A hangzatos nevű Első Magyar Motorkerékpár- és Alkatrész Gépgyár valójában egy ferencvárosi pinceműhely volt. 1923-1929 között Lőrincz Béla műhelyében csupán néhány EMMAG készült.
Lőrincz Béla 1923-ban hirdette meg először, hogy motorkerékpár árusító üzletet nyitott Budapesten, a Ráday u. 47. szám alatt. Alig néhány hónap telt el és máris a következő hír jelent meg a lapokban: „a Lőrincz Béla által konstruált és Kaszala Károly által gyakorlatilag javított EMMAG új magyar motorkerékpárok már ki lesznek állítva az Iparcsarnokban megnyíló kiállításon. Lőrincz kéthengeres kétütemű, vízhűtéses motorkerékpárt, egy kéthengeres kétütemű motort, valamint egy kerékpárokra szerelhető szintén kétütemű, de egyhengeres motort fog kiállítani. Mint hírlik, különben az Első Magyar Motorkerékpár és Alkatrészgyár nagy részvénytársasággá fog alakulni és nemcsak kerékpár motorok, motorkerékpárok, de motorosekék gyártásával is fog foglalkozni. Örömmel üdvözöljük a fejlődő magyar ipar ez újabb próbálkozását és reméljük szerencse fogja kísérni munkájukat”. A hangzatos nevű vállalkozás ugyan soha nem jött létre, de a motorok márkaneve az évek során megmaradt EMMAG-nak, illetve Lőrincz saját maga is felhasználta reklámjaiban a valójában soha be nem jegyzett cégnevet.
Az első EMMAG motorkerékpár a korabeli Scott-ra hasonlított. Kétütemű, vízhűtéses 672 köbcentis (furat 75 mm, löket 76 mm) 12 lóerős erőforrását Lőrincz maga gyártotta csakúgy, mint a vázat. A golyóscsapágyak, a gyújtógyertyák és a mágnes volt külföldi gyártmány. Nem sokkal később már egy egyhengeres EMMAG is kerekekre állt.
1923 októberében Kaszala Károly rajthoz állt a 680-as EMMAG-gal a Svábhegyi versenyen, ahonnan egy bronzplakettel távozott, ennek ellenére többet nem ült EMMAG nyergébe.
1925-ben Lőrincz nagyobb műhelybe költözött. Ekkor három különféle típust árusított: egyhengeres, 500 köbcentiméteres kétüteműt lég- vagy vízhűtéssel, illetve kéthengeres 600 köbcentiméteres vízhűtéssel. Ehhez saját gyártmányú oldalkocsit is kínált.
1926-ban Lőrincz balesetet szenvedett s – úgy tűnik – emiatt felhagyott a motorkerékpárok készítésével. Még 1929-ben készített egy csővázas kisautót, de ez volt járműgyártási próbálkozásainak hattyúdala. Ettől kezdve kizárólag a javításra koncentrált. 1938-ban a lapok arról adtak hírt, hogy Lőrincz „bevált műhelyét remek szervisszel egészítette ki és újabb modern gépeket helyezett üzembe. Szerviszüzemét magasemelőkkel látta el, — amely eredeti Lőrincz szabadalom, — s amellyel a kocsit pillanatok alatt a kívánt magasságba lehet felemelni. Az emelőket a cég eladásra is készíti”.
A cég nagyságáról, az elkészült motorok darabszámáról teljesen eltérő adatok láttak napvilágot. Illés István, az Autó egykori szerkesztője a második világháború után írott kéziratában öt elkészült Emmag motorról tesz említést. Az 1930-ban publikált Magyar Automobil és Motorkerékpártulajdonosok listájában 8 EMMAG motorkerékpár szerepel.
Egy másik forrás pedig törökországi exportról regélt, amelyre bizonyíték a mai napig nem akadt.
Nagyon megörültem ennek az írásnak, még akkor is ha nem dicsőitti Lőrincz Bélát és az EMMAG motorkerékpárokat. A fő ok, még nem láttam fényképet a leghűtéses EMMAG-ról, csak a vízhűtésesekről. Az is lehet, hogy láttam de nem ismertem fel. Nyitottam egy oldalt a facebook-on „Lőrincz Béla és az EMMAG” néven, ahol szándékomban áll folyamatossan közzé tenni minden dokumentumot amit eddig összegyüjtögettem. Annak nagyon örülnék ha legalább ezt a két fényképet megosztanák, de természetesen az egész írás megosztása lenne a legjobb. Az oldal mottója, és ezt írtam a névjegyre is „közösen emléket állítani Lörincz Bèlának és az EMMAG motorkerékpároknak. Hálásan köszönök minden megnyilvánulást
Üdvözlettel. Kovats Istvan