Unitas (Budapest)

A hazai Tatra képviselet története, ahol 1928-1932 között autó-összeszereléssel is foglalkoztak.

Az első világháború során a hadvezetés a Zápolya (ma Gogol) utca 13 alatt katonai autójavító üzemet létesített. Ehhez alaposan átalakították az épületeket, s a legkorszerűbb berendezéseknek köszönhető a műhely a Monarchia egyik legkorszerűbb autójavítója lett. Az első világháború során Romfell néven két páncélgépkocsit is készítettek.

A háború után a telepet az „Első magyar koporsó, szemfedő és ravatal cikkek gyára” vállalat két tulajdonosa, dr. Doctor Guido és Friss Zsigmond vásárolta meg, s Unitas néven működtették tovább.

Az 1920. január 10-i alapító okirat szerint az új vállalkozás profilja: „automobilok gyártása, vétele, eladása, bérbeadása, üembentartása, javítása és raktározása, – motorekék és egyéb gépek gyártása, javítása, vétele, eladása – továbbá világító telepek berendezése, az ehhez szükségelt alkatrészek gyártása, vétele, eladásai”

Az új vállalkozásban helyet kapott a katonai javítóműhely korábbi vezetője, Fellner Simon továbbá az akkori idők járműiparának több jeles alakja, így László Andor, Kádár Imre és Herskovits Ignác is. A cég már ekkor „300 munkásnak és 20-25 tisztviselőnek teremtett munka alkalmat”.

Az Unitas a visszavonuló német hadseregtől “nagymennyiségű gépjárműanyagot” vásárolt, s azokat próbálta értékesíteni. Ezen kívül természetesen autójavítással is foglalkoztak, illetve 1922-ben terveztek “egy igen praktikus, egylovas kis benzinmotort , mely bármely kerékpárra felszerelhető”. A német DKW mintájára megalkotott DFK elnevezésű egyhengeres, kétütemű 120 köbcentiméteres, másfél lóerős szerkezet tekinthető az egyik legelső magyar segédmotoros kerékpárnak. “Az ülés mögé szerelt egyhengeres, léghűtéses motor 50 mm furattal és 60 mm lökettel bír, önműködő olajozóval és lendkerékbe beépített nagyfeszültségű gyújtómágnessel van ellátva. A golyós csapágyazású főtengelyre van szerelve a szíjtárcsa, amely a hátsó kerék küllőire erősített nagyméretű tárcsát hajtja. A benzintartánny a motor fölött van elhelyezve, amelyből az üzemany egy eredeti szerkezetű úszónélküli gázosítóba jut. A motor fordulatszámát a kormányvillához vezetett hajlékony Bowden lemez segélyével szabályozza és ugyanígy vezényli az indításnál használt decopresseurt is. A benzinfogyasztás minden 60 km útra 1 liter. A teljesen felszerelt motor súlya cak 14 kg. Felszerelése és kezelése is egyszerű”.

Az 1923-tól árusított DFK népszerűsítésére még versenyzőgárdát is toboroztak Bockshütz Béla, Jokl Ferenc és Pászt Lajos személyében. A csöpp erőforrást később egy kisautóba és motorcsónakba is beépítették.

Az 1920-as évek közepén az Unitas egyre több lábon próbált megállni – 1923-ban az Országos Vas-, Gép-, Malomipari és Elektrotechnikai Kiállításon az Unitas standon szerepelt ifjabb Uher Ödön gépkocsija is . Azonban a megváltozott piaci körülmények miatt a cég veszteséget veszteségre halmozott.

1928-ban, a csehországi Ringhoffer konszernnel sikerült megállapodásra jutniuk, a Tatra autógyár helyi képviseletéről. Az Unitas a Hans Ledvinka által tervezett, központi csővázas Tatra XII kisautóból kisebb sorozatokat össze is szerelt. A “bádogtacskónak” csúfolt autó hazai gyártási részaránya nem érte el a 70 %-ot, így az Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium nem ismerte el önálló magyar gyártmánynak. /Ennek a vámkedvezmények miatt lett volna jelentősége./ Bár az Unitas évi 500 darab autó előállítására lett volna képes, az 1928 és 1933 közötti gyártás időszakában, összesen készült ennyi.

Mint oly sok más hasonló cégen, így az Unitason is a bérautó fuvarozás segített. Bár 1933-ban az Unitas felhagyott az összeépítő tevékenységgel, a Tatrák képviseletét egészen 1948-ig megtartotta.
Négyesi Pál

Küldd el barátaidnak!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük