Czulyba Mihály, aki az 1950-es években a Magyar Szabadságharcos Szövetség Zalka Máté Motoros Klubjának volt a főszerelője egykori tanítványával, Nagy Györggyel kb. 1952-ben kezdett dolgozni egy új motoron, amelyet az akkor divatos kisversenyautóba terveztek beépíteni. Nagy a Csepel Autógyár minőség-ellenőrzési osztályának volt a vezetője, így az öntőminták és az öntvények a csepeli Fémművekben készülhettek. A végszerelést a Csepel Autógyár Kísérleti Osztályán végezték.
1954-re kiderült, hogy versenyautó nem lesz, így az új, 500 cm3-es erőforrást a Zalka klub legismertebb versenyzőjének, Szabó I. Lászlónak AJS 7R vázába építették be. A végeredmény a Cél nevet kapta. 1954-1956. között több versenyző is próbálkozott, sőt voltak elképzelések kisebb sorozatra, de ezek nem valósultak meg.
1956-ban elkészült egy második Cél – ez egy 250 cm3-es egyhengeres erőforrás volt, amelyet egy DKW 250SS versenymotor vázába építettek be. 1957-1959. között ez a Cél is megfordult a versenypályákon. Időközben a motort egy AJS motor vázába tették át.
1962-ben a Cél-sztori véget ért: „Az elmúlt napok egyikén komor teherautó állt meg az MHS Liliom utcai gépállomás előtt, és az alkotás vágyától fűtött sok ezer munkaóra gyümölcsei, egy oldalkocsis Cél-fogat, egy szóló 500-as, egy 250-es, egy Forma 3 versenyautó gyomrában egy Cél motorral és töméntelen alkatrész felkerült a „hullaszállítóra””. Az uticél a Bizományi Áruház műszaki boltja volt. A járművek sorsa innen ismeretlen.
Fotó: Faggyas Sándor
A szöveghez felhasználtuk Ocskay Zoltán: Rózsa Görgy fiókjából – a CÉL motorok című cikkét, amely a Veterán Autó és Motor 2026. áprilisi számában jelent meg.
