A magyar motorizáció történetében érdekes lábjegyzet az 1950-es évek közepén felmerült ötlet: állami irányítással készüljön egy, az Isettához hasonló törpeautó Magyarországon. Számos bizottsági ülésen és néhány mintapéldányon kívül a tervből nem lett semmi.
1955. körül a Kohó és Gépipari Minisztériumban tervbe vették egy, kategóriáját tekintve a motorkerékpár és a személyautó közt elhelyezkedő jármű gyártását. A magyar törpeautó gondolata ekkor fogalmazódott meg először hivatalosan.
De nem ez volt az egyetlen fórum. A Könnyűipari Minisztériumban is felvetődtek hasonló ötletek. Az ő támogatásukkal született meg a Schadek János-féle Úttörő törpeautó Debrecenben, 1954-ben.
Az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet munkatársai Muzsnay Lászlóval az élen 1955. májusában megvizsgálták az Úttörőt, és módosításokat javasoltak. Schadek azonban már elveszítette az érdeklődését „gyermeke” iránt, így az Úttörő végül Székesfehérvárra, a Székesfehérvári Motorjavító Vállalathoz került. Ennek oka az, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium kérésére, a törpeautó-fejlesztés a Székesfehérvári Motorjavító Vállalatnál zajlott. A második világháború után a Székesfehérvári Repülőgépjavító Vállalatból Székesfehérvári Motorjavító Vállalat lett. Visszaemlékezések szerint: „kiváló szakembergárdájuk az egész országban ismert volt. Székesfehérvárott érdem volt náluk dolgozni, csak a legkiválóbb mesterembereket foglalkoztatták”. A repülőgépjavító iparág hanyatlásával profilt kellett váltaniuk. Az alumínium megmunkálásához értettek leginkább, így alumíniumból készítettek tucatnyi terméket: sajtkádat, parabola antennát, de törpeautó mintapéldányokat is.
Az Úttörő mellett a Fecske nevű félkész törpeautó is Székesfehérvárra került, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium szponzorálásával ifjabb Markhót Jenő, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet főmérnökének ötlete alapján Dunakeszin egy ipari iskolában építettek meg. Ifjabb Markhót Jenő édesapja egykor a Kereskedelemügyi Minisztériumban az „automobilosztály” főnöke volt. Ezen kívül egy Isetta révén a külföldi megoldásokat is tudták tanulmányozni.
Úgy tűnik az ATUKI kebelében egy törpeautó-bizottság is létrejött, amely az elméleti alapokat biztosította:
Törpeautó-értekezlet valamikor 1956-ban (?) Bal szélen Zappel József, aki a Székesfehérvári Motorjavító Vállalatnál felelt a projektért. Jobb szélen idősebb Rubik Ernő. Ülnek (balról jobbra) Jurek Aurél, Wohlmuth Emil, a MOGÜRT képviseletében és egy ismeretlen személy. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Autó-Motor/Rózsa György Archívum, MMKM_TEMGY_2025_2_1_I_12574
Visszaemlékezések szerint a Motorjavító Vállalatnál folyó munkálatokat három szakember irányította: Kerekes Pál és idősebb Rubik Ernő elismert repülőgép-tervezők a vállalat alkalmazottjaként, míg Bengyel Géza, a Danuvia motorkerékpárgyár konstruktőre a Minisztérium küldöttjeként vett részt a projektben.
1956 elejére elkészült a két székesfehérvári törpeautó, az Alba Regia és a Balaton. Az előbbit a Horváth József vezette csapat alkotta meg, az utóbbi munkálatait Zappel József repülőgépmérnök vezette. Horváth már sárpentelei otthonában megkezdte saját tervei alapján egy jármű kialakítását, és amikor hírét vette, hogy munkahelyén hivatalosan is készül törpeautó, bevitte a terveket. Mindkét jármű alumínium-karosszériás volt, Pannonia 250-es motorkerékpár-motorral. Ennek kb. 8 lóereje azonban nem vetekedhetett a Goggomobil 14 lóerejével. A váltót az Isettából, a hátramenetet a Messerschmittből kölcsönözték: tolatás előtt, amikor az autó megállt, benyomtak egy gombot és ekkor a kétütemű motor ellenkező irányba kezdett forogni. A kerekek repülőgép-farokfutóból származtak.
A kétszemélyes Balaton ajtaja a repülőgépkabinokhoz hasonlóan hátrafele nyílt. A futóművet Rubik Ernő dolgozta ki, a rugózást saját tervezésű vitorlázórepülőinek futóművéhez hasonlóan gumibakokkal oldotta meg. Az Alba Regia a Bengyel-féle motorkerékpárokon már bevált teleszkópos rugózást kapta. Ekorra egy hamradik kisautó tervei is elkészültek. 1956. május elsején, a helyi felvonuláson 4 törpeautó zötyögött végig Székesfehérvár macskaköves utcáin: az Alba Regia, a Balaton, az Isetta és az Úttörő.
Az ATUKI megvzsigálta a kísérleti járműveket. A mérce egy Goggomobil volt, amellyel a kísérleti példányok nem vehették fel a versenyt.
Csergő János kohó- és gépipari miniszter a a Pannonia motorkerékpárokat előállító Rákosi Mátyás Műveket bízta meg a helyzet kiértékelésével. „Az a véleményünk, hogy a végleges típus kialakításához teljesen új konstrukciót kell kidolgozni. A mintapéldányoknál ugyanis a nagy személyautók konstrukcióját másolták le kisebbített méretben, és ez még nem alkalmas a mi viszonyaink között a sorozatgyártás megszervezésére” áll az 1956. július 23-án kelt jelentésben.
1956. második felében a Kohó- és Gépipari Minisztériumban több, egymással párhuzamos projekt is beindult törpeautó-témában. Meghirdettek egy törpeautó-pályázatot, amelyre 261 pályamunka érkezett. Ráadásul szeptemberben Magyarországra érkezett az első Messerschmitt Kabinenroller. Tulajdonosa a kalandos életű Urbach László, aki elérte, hogy a budaörsi Prés- Kovácsoltárugyárban megkezdjék a csöppség liszenszgyártásának előkészítését.
1957. elején eredményt hirdettek a törpeautó-pályázatban: fődíjat nem osztottak ki, de kisebb jutalmat számosan kaptak. Tavasszal az ATUKI-ban olyan kutatási témák indultak be, mint „Kisautó és törpeautó jellege és paraméterei”, illetve „Várható évi törpeautó szükséglet Magyarországon”. Urbach László is tovább folytatta a tárgyalásait a Kabinenroller kapcsán. 1957. májusában egy miniszteri értekezleten kijelentették: „Elsősorban magyar szellemi termékre támaszkodó járművet kell kialakítani. A Nyugar-Német Messerschmitt vagy egyéb nyugati érdekeltségű licenc vásárlása nem kívánatos, bár az nem teljesen elvetendő”. Ezzel azonban véget is ért a lendület. Az 1957. novemberében készült „közúti kisjárművek 1958-1960. évi fejlesztési terv” nevet viselő dokumentumban különböző robogók, motorkerékpárok és oldalkocsik szerepeltek – törpeautók már nem.
Az Alba Regia és a Balaton egy ideig még a székesfehérvári üzem területén kallódtak, sorsuk az 1960-as évektől ismeretlen.
Horváth ” Bózsi ” József anyai nagybátyám volt. Az Alba Regia, Fából készült makettjét még láttam gyerekkoromban, Svájcban, de pár évvel ezelőtt már unokabátyám, H.József kisebbik fia, nem találta. De valamikor a 90 es évek elején egy barátom, aki az Ikarus gyárban dolgozott, mesélt hogy látta a terveit az Alba regiának, és készített egy másolatot rólla nekem, amit kiküldtem Ifjabb Horvát József unokabátyámnak. Az eredeti tervekkel nem tudom mi lett.
A BMW által gyártott Isetták fényszórói magasabban voltak és a karosszérián kívül kaptak helyet. Az ISO esetében a fényforrások a sárvédőbe voltak süllyesztve, ezért egyértelmű, hogy a fotón Olasz gyártású ISO Isetta látható.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra,
jelenleg a szakdolgozatomat a magyar autógyártás történetéről írom (1945-1990), kérem amennyiben valaki hasznos szakirodalmat tudna ajánlani,
hálás lennék érte.
üdv
Igen, az Isetta olasz eredetű volt, az Iso cég készítette, amely a háború előtt hűtőszekrényeket, majd az ’50-es évek elejétől robogókat készített.
És igen, rengeteg különböző törpeautó-terv született. Akadtak akik saját maguk építettek ilyen jellegű járművet. Ezekről a Házi autók bejegyzésben lehet olvasni (már amelyikről találtunk fotót, információt)
Amennyben valamelyik könyvtárban megvannak az AUTÓ-MOTOR régi számai, úgy ott megtalálhatóak ezek az autók, volt még egy ARCHIMEDES néven is, igaz az csak mint terv létezett. Hidrosztatikus hajtással és különös ülés elrendezéssel.
Igen az ISETTA BMW-is vot, de eredetileg olasz,ha jól emlékszem ott született ahol a VESPA.
Olvastam a cikkben: „olasz isetta” ! Szerintem az BMW Isetta volt 🙂 képen is felismerhető 🙂
A járműveket vélhetően 1957 környékén roncstelepre küldték
Meg tudná mondani valaki, hogy ezek az autók megtekinthetőek-e valahol jelenleg? Mi lett az elkészült mintapéldányok sorsa?
Kár értük. Azért köszönöm a választ.
Sajnos nincsenek meg a pályázatok. A Magyar Országos Levéltárban a Kohó- és Gépipari Minisztérium iratanyagában csak egy papír jelzi, hogy egykor merre voltak a pályázatok, de azokat úgy tűnik leselejtezték.
„amelyre 262-265 pályázat érkezett” -> Ezeket hol lehet megtekineni, melyik levéltárban vannak? Mai szemmel nézve valószínûleg vicces konstrukciók, de ugyanakkor biztosan nagyon érdekesek is. Aki tudja, kérem ossza meg!