Magyaróvár

1925. novemberében a Városok Lapja a következő hírt közölte: “Magyaróvár város, mint azt már megírtuk, a külföldi kölcsönből két autóbuszt vásárolt. Az autóbuszok Magyaróvár és Moson és a vasútállomás között közlekednek. Az egyik kocsi megérkezett. Az alvázat és a gépszerkezetet az Austro Fiat-gyár, a karosszériát a Magyar Általános Gépgyár készítette. A kocsi Moson-vármegye színeit viseli, alsó része sárga, felső része kék. A próbajáratot a napokban tartották meg. A próbajáratok kitünően sikerültek.”

Forrás: mosonmagyarovar.retro
2020. október 6. kedd 20:32
  • Distance Instructions
Label

1926-ban újabb Austro-Fiat alvázú, MÁG-karosszériás busszal egészült ki a flotta: “Alváza az Österreichische Automobil Fabriks A.G. vormals “Austro-Fiat” gyárából került ki négyhengeres 32 HP teljesítményű motorral. Sík úton, teljes terheléssel óránkénti 45 kilométeres sebességet ért el. Sebességváltója 4 előre és 1 hátrameneti fokozattal rendelkezett. A karosszériát Kovács István városi főmérnök – az autóbuszüzem vezetőjének – tervei alapján készítették. A teljesen zárt kocsiszekrény vázát keményfából építették, alsó részét kívül vaslemezzel borították. A sofőrnél mindkét oldalt egy-egy ajtó nyílt, melyek közül az egyik a közönség beszállására is szolgált. a marhabőrrel bevont sofőrülést az utastértől leereszthető ponyva választotta el. Az utastér kiképzése az előző két kocsihoz volt hasonló, a falak mentén egy-egy hosszanti padot helyeztek el 22 személy számára. Az ívelt tetőzet alatt középen volt a legmagasabb: 175 cm. Belső szélessége 170 cm volt. Oldalait lakkozott furnérlemezzel bélelték ki, padlóját linóleum fedte. Az utasteret akkumulátorról táplált mennyezeti villanyégők világították meg”

Ezt követően megindultak a vidéki járatok: A vidéki autóbusz Magyaróvár-Oroszvár között hétfőn, csütörtökön, pénteken, vasárnap, Magyaróvár-Hédervár között kedden, szerdán, szombaton, Magyaróvár-Mosonszentjános között kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap, naponta két alkalommal közlekedett.

A város 1927. évi június 28-án tartott rendkívüli közgyűlése “különösen örvendetesen vette tudomásul az autóbuszüzem zárlatát, mely 1926. év végén az időközi költséges beruházások mellett is 224 millió tiszta jövedelmet mutatott ki.”

A városi autóbuszüzem a határmenti lakosság kérésére a mosonszentjánosi járatokat próbaképpen 1927. augusztus 7-től Pusztasomorjánál a demarkációs vonalig – akkor így hívták Csonka-Magyarország határát – terjesztette ki, összeköttetést teremtve az osztrák autóbusz vállalat járatával, mely a mosonszentandrási (Sankt Andrä) szikes fürdőig közlekedett.

1927. őszén újabb Austro-Fiat-MÁG érkezett Magyaróvárra, majd 1928-ban egy MÁVAG-NAG 204 Arnóczky karosszériával: “A szürkére festett, teljes egészében magyar gyártmányú gépjármű-karosszériáját Arnóczky budapesti karosszéria gyáros készítette – 1928. február 22-én érkezett meg. A 60 lóerős motor 45-50 kilométer óránkénti maximális sebesség elérését tette lehetővé számára. A teljes egészében keményfából készült kocsiszekrényt kívül vaslemez borította. Legnagyobb belső magassága középütt 185 cm, szélessége 220 cm volt. Az előző autóbuszokhoz viszonyítva jóval nagyobb, tágasabb karosszériát teljesen zártan építették, magában foglalta a sofőrüléseket is. Az utastérben 26 ülő és 10 álló utas részére biztosítottak helyet. Az üléseket és padokat lakkozott tölgyfalécezéssel, rézveretekkel alakították ki az akkori B.Sz.K.R.T. villamoskocsiknak megfelelően.”

1929-ben az autóbusz-üzem 15.000 pengő tiszta nyereséggel zárult. A kocsik ekkor már összesen több mint 600.000 kilométert futottak, de még mindig jó, üzemképes állapotban voltak.

A gazdasági válság azonban megtépázta az üzletet, így 1932-ben kénytelenek voltak az összes vidéki járatot leállítani. A helyi járatokat azonban tovább folytatták.

A takarékossági intézkedéseket követően az autóbusz-üzem ismét nyereséges lett. 1940-ben ezért új autóbusz beszerzéséről döntöttek: “Az október 12-i határidőre beérkezett ajánlatok közül a Rába Magyar Vagon és Gépgyár R.T. Rába Special típusú alvázat rendelték meg, melynek négy hengeres 65 lóerős Rába benzinmotorja volt. A karosszéria építésére újabb versenytárgyalást tűztek ki. A beérkezett ajánlatok közül, mint legolcsóbbat a Győri Általános Közlekedési Vállalat Kft. cégét fogadták el. Az alváz december 7-én érkezett a városba, ahol csak ideiglenesen vették át, mert új gumiabroncsok hiányában a terhelési próbát nem tudták elvégezni. A Győri Általános Közlekedési Vállalat Kft. 1941. május 20-án szállította le a Rába alvázra épített kocsiszekrényt. Szerkezete teljes egészében acélból és vasból készült, vaslemezborítással. Belsejét fényezett mahagóni furnérozású falemezzel burkolták. A 220 cm széles, és 190 cm magasságú kocsitérben 26 fémcsővázas piros bőrhuzatú ülést helyeztek el. Ezen kívül még 6 állóhely is volt. A padlót bordóbarna színű linóleum fedte. Leereszthető szilánkmentes üvegablakai elhúzható függönyökkel voltak elsötétíthetők. Az autógumikat csak hosszas utánjárással, kiutalással sikerült beszerezniük. Végül a teljesen kész autóbusz 38.420 pengőjébe került a városnak.” A kor színvonalán álló, áramvonalas nagy, tágas és a régiekkel szemben több kényelmet nyújtó, biztonságos járművet hamar megszerette a város utazóközönsége. Sajnos az örvendetes helyzet nem tartott sokáig. Alig egy éves működés után 1942. május 26-án a honvédség katonai szolgálatra vette igénybe.

1946-ban egy felújított régi kocsival indult újra az autóbusz-üzem, amely végül 1949-ben betagozódott az új országos szervezetbe.

Forrás: Pusztai Rezső: A moson-magyaróvári társas közlekedés krónikája
(1867-1949). In: Szentkuti Károly szerk.: A. Hansági Múzeum évkönyve 1999–2000.


Küldd el barátaidnak!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük