Mikor érkezett az első autó Magyarországra? Hány autó közlekedett hazánkban a századfordulón? Az új közlekedési eszköz fogadtatása…
2022. november 30: az elmúlt hónapokban előkerült bizonyítékok alapján ezt a bejegyzést teljesen át kellett írni.
1930-ban megjelent a Királyi Magyar Automobil Club Jubiláris Aranykönyve, s benne egy illusztráció.
A képaláírás, mely szerint a fotón „Hatschek Béla az első magyar automobilista Benz kocsiján 1895-ben” látható számos félreértéshez vezetett. Évtizedeken át makacsul tartotta magát a tévhit, hogy 1895-ben érkezett az első autó Magyarországra. A tisztánlátást nem segítette, hogy egy Tóth Mihály nevű illető a Budapest című folyóirat 1967. májusi számában „Az első autó Budapesten” címmel részletes cikket tett közzé, amelyben a szerző több korabeli újságcikket is idézett, s kiemelte, hogy „A lapok nagy tudósításokban számoltak be az eseményről”.
A Jubiláris Aranykönv és később Tóth Mihály által elvetett mag termékeny talajra hullt – a mai napig számos írás olvasható on- és offline is, amelyek az 1895-ös dátumról és Hatschek Béláról szólnak.
Persze a tények macsak dolgok. Tóth Mihály ugyanis az összes beidézett újságcikket saját maga írta!!!
Ma már az Arcanum adatbázisában is ellenőrizhető, hogy 1895-ben egyetlen újságcikk sem jelent meg sem Hatschek Béláról, sem a budapesti automobilközlekedésről!
Hát akkor mégis mi az igazság?
2022. tavaszán Christian Klösch, a bécsi Technisches Museum munkatársa egy 1892. novemberi újságban érdekes hírt talált egy Bécsben közlekedő automobilról. Mivel ez a felfedezés azt jelentette, hogy az osztrák autótörténelem első lapjait is át kellett írni, ráadásul Klösch úr alapos ember rákérdezett a Mercedes-Benz archívumban, hogy a cikkben szereplő úriemberrel kapcsolatban őriznek-e bármilyen dokumentumot. Így kapott kézhez egy a Benz által 1893. tavaszán kiadott prospektust.
A prospektus utolsó oldalán két magyarnak tűnő név is feltűnt, így Klösch úr megosztotta a prospektust velünk.
„Nagy örömmel értesítem, hogy az általam vásárolt „Benz” Patent Motorwagen a mai napig teljes megelégedéssel, problémamentesen működik. Az autóra, amely nagyon jól szolgál, szükségem van budapesti és környékbeli utazásaimhoz… Sokat spórolok a korábbi fiáker kiadásaimhoz képest.” – írta Hatschek Béla.
Rajta kívül Kalocsa Róza, az első magyar diplomás tanítónő is Benz autót használt. Az ő autóhasználatáról eddig még további dokumentum nem került elő.
1893-ban amikor Budapest Székesfőváros tanácsa úgy döntött, hogy az omnibuszokat lecseréli, Hatschek is benyújtott egy pályázatot „egy oly omnibus vállalat létesítésére, melynek kocsijai nem lóerővel, hanem egy már eddig kipróbált villamos inductorú benzin motor erővel huzatnék illetve hajtatnék… A motor a kocsi elején vagy hátulsó részében van elhelyezve akként, hogy a közönség teljesen védett”. A prospektus láttán szerkesztőségünk ismét átnézte a Budapest Főváros Levéltárában őrzött iratanyagot, s így bukkant rá a Sélley Sándor rendőrkapitány által 1892. november 26-án szignált engedélyokiratra:
„Hatschek Béla lát- és műszerész (Váci utcza 2. szám alatt) kérelme folytán ezennel megengedem, hogy „Benz” nevű mozdonykocsiját, mely megvizsgáltatván egy beszerzett szakvélemény szerint a közbiztonság igényeit kielégítőnek találtatott, Budapest fő- és székváros területén közlekedésbe hozhassa a következő feltételek mellett:
1, A járműnek forgalomba hozatala alkalmával a közlekedési rend tekintetében fennálló általános szabályok, pontosan betartandók.
2, A jármű vezetésével csak oly egyén bízható meg, ki az általános közlekedési szabályokat ismeri és a jármű kezelésében kellő jártassággal bír.
3, Ezen engedély csupán az ez alkalommal megvizsgált egy jármű forgalomba hozatalára jogosít fel. Ha több kocsi forgalomba hozatal szándékoltatnék, arra külön engedély szerzendő meg, mely mindenkor a forgalomba helyezni szándékolt kocsi előzetes vizsgálata után adatik meg…”.
Sajnos Hatschek Béla első autójáról nincsen fényképünk. A Jubiláris Aranykönyvben található fotón egy 1894-től gyártott Benz Velo látható. Ez lehetett valószínűleg Hatschek második gépkocsija… De ez csak hipotézis.
A következő dátum 1896. július 20: a Benz gyár fennmaradt rendelési könyvében ez a dátum szerepel az első Budapestre küldött autó, a 375-ös alvázszámú Velo mellett.
Oldalvágány és érdekesség: az Osztrák Nemzeti Levéltárban fennmaradt Joseph Lonek császári és királyi főhadnagy kérelme. Ő 1895. decemberében egy benzinüzemű motorkocsival tért haza Triesztbe, s az osztrák Császári és Királyi Pénzügy-Igazgatóság helyi munkatársai az újfajta szerkezetet képtelenek voltak elvámolni. Végül a motort kiemelték, s a motornélküli járművet hintóként, míg annak meghajtóművét kilós vas áron vámolták el. Lonek természetesen fellebbezett, mondván, hogy új vámkategóriára van szükség. Az osztrák Pénzügyminisztérium a Monarchia tagországai segítségét kérte. A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium 1896. augusztus 18-án kelt válaszában közölte, hogy addig csak egy „motorvelocipéd” (motorkerékpár) vámkezelésére volt szükség, így a témakörben nem tudnak tanáccsal szolgálni.
Itt most álljunk meg egy röpke pillanatra, s említsük meg Bezerédy Gyula szobrászművészt, aki egy Hildebrand-Wolfmüller motorkerékpárt hozott be 1896-ban – feltehetően a Pénzügyminisztérium levelében e járműre utaltak. Bezerédy azonban hamar megunta a szerkezetet, s átadta azt Janitsáry Iván patikusnak, aki később tüzijátékokat is készített. Janitsáry kirándulásairól 1897-ben már több kiváló cikket is írt.
Az 1897-es esztendő fordulópont a hazai motorizáció történetében. Ez az az év, amikor egyre-másra jelennek meg híradások különböző próbálkozásokról.
1897. januárban a napilapok hírrovata a posta dicsőségét zengi. A Magyar Posta vezetősége 1895-ben a kézbesítőszolgálat megkönnyítésére kerékpárokat, egy évvel később tricikliket vásárolt. 1897. elején pedig megszületett a döntés arról, hogy „önműködő póstakocsikat” szereznek be. Májusban érkezett meg az első kísérleti Benz, de még éveknek kellett eltelni, amíg különböző motoros háromkerekűeket rendszeresítettek.
A postát azonban megelőzte Törley József. 1897. februárban datált leveléből kiderül, hogy már akkor beszerzett egy (s más forrásokból tudható, hogy később még egy) Benz gépkocsit, s azzal kezdett fuvarozni.
S említsünk meg még egy korai hazai járműtulajdonost: Bláthy-Ottó Tituszt, aki 1897-ben szerzett be egy motoros háromkerekűt.
Lassan ébredezett a hazai gépjárműközlekedés, még a századfordulón is alig 10 automobilról tudott egy korabeli szaklap. Ennél persze valószínűleg nagyobb volt a hazai állomány – ha belegondolunk 1899-ben már Székesfehérvárott két Daimler busszal próbáltak járatokat indítani kevés sikerrel.
A Monarchia másik tagállamában, Ausztriában ekkor jóval előbbre jártak.
Magyarországon 1899-ben próbálták meg először összefogni a gyér számú autó- és motorkerékpár-tulajdonost. E mozgalom vezetője, Ruttner Kálmán volt, a Weszely István és társa orvosi műszergyár alkalmazottja, majd társtulajdonosa, aki még a századforduló előtt Janitsáry Ivánnal és másokkal több motoros kirándulást is végrehajtott.
A Magyar Automobil Club hivatalos megalakulására egy évvel később került sor: 1900. november 30-án, több hónapos szervező munkát követően Reiman Gyula, a Belvárosi Takarékpénztár vezetőjének javaslatára a Vadászkürt szállóban összegyűlt autórajongók megalapították a Magyar Automobil Clubot. Élére egy bohém, minden újdonságra fogékony gróf, Szapáry Pál, a titkári posztra Reiman került.
Az új egylet először egy Budapest-Graz-Budapest propaganda túrautat szeretett volna összehozni. Ez kudarcba fulladt, helyette június 16-23 között a lóversenypálya árverésekre használt csarnokában, a Tattersall-ban megtartották az I. Budapesti Nemzetközi Automobilkiállítást.
A következő autókiállításra egészen 1905-ig kellett várni. 1906-ban megalakult a rövidéletű Magyar Motorkerékpáros Egylet.
A hazai automobilizmus fejlődését figyelte az állam is. A kerékpárosokat 1898-ban rendszabályozták meg. 1901-ben született meg az első automobil-közlekedési szabályrendelet, amely a főváros területére vonatkozott. Bevezették a rendszámot, s forgalomba csak az a gépkocsi állhatott, amelyet a „meghívott műegyetemi tanárból, a magyar automobil-club egy tagjából és a főkapitányság egy kiküldöttjéből álló bizottság forgalomképesnek nyilvánít. Meghatározták a maximális sebességet: ez nagyjából 30 km/h volt.
Vidéken még csak hírmondóként akadt 1-1 jármű.
Az első motorkerékpár-kimutatás 1905-ből maradt fenn: ekkor 25 Puch, 4 NSU és kb. egytucat más motorkerékpár volt forgalomban.
Egy évvel később nagyjából 200 autót regisztráltak Budapesten. A márkák sorában a Peugeot vezetett 40 darabbal, majd jött a Mercedes 35-tel, a DeDion 21-gyel. Két évvel később egy igen részletes kimutatás a tulajokról is számot adott: ekkor már a Mercedes vezetett 41 darabbal, a Peugeot-ból 32 db szerepelt a listában. Iparmágnások, arisztokraták, műszerészek szerepelnek a listán.
S hol maradt a hazai ipar? Csonka János heroikus erőfeszítésein, s ennek nyomán néhány gépgyár (Röck, Rába), főleg a posta megrendelésére legyártott egyedi gépkocsijain kívül nem sok mindenről lehet beszámolni.
1899-ben a bécsi Pink és társa nevű kerékpárgyár jelentkezett a Kereskedelmi Minisztériumnál, hogy beruháznának egy autógyárba, de konkrét lépésekre nem került sor. 1900-tól Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagyformátumú vezetője próbálkozott azzal, hogy valamelyik autógyár hazánkba csábítsa. Lánczy volt az, aki rendszeresítette külföldön a magyar záloglevélhitelt, a magyar bank- és hiteléletet pedig teljesen függetlenítette a bécsitől, s a magyar építkezést és vállalkozást is gyors tempóban előmozdította. Finanszírozta a hazai vasútépítkezéseket, a telefonhálózatot, s számtalan kereskedelmi- és iparvállalatot. Autógyárat azonban nem sikerült gründolnia.
Dr Négyesi Pál
Thanks for the erdekes informacio