Ma a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem nevet viseli az egykori Iparművészeti Főiskola, ahol Schubert Ernő felkérésére Dózsa-Farkas András (1902-1982) 1950-ben megindította az ipari formatervező-képzést. Ezzel Európában is úttörő lépésre került sor, hiszen az egyik legismertebb designer-iskola, a német Hochschule für Gestaltung is csak egy évvel később kezdte meg működését.
Természetesen az akkori időkben semmi sem működött egyszerűen, így a képzés néhány évre megszakadt, majd újraindult. Később önálló tanszékké fejlődött. Dózsa-Farkas több, mint két évtizeden át tevékenykedett a tanszék élén. Felvette a kapcsolatot az összes hazai nagyvállalattal, s mindenütt igyekezett bebizonyítani, hogy a formatervezésnek milyen fontos szerepe van. Többek között a Csepel Motorkerékpárgyár vezetőségével is tárgyaltak, s részt vettek a Tünde robogó formájának kialakításában.
Dózsa-Farkas már kora ifjúságától motorozott. Fia, ifjabb Dózsa-Farkas András szerint „fiatalkorában nagy, 500-as motorokon száguldozott, amiket mindig újra átalakított.”
Ezen kívül vásárolt magának egy Fiat Topolino-t is, amelyet nagyon szeretett, de a német hadsereg elrekvirálta. Mivel a háború utáni években autóról csak álmodni lehetett, ezért 1948-1949 táján úgy döntött, hogy épít magának egy kisautót.
A vázat csőelemekből hegesztette, a karosszériát kézen-közön szerzett duralumínium lapokból alakította ki. Formatervezőként elég sok kompromisszumot kellett kötnie. A „zsiben”, azaz a használtcikk-piacon vett 250 cm3-es Puch motorblokk szolgált hajtóműnek. Az eredetileg kétszemélyes kisautóban végül hárman utaztak, az apuka és két gyermeke.
A jármű végsebessége kb 80 km/óra volt, s ifjabb Dózsa-Farkas András emlékezete szerint bejárták vele egész Magyarországot. Az időjárás viszontagságai ellen egy felhúzható és rögzíthető „esőtető” szolgált védelemül. A „krakszninak” becézett szerkezet oldalkocsis motorkerékpár-rendszámot kapott, s 10 éven át volt használatban.
