Néha a szerencse segít – egy jóformán teljesen ismeretlen cég részletes történetét a család segítségével sikerült feltárni.
Az 1904-ben, Miskolcon született Hruska József a négy elemi elvégzése után kitanulta a lakatos szakmát. Katonaként a páncélosoknál szolgált mint gépkocsivezető. Budapesten, 1929-ben alapította meg cégét, az akkor még a VI. kerülethez tartozó Dévai utca 20. szám alatt. Előzőleg itt a Modern garage, majd Tarody Lajos autójavító műhelye működött.
Testvére, Hruska László már egy évvel korábban, 1928-ban, szintén a VI. kerületben, először a Szabolcs utca 6., majd 1929-ben a Huba utca 9. szám alatt nyitott üzemet, ahol új karosszériák készítését, átalakítását, valamint kárpitozást, Duco- és ecsetfényezést vállalt. Egy évvel később azonban már Kiss László hirdette hasonló vállalkozását ezen a telephelyen. Hruska László feltehetően Perger József kocsinyereg-készítővel közösen létesített új műhelyt.
A negyvenes évek elejétől a két Hruska testvér már közös vállalkozásként üzemeltette a Dévai utcai telephelyet Hruska Testvérek Autókarosszéria Üzeme néven. A jelentős számú és szépen kivitelezett reklámfeliratos furgonon és teherautón kívül egy-egy luxusautó-karosszériát is készítettek. Egyéb más – az autószakmához tartozó munka – mellett, a honvédség számára is dolgoztak a háború éveiben. A lakásuk is a Dévai u. 20. számú házban volt, amelyet azóta már lebontottak. Amint tehették, megvásárolták a házat, nehogy egy új tulajdonos felmondja műhelyük bérletét. Mintegy két évtizedes vállalkozói tevékenységük alatt – talán anyagi okok miatt – ritkán hirdették magukat.
A háború utáni nehéz időkben az új karosszéria-megrendelések megcsappantak, ezért főleg átalakításokat és karambolos javításokat végeztek az államosításig, ami az ő vállalatukat sem kímélte. Üzemük elvétele után Hruskáék 1950-től a IV-es számú Autójavító Nemzeti Vállalatnál (XIII. Lehel u. 25.) helyezkedtek el. József karosszérialakatosként dolgozott, de egészsége és látása a hatvanas évek közepére már nagyon megromlott. László a IV-es Autójavítótól az Ikarusba került, ahol művelettervezőként alkalmazták. Idős korukban szűkösen – rokkant járadékból, illetve nyugdíjból – éltek, a hetvenes években bekövetkezett halálukig.
Bővebben: Farnadi Zsolt: Testvéri vállalkozás. Veterán Autó és Motor 2008/9.
