Ez egy rendszámtörténeti összeállítás egyik bejegyzése: bevezető/összefoglaló | Előző rész
1945-1948
Budapesten 1945 telén még folytak a harcok, amikor február első napjaiban a Földművelésügyi Minisztérium V. kerület Kossuth Lajos tér 11. számú épületében már létrejött a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, és azon belül egy Közúti Gépjárómű Ügyek szakosztály is. A rákövetkező hónapokban az új minisztérium többször költözött. Májusra az V. Dob utca 75-81. szám alatti épület lett a főhadiszállás, a minisztérium élére Gerő Ernő került, míg az előbb említett szakosztály vezetőjének Seres Tibort nevezték ki.
Megkezdődött a hatáskörök egyeztetése, így a gépjárművek vizsgáztatásával, nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat az új minisztérium átvette a Belügyminisztériumtól.
Eközben 1945. június 4-én kelt a Magyar Honvédség 9078/Aigi. gk – 1945. számú körrendelete, amely „új gépkocsiforgalmi rendszámtáblák rendszeresítését” rendelte el a Honvédség járműveinek.
„Méretek: első rendszámtábla 90 x 300 mm, hátsó rendszámtábla 235 x 295 mm, motorkerékpár-rendszámtábla 165 x 185 mm. A honvédségi gépjármüvek számozása »H« betű és négy számjegy megjelölésével történik:
- H-0000-tól H-4999-ig szgk-k,
H-5000-től H-8999-ig tgk-k, vontatók és
különleges járművek, - H-9000-től H-9999-ig oldalikocsi nélküli és
oldalkocsis motorkerékpárok megjelölésére. - Pc. jmű-vek számozására külön fogok intézkedni.”
Ez a rendelet 1945. június 15-én jelent meg, s előrevetítette a civil járművek terén is az új rendszám-rendszert.
Első lépésként 1945. június 12-én közreadták a 6000/1945. K.K.M. rendeletet a gépjárművek bejelentése és nyilvántartásba vétele tárgyában. A rendelet értelmében az 1945. május 8. előtt kiadott üzembentartási engedélyek hatályukat vesztették. Megkezdődött a hazai gépjárműállomány feltérképezése. Valószínűleg megkezdődött a járművek átrendszámozása is, ám ezt hivatalosan csak 1946. januártól szabályozták. 1946. január 26-án jelent meg az 53000/1945. számú K.K.M. rendelet, amelyben a civil járművek új rendszámait is meghatározták:
„A két vagy több nyomon haladó gépjáróműre (az oldalkocsis motorkerékpár és pótkocsi kivételével) elöl, az egy nyomon haladó gépjárműre pedig hátul, végül az oldalkocsis motorkerékpáron elöl és hátul elhelyezendő téglalap alakú és mind a négy sarkán 5 mm sugarú körrel gömbölyített rendszámtábla magassága 90 mm, szélessége 263 mm. A rendszámtábla bal oldalán egy nyomtatott latin nagybetű, job oldalán pedig négy darab számjegy van. A betű és a számok magassága 60 mm, szélessége 28 mm, vonalvastagsága 9 mm, a számok egymás közötti távolsága 14 mm. A betű és az első számjegy közötti távolság 56 mm. A tábla bal szélétől a betű, jobb szélétől pedig az utolsó számjegy 15 mm, a tábla alsó és felső szélétől mind a betű, mind a számok ugyancsak 15 mm távolságra vannak.
A két vagy több nyomon haladó (az oldalkocsis motorkerékpár kivételével) hátul hátul felszerelendő szintén téglalap alakú és mind a négy sarkán 5 mm sugarú körrel gömbölyített. Ennek a rendszámtáblának a magassága 150 mm, szélessége 440 mm. A hátsó rendszámtábla bal oldalán nyomtatatott latin nagybetű, job oldalán pedig négy arab számjegy van. A betű és a számok magassága 110 mm, szélessége 50 mm, vonalvastagsága 15 mm, a számok egymás közötti távolsága 20 mm. A betű és az első számjegy közötti távolság 90 mm. A tábla jobb, illetőleg bal szélétől a betű illetőleg utolsó számjegy, valamint a tábla alsó és felső szélétől mind a betű, mind a számjegyek 20 mm távolságra vannak.
Az állami tulajdonban lévő gépjárómű rendszámtáblája fehér alapszínű, s mind az elöl, mind pedig a hátul elhelyezendő rendszámtáblán a fekete nyomtatott latin nagybetű után és a négy fekete arab számjegy előtt keskeny fekete vonallal körülvett téglalap alakú mezőben a nemzeti színek vízszintesen láthatók.”
Sajnos a rendelet nem tért ki az egyes betűk jelentésére, korabeli statisztikák alapján annyi bizonyos, hogy az A, B, C, E személygépkocsit, az F, X, Y tehergépkocsit, a K, T szóló motorkerékpárt, az O teherszállító oldalkocsis motorkerékpárt jelölt, míg az S betű feltűnt személy- és teherautókon is. Kérdéses a Q jelzés, hiszen egyesek szerint vontatók és traktorok esetében alkalmazták, de korabeli sajtóhírek és dokumentumok alapján egyértelmű, hogy szóló kismotorkerékpárokon is használták. Kategóriától függetlenül a Posta tulajdonában álló járművek P, a honvédség járművei H, s feltételezhető, hogy a rendőrség járművei R jelzést kaptak. Ekkor még a roncsokra is aggattak rendszámokat!
Természetesen a fenti rendszer sem vonatkozott minden járműre: a miniszterek és egyes vezető politikusok gépjárművei A + egy vagy két számos rendszámot, míg a Köztársasági Elnöki Hivatal járművei B betűt és egy számból álló kombinációt kaptak.
Ocskay Zoltán az Autózás az ötvenes években című kötetében további részleteket is elárul: „Elvileg a rendszámok elkészítésével a posta járműtelepének szerelési osztálya foglalkozott, de mivel nem volt megfelelő nyersanyag, a rendszámtáblát gyakran a tulajdonosnak saját magának kellett elkészítenie vagy elkészíttetnie. Bádoglemezen, kézzel festett betűkkel-számokkal csúfoskodtak a rendszámok. Volt idő, amikor Budapesten, a Városligetben végzett műszaki vizsga sikere esetén egy élelmes címfestő helyben elkészítette a lemezre festett rendszámokat”.
A Központi Statisztikai Hivatal 1946-ban kezdte újra közölni a hazai gépjárműállománnyal kapcsolatos kimutatást.
1946 novemberében összesen 27002 gépjármű viselt rendszámot, ebből 19346 Budapesten. Járműfajtát tekintve: 6521 személygépkocsi, 7427 teherautó és 13054 motorkerékpár.
A különböző fennmaradt kimutatásokból kiderül, a számok mögött milyen komor valóság rejlett. Például a Mateosz, a Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezete 1945 utolsó napjaiban készített kimutatást olyan járművekről, „amelyeknek üzemben tartási engedélyét tagjaink átvették, tehát üzemben levőknek tekintendők”. A rengeteg MÁVAG, Rába, Ford, Tempo, Mercedes és Opel Blitz mellett feltűnt több Marta (!), amely akkor már legalább 25 éves volt, továbbá MÁG, Weiss Manfréd, sőt pár Méray is!
A minisztériumok gépjárműállománya is meglehetősen színes volt. Ehelyt csupán néhány érdekességet emelnénk ki:
- Miniszterelnökség: Gräf&Stift Tildy Zoltán szolgálatában (rendszáma: A-27), Chevrolet, szintén Tildy Zoltán szolgálatában (rendszáma: E-0679), Chrysler Balogh István államtitkár szolgálatában (rendszáma: A-00)
- Magyar Köztársaság Elnöki Hivatala: A-1, Chrysler Imperial, A-2, Buick Super
- Közellátásügyi Minisztérium: a közvetlenül a minisztérium szolgálatában álló gépkocsik között feltűnt egy üzemképes Volvo (rendszáma: E-0015)
- Igazságügyminisztérium: A-20, Lancia Astura
- Külügyminisztérium: A-25, Pierce-Arrow
- Magyar Újjáépítési Minisztérium: A-23, Packard. A nemzetgyűlés elnökénél teljesít szolgálatot
- Földművelésügyi Minisztérium: E-0220, Horch, Miniszter úr birtokában, A-13, Citroen és A-22, Nash.
A rákövetkező években a politikai klíma megváltozásával szigorodtak a gazdasági rendelkezések is. Így például 1947 áprilisától engedélyhez kötötték a külföldről behozott új gépkocsik elidegenítését, ami lényegében megfojtotta a lassan éledő gépjármű-kereskedelmet. Szabályozták az állami kézben lévő gépjárművek darabszámát is.
És 1948-ban ismét teljesen új rendszámstruktúrát vezettek be.
