorba olyan Schubert-tűt tervezett, aminek a szögét elnyújtotta, így minden fordulatszámon jól adagolható volt, egyenletesen húzott. Olyan két karburátoros kétüteműt tervezett, amin elől-hátul voltak a karburátorok, két oldalt pedig a leömlők.”
Varga Zsolt Szabó II kisfiának, Attilának is készített Nyitrai István közreműködésével egy felpiszkált és mutatós Simsont. Ennek előzménye az volt, hogy a fiúcska titokban egy ideje már spontán utcai versenyeken motorozott. Ilyenkor minden felesleges tartozékot leszerelt, hogy egy esetleges bukás után ne tudódjon ki a csínytevés.
Spáth Tibor 1973 áprilisában súlyos balesetet szenvedett. Ezt követően már nem állt rajthoz versenyeken.
Varga Zsolt figyelme a gokart-versenyzés felé fordult. Ott ismerkedett meg Grünwald István formatervezővel, aki Bozzay Dezsőnél, a Néptévé, a Ganz-Mávag villamos tervezőjénél tanulta ki a szakmát. István és Zsolt a Margitszigeten ma is működő „családi bicikli” tervezésében és kivitelezésében dolgoztak együtt.
Zsolt diplomamunkája egy sokoldalúan hasznosítható, zárt, összecsukható kétszemélyes, háromkerekű motorkerékpár-jellegű jármű volt, amelyet City-Cart-nak keresztelt el. A próbadarabot egy 125 cm3-es motor hajtotta, amelyet egy kettévágott P20-ból emelt át. Ám hamarosan érdeklődése a villanymotorral hajtott járművek felé fordult.
Évekkel később így nyilatkozott formatervezői pályafutásának kezdetéről: „Szerencsés korban keveredtem a főiskolára, amikor még tartott az organikus korszak, amit én leginkább emberközelinek tartok. A designnak nagyobb volt a szellemi értéke, mint ma, és a főiskolán is jó volt a hangulat. A főiskola elvégzése utáni munkalehetőséget az akkori állami műszaki fejlesztési alap segítette elő. A cégeknek a pénzt valahogy el kellett költeniük, így olyan megbízások is születtek, amik sohasem valósultak meg. Venéczi Tamással kezdtünk együtt dolgozni [ez lett a Dupla V Stúdió]. Ebben az időben volt olyan témánk is (gyermekkerékpár és gyermek tricikli), amit egy szövetkezet mindenáron meg akart valósítani, de a TRIAL letiltatta, mivel sok szovjet triciklit hozott be az országba. Nagy számítógép-szekrények burkolatát is terveztük és le is gyártottuk.”
A nyolcvanas években Zsolt a legkülönbözőbb járműfajtákba belevágott: Lács Ferenc pilóta részére motoros sárkányrepülőt készített, amelynek erőforrása egy Pannonia motor volt. Emellett Novák István gokart-versenyző részére olyan egyhengeres kétütemű motort épített a P20-as Pannónia blokkjából, amivel a kis négykerekű emelgette az elejét. Billenő kasztnis háromkerekűt és a vezetőt körülölelő úgynevezett bukózakót is tervezett. Ez bukósisak helyett a versenyzőre felvéve zárt karosszériát alkotott, azonban – bár nagy sebességet és biztonságot lehetett volna elérni vele – a konstrukció nem felelt meg a szabályzatoknak.
Pesthidegkúti házát is maga építette. Mindenben minimalista stílusra és minimális méretekre törekvése az épületben is megnyilvánult. A ház kicsi, viszont négy szintes és minden zegzuga ki van használva. Az egyedi és trükkös megoldások mindig és mindenhol elengedhetetlenek. Alul a garázs és a műhely, ahol megannyi zseniális terv kelt életre. A nyílászárók mindenhol egységesen hatvan centiméter szélesek, hogy az általa szabványosított méretű mikro járművek éppen utat találhassanak rajtuk.
Akkoriban a fő megélhetést színházak és kiállítások alkalmi megrendeléseire rendkívül igényesen és aprólékosan elkészített funkcionális kellékek, díszletek jelentették.
Az 1980-as évek közepén a Puli kisautókról ismert Hódgép megbízásából a Dupla V Stúdió városi háromkerekű, kétszemélyes, zárt járművet készített. Bár a jármű az ipari minisztériumtól nívódíjat kapott, majd a Gépipari Formatervezési Triennálén is díjazták, sorozatgyártására mégsem került sor.
Eközben mono-el néven elkészült egy háromkerekű, egyszemélyes segédmotor kategóriába sorolt robogó, majd 1992-ben Peresztegi Sándor villamosmérnökkel, a Kandó Kálmán főiskola villamosgép tanszékének egykori adjunktusával közösen az El-Go nevű összecsukható villamos robogó. Az El-Go befért egy csomagtartóba, súlya üresen 35 kg, akkumulátorral 70 kg volt. Elsősorban a mozgássérültekre gondoltak: a kormányra rá lehetett akasztani egy kosarat. Dacára a szabadalmi védettségnek és a rengeteg érdeklődőnek, végül sem ebből a prototípusból, sem a mono-el-ből nem lett sorozatgyártású valóság.
Zsolt az 1990-es évek közepétől 2008-ig a Németországban, Überlingenben működő, Szabolcsfi Péter vezetette Prokar GmbH munkatársa volt. A cég elektromos hajtású kisautókat készített gyerekek számára, akik autócentrumokba telepített, életszerűen berendezett KRESZ-pályákon vezethették a vonzóan elkészített sikermodellek (Beetle, Mini, A osztály) kicsinyített másait.
Zsolt utolsó reménykeltő alkotása a Kenguru. A mozgáskorlátozottaknak szánt, a hátsó ajtón át betolható önhajtós kerekesszékből vezethető villanyautó fejlesztését a Rehab Rt kezdte 2001-ben. A tervezési munkálatokat Varga Zsoltra bízták. Ám a Rehab Rt nem kapta meg a szükséges állami támogatást, így a projekt elaludt. 2008-ban egy üzletember, Kissároslaki István próbált megfelelő forrásokat előteremteni. 2010-ben egy amerikai ügyvéd, Stacy Zoern startup vállalkozást alapított a Kenguru sorozatgyártására. Ám végül nem sikerült a szükséges pénzügyi hátteret biztosítani, így 2015-ben a Kenguru projekt átkerült a KLD Energy nevű texasi vállalkozáshoz, amely 2016-ban csődbe ment.
Varga Zsolt időközben, 2013. december 20-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt.
Varga Zsolt élettörténetét az Óbudai Egyetem Bánki Donát karán szervezett Veteránjármű-restaurátor szakmérnök képzés egyik hallgatója, Bercsényi László állította össze. Dolgozata ITT letölthető. Munkájához Bus Károly, Varga Zsolt rokona nyújtott felbecsülhetetlen segítséget – köszönjük! Az élettörténet megjelent a Veterán Autó és Motor 2014. évi 10. számában.
A rövid ismertetőbe, életrajzba nyilván nem fér minden bele, de…
Ő tervezte meg elöször két P20-bol a magyar P500-at. Hogy gyakorlatban is elkészült-e nem tudom
Az akkori Autó-Motorban megjelent ötlete ihletett engem is és elkészitettem a „duplaP20-at”. Nem lett utcaképes és eladtam
Azóta jónéhány P500-as készült az országban