MÁVAG

Az 1945 előtti időszak egyik legnagyobb hazai iparvállalata, a Magyar Királyi Állami Vas, Acél- és Gépgyárak leginkább gőzmozdonyok és vasúti kocsik gyártásában jeleskedett. Az 1920-as évektől a kőbányai üzem a hazai haszonjármű-gyártás egyik fontos bázisa lett.

Folyamatos bővítésekkel, átalakításokkal, néhány évtized alatt a gyár igazi nagyvállalattá nőtte ki magát. Vas- és fémöntöde létesítésével, a gőzkazánok, daruk, hídszerkezetek, mezőgazdasági gépek és eszközök gyártásának beindításával termékválasztékuk jelentősen kibővült. A gőzlokomobilok gyártása pl. 1877-ben vette kezdetét, a mezőgazdasági gépek gyártása pedig 1879-ben. Ezeket benzin-, szívógáz- és nyersolajmotorokkal hajtott lokomobilok, úthengerek, traktorok, stb. követték.

A Kőbányai úti gyárat – a MÁV irányítása alatt – 1880-ban egyesítették a diósgyőri vas- és acélgyárral, s a századfordulóig a Kőbányai út – Orczy út – Golgota utca – Szapáry (Bláthy O.) utca által határolt területen gyorsan nőtt a termelés, a cég pedig az európai rangú mozdonygyártók sorába emelkedett.

Csonka János nemrég előkerült leveléből kiderül, hogy a MÁVAG már az 1905-ben elkészült postai csomagszállító gépkocsihoz is szállított alkatrészeket. Néhány évvel később, 1909-ben megjelent néhány kósza pletyka, amely a vállalatot a a német Büssinggel, illetve az Orion teherautógyárral hozta hírbe.

Konkrét lépésekre azonban csak az első világháborút követő időszakban került sor: a korábban a Ganz-Fiat által gyártott Austro-Fiat liszenszű teherautók összeszerelését folytatták. 1925-ben egyezséget kötöttek a MÁG-gal, amely szerint a teherautókat és azok motorjait közösen fogják készíteni. A szerződés értelmében a MÁVAG készítette az alvázakat és a motorok nyersanyagát, míg a MÁG a motor összeszerelés feladatát végezte el. Közel félszáz jármű összállítására került így sor, amelyeknél még az eredeti 4 TS típusmegjelölést is megtartották.

1926-ban a német Neue Automobil-Gesellschaft által készített haszonjármű-alvázak gyártási liszenszét vásárolták meg. Négy teherautó típust kezdtek gyártani: 203 típusjelzéssel a hat tonna, 204 típusjelzéssel a négy tonna teherbírású autóbuszalvázak, továbbá a 205 jelzésű három tonnás, négyhengeres motorral szerelt és a 206 jelzésű öt tonna teherbírású, hathengeres motorral szerelt teherautók. A 204 jelű alvázra 25, a 204/a jelű alvázra 30 személyes, a 203 jelű alvázra pedig 45 személyes autóbusz karosszériát lehetett építeni. A járművek felépítményét hazai vállalatok, pl. Uhry Imre, a Ganz és mások szállították.

A MÁVAG-NAG már egy lépés volt a jó irányba, ám teherbírás és megbízhatóság tekintetében ez a konstrukció is elmaradt az elvárt szinttől. Éppen ezért új partner után néztek, s választásuk a szintén német Mercedes-Benz teherautóira esett. Az 1920-as évek elején a Benz és a Daimler is gyártott teherautókat, ám az előbbi volt a jelentősebb szereplő. Éppen ezért, amikor 1926-ban egyesült a két cég, az immár Mercedes-Benz nevű vállalkozás a Benz gaggenau-i üzemében folytatta a haszonjárművek előállítását. 1927-ben debütált a Mercedes-Benz új teherautó-választéka. A kompakt L1 négyhengeres benzinmotort kapott, s egy tonnáig volt terhelhető. Az L2-be 2,5 tonnányi súlyt lehetett elhelyezni. A kínálat csúcsa a 8,1 literes, 70 lóerős motorral szerelt L5 volt. Az L-széria mellett az alacsony-alvázú N1 és N2 is ekkor debütált. A MÁVAG a teljes választék liszenszét megvásárolta, így igen sokféle igényt ki tudtak elégíteni. Példának okáért a budapesti autóbuszközlekedést is MÁVAG-Mercedes buszokkal oldották meg. A motorokat kezdetben a Magyar Általános Gépgyár, annak megszűnése után rövid ideig a Mávag, majd az 1930-as évektől a Láng Gépgyár készítette.

A MÁVAG üzemcsarnoka az 1920-as évek végén. Forrás: National Archives

A MÁVAG-Mercedes haszonjárművek csak lassan terjedtek el. A hiányosan fennmaradt statisztikákból kiderül, hogy 1928-ban 1034 tehergépjárművet értékesítettek Magyarországon, ebből 85 db volt MÁVAG gyártmányú. Ekkor a listavezető a Chevrolet volt 269 darabbal. A gazdasági válságot követően 1935-ben csupán 170 teherautó kelt el, de ebből 88 volt MÁVAG-Mercedes.

A MÁVAG-nál teherautók és az autóbuszalvázak mellett 1933-ban egy trolibusz alvázat is készítettek, melynek acélvázas felépítménye a „Metallo” Karosszériagyár Rt. munkája volt. A jármű villamos berendezéseit a Magyar Brown-Boveri Művek Villamossági Rt. szállította. Járművük nemcsak szerkezetileg és felépítésében tért el a vele egyidőben készült Ganz-béli két társától, színében is. A MÁVAG szürke, a Ganzban készülteké sárga színre lett festve.
1935-ben készült el nyerges vontatójuk, majd hamarosan a vasúti vágányokon is közlekedtethető, VL 2 mintájú vágánygépkocsijuk.

A MÁVAG standja a Budapesti Nemzetközi Vásáron, 1938. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum N2712

Egy 1937-es kimutatás szerint a MÁVAG-Mercedes termékpalettája a következőképpen festett:

Motorok:

MotorHengerek számaTeljesítmény (lóerő)Furat-löket méret
M11650 74 x100 mm
M1665080 x 130 mm
Mr26670100 x 130 mm
Mr366100105 x 130 mm

 

Alvázak:

MB típusjelzésTerhelhetőségMotorMávag típusjelzés
L10001 tonna M11
L11,5 tonna M16L1 és L2000
N11,5 tonna M16N1 és N2000
N462,5 tonna M16N55
L24 tonna Mr26 L2 és L4000
N24 tonna Mr26 N2, N2/6 és N3
O40004 tonna Mr26
N56 8,5 tonna Mr26 N56




1934-ben vette át a cég vezetését Horthy Miklós kormányzó fia, István. Horthy Miklós jó barátságot ápolt Galamb Józseffel, a Ford főmérnökével, s István korábban a Ford amerikai gyárában szerzett gyakorlatot. Horthy István 1938-ban lett a MÁVAG vezérigazgatója. A Ford ismeretségnek köszönhetően sikerült előnyös feltételekkel megszerezni a Németországban gyártott Ford V8 és Eiffel típusok liszenszét. E fejleménynek különösen a taxisok örültek: bérautót ugyanis az iparvédelmi törvények értelmében csak hazai gyártól lehetett beszerezni – hazai személyautó-gyár azonban nem létezett. A MÁVAG-Ford együttműködés egészen a második világháborúig tartott. A pontos darabszámok nem ismertek, de korabeli statisztikák alapján valószínűsíthetően néhányszáz autó összeszereléséről lehetett szó.

1938-ban a MÁVAG a hadvezetéstől megbízást kapott egy terepjáró tehergépkocsi mintapéldányának elkészítésére. A Mávag nem készített új típust, egy eredeti Mercedes Benz kocsit küldött az összehasonlító próbákhoz. Mivel a honvédség a Rába-Botond mellett döntött, a megrendelésből mindkét gyár, a Rába mellett a MÁVAG is részesedett.

A háború után, a viszonyok rendeződésével, a MÁVAG-nál újraindult az autógyártás. Némileg korszerűsítve, de lényegében a korábbi Mercedes Benz típusokat készítették, főleg az Lo 5000 jelzésű alvázat.

1946 végén megalakult a Nehézipari Központ a kohászat, a vas- és fémipar koordinálására. Ezzel új fejezet kezdődött a hazai járműgyártásban. A MÁVAG 1950-ig gyártott még alvázakat, többek között az Uhri Testvéreknél kifejlesztett Tr5 trambuszt és annak távolsági, M5 jelzésű változatánat, illetve kis sorozatban a honvédségi követelményeknek megfelelő B5 teherautót.

Amikor az 1949-ben létrehozott Csepel Autógyár 1950-ben megkezdte működését, a MÁVAG-ban fokozatosan beszüntették a teherautó gyártást. Az Ikarus gyárban készült MÁVAG-alvázú A19 autóbusz volt az egyik legutolsó közúti járművük. A teljesen könnyűfém burkolattal ellátott jármű eredetileg Sztálin 70-ik születésnapjára, ajándékként készült, de valamilyen oknál fogva itthon maradt. Kezdetben a MALÉV szállította vele utasait a repülőtérre, majd onnan kiöregedve szervízkocsiként szolgált még egy ideig.

S a végére egy nemrég előkerült érdekesség. A következő táblázat a MÁVAG Autógyár főbb gyártmányainak termelési kimutatását tartalmazza 1926-tól 1944-ig. Ez a táblázat egy eltűnt, MÁVAG autógyártás-történeti kézirat egyetlen megmaradt oldala. Sajnos a MÁVAG-Ford termelési kimutatás pont hiányzik, ám egy másik forrásból (National Archives) az derül ki, hogy 1937-ben 120 db, 1938-ban 237 db (120 db négyhengeres és 110 db nyolchengeres) személygépkocsi készült a MÁVAG-nál.

926927928929930931932933934935936937938939940941942943944192
194
1FIAT712113
2NAG6131810
3N1416888104321
4N2, N2 B5563215403054238136
5N5625323
6L1, L2000, NP42433172
7N5530423111467
8N3, 0-4000772141151575
9L2, VL2, L400022216335
10N200043326635314
11L100031522
12LO2000+sínautó3551123476
13LO25007401392921
14LO3000311733011
15LO5000, LO60007311532
16Maros13513
17Botond551150500136133
18LO3500, LO37501931179914610
19LO4500, LO4750, 4000 Cs, 0-37506131712191138
20Összesen 1926-1944-ig:773138166134242044539615411829564526710667512271319

Mentés

Küldd el barátaidnak!
, , ,

3 thoughts on “MÁVAG

  1. Kedves Sándor
    A V8-as típust is összeszerelték, erről létezik dokumentáció. Az alváz Kölnből, a motorok Dagenhamből érkeztek.

  2. Tudomásom szerint A MAVAG FORD, autóból 250-300 db-t szereltek össze. A cikkben a Ford V8-s típust. Ez, csak részben igaz. Horthy István sokat lobbyzott Henry Fordnál, hogy a V8-s midelből kifejlesztését Ford Eifel kis autót Magyarországon Gyártsák. Ám, Henry Ford és Hitler, igen jó kapcsolatban voltak a 30-as években. Így a Ford első Európai gyára Németországban, Kölnbe került. Abba belement Ford, hogy kb 300 db-ot összeszereljenek Magyarországon és ez a Ford model legyen a Budapesti Taxi Vállalat alapmodelje. Sőt, az Eifelt még átalakították 4 ajtóra is. Ez lett a Mávag Ford. Az 1938-ban összeszerelt autók elég hamar megbuktak mint taxi. Az 1172 cm3_s, 34 LE autó 4 személlyel bizony, nem nagyon szeretett felmenni a Budai hegyekre. Le is cserélték elég hamar.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük