A Magyar Vagon- és Gépgyár egykori igazgatója, később a Nehézipari Központ Autótervezési Osztályának a vezetője, végül nyugdíjba vonulásáig a Járműfejlesztési Intézet igazgatója volt.
Gépészmérnök, kutatóintézeti igazgató. Az elemi és középiskolát Győrben végezte, a gépészmérnöki diplomát pedig Brno egyetemén szerezte 1923-ban.
1925-től a Magyar Vagon- és Gépgyár munkatársa, 1936-tól az autógyártó részleg vezetője.
Többek között ő irányította 1936 és 1938 között a Botond elnevezésű, négykerék-meghajtású, speciális terepre is alkalmas hadi-teherautó fejlesztési munkálatait. 1944. március 19-e után munkaszolgálatosként folytatta a Botond gyártásának irányítását. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, de a gyári vezetők követelésére Szálasi Ferenc hatósága visszaengedte a gyárba.
Winkler 1948-ig állt az MVG autógyártásának az élén. Ekkor a Budapesten működő Nehézipari Központ Autótervezési Osztályának lett a vezetője. Később, 1968-ig a budapesti Járműfejlesztő Intézet igazgatója, illetve vezérigazgatója volt. A traktorok, teherautók, autóbuszok fejlesztéséért több elismerést, így 1951-ben Kossuth-díjat kapott.
