Nagy Géza

Nagy Géza volt a két világháború közötti időszak legismertebb hazai karosszériagyártója. A sűrű sajtószereplések, illetve a Concours d’Elegance autós szépségversenyen elért sikerek révén a viszonylag kis műhely méreténél jóval nagyobb figyelmet kapott.

Nagy Géza Kisvárdán született, 1895. november 24-én. Híd- és útmérnöknek készült, de végül másként alakult az élete. Az első világháborúban katonai szolgálat közben megsérült, így a Tanácsköztársaság időszakát kórházban töltötte.

Ezt követően rövid ideig a Magyar Királyi Statisztikai Hivatalnál dolgozott, majd 1922-ben elszegődött a Neuschloss-Lichtig Részvénytársasághoz, ahol megismerkedett a karosszériagyártás rejtelmeivel.

1925-ben saját műhelyt nyitott Zuglóban, a Francia út 43-44. alatt. Már ekkor segítségére volt hű munkatársa, Buzássy Imre. Kezdetben főleg javításokkal foglalkozott, de egykori katonatársai révén komplett karosszériák kivitelezésére is kapott megbízást.

Nem sokkal később az Erzsébet királyné út 50. alá költözött, ahol már jóval tágasabb helyen több alkalmazottat is tudott foglalkoztatni. Kb. 16-18 munkás dolgozott neki.

A magyar autópiac ekkor éppen rövid életű virágkorát élte. Nemzetközi minta alapján 1928-ban sor került az első magyar Concours d’Elegance autós szépségversenyre a Margitszigeten.

Nagy Géza a francia és olasz mesterek, mint Castagna, Saoutchik, vagy éppen a Figoni&Falaschi gazdag és előkelő ügyfelek egyedi kiszolgálására szakosodott.

Kliensei közé tartott Horthy Miklós kormányzó (Minerva), Bethlen István gróf miniszterelnök (Lancia Lambda), Albrecht főherceg (Steyr XII) is.

A Concours d’Elegance rendezvényeken évről évre számos Nagy Géza-kreáció jelent meg – 1929-ben például összesen 9 résztvevő nevezett Nagy Géza-féle alkotással. Szemere István egy  éjkék Mercedes-Benz Nürnberg túrakocsival, míg gróf Pálffy-Daun Józsefné egy Bugatti T44-gyel parádézott.

A rövidéletű virágkor azonban hamar véget ért. 1931-1934 között nem került sor Concours d’Elegance rendezvényekre, a kereskedők nagy része lehúzta a rolót.

Nagy Géza is elbocsátásokra, és reklámteherautók készítésére kényszerült. Ezen kívül javítási munkákkal tudta fenntartani műhelyét.

1934-ben került sor az V. Concours d’Elegance-re, ahol egy Delage és egy Marmon képviselte Nagy Géza műhelyét.

A harmincas évek második felében Nagy Géza új utakat keresett: 1938-ban részt vett a kisáruszállítókat gyártó Tempo hazai képviseletének alapításában. A Vehiculum Automobilipari vállalat a Tempo összeszerelésével is próbálkozott, ám Nagy Géza hamarosan kilépett a cégből.

Ezt követően homlokegyenest ellenkező irányba indult el: Vasútfejlesztési Rt néven kismozdonyok gyártására szakosodott vállalatot alapított. A  sínautóbuszok, kismozdonyok felépítményét saját üzemében állította elő. Többek között nála készült a Tisza motorkocsi szépvonalú karosszériája is.

A második világháborúban is elsősorban a kötöttpályás járművekre koncentrált, illetve autójavítási feladatokat is elvállalt.

A második világháborút követően a Vasútfejlesztési Rt „nyersolaj-mozdonyokat, bel- és külföldi rendelésre keskenyvágányú gyors-motorkocsikat” gyártott. A Nagy Géza cég pedig a Bszkrt autóbuszait javította. „A cég készítette, saját és a Bszkrt műszaki igazgatóságának együttes tervei alapján az újrendszerű, csővázas üléseket, amelyeket nemcsak autóbuszokon, de az újonnan épített villamoskocsikon is alkalmaznak” (Ipari Újjáépítésünk, 1948, p. 201)

1948-ban Nagy Géza karosszéria-műhelyét is államosították. A cég készleteit, szerszámait és szakembergárdáját a váci Alumínium- és Horganyfeldolgozó Nemzeti Vállalat vette át. Ebből a vállalatból alakult ki a váci Hajógyár, ahol az 1950-es évek végétől a Duna motorkerékpár-oldalkocsikat készítették.

Nagy Géza 1959-ben hunyt el.