Az épület, amelynek történetéről a Totalcar is írt
A Ford, amelynek egy időben több képviselete is volt Magyarországon (pl. Hahn Arthur&Tsai, Automobil és Traktorkereskedelmi Kft), 1938 októberében saját tulajdonú leányvállatot alapított. A Ford Motor Rt a Schlick-Nicholson Gépgyártól vásárolt területet Angyalföldön.
Mivel a korabeli hirdetésekben a Schlick-Nicholson a Váci út 45-47-et szerepeltette címnek, sokan azt hiszik, hogy a Ford az egykori gépgyár területére költözött be. A korabeli térképekből azonban teljesen jól látszik, hogy a Schlick-Nicholson az Apály utca utáni területet, tehát a Váci út 47-et foglalta el. A Váci út 45. teljesen üres volt.
Itt épült meg a Ford székház és javítóműhely, amelyet 1940. júliusra készült el. A hivatalos avatóünnepségre november 2-án került sor.
A Magyarok Ford országban című történeti kiadvány szerint ekkor 186 munkás és 61 irodai tisztviselő dolgozott a cégnél. Az egykori szerelő, Lukács Lajos szerint: „A Ford műhely nagyon korszerű és példásan rendezett volt. A szerviz bejárata a Klapka utca felől volt, jobbra az alvázmosó, balra a műhely. Központi fűtést alkalmaztak, meleglevegő-befúvással. A segédmunkások csak nedves fűrészporral seperhették a betont, hogy ne legyen por. Év végén minden satupadot lefestettek, még a traverzekre is felküldték az inasokat, letörölni a port. A padlóban csatornák voltak kiképezve, ezekben a vályukban kellett állniuk a kocsiknak, így szép sorban voltak mindig …
A munkarend szerint fél nyolc előtt a satupadnál kellett állni, kirakni a szerszámokat, átvenni a munkalapot. 100 perces munkaórák voltak…
Borotváltan, tisztán lehetett csak dolgozni menni, aki nem megfelelő külsővel érkezett, azt a művezető hazaküldte. Minden részlegben dolgozóknak más színű volt a munkaruhájuk.”
Az 1941-ben épült új csarnokban a Ford alkatrész-gyártásra rendezkedett be. A dearborni Benson Ford archívumban őrzött papírokból kiderül, hogy 1942-1943 folyamán beszerezték a gépsorokat, majd 1944-ben megindult a munka. Szeptemberben a Váci úti telepet több bombatalálat érte, amelyet ekkor evakuáltak.
1945 januárjában a bevonuló szovjet csapatok üresen találták az épületet; a környéken lakók nem sokat haboztak, minden mozdítható tárgyat elhordtak, a széfet is felfeszítették, a benne levő készpénzt ellopták.
A szovjeteknek kapóra jött a javítóműhely, és mivel a menedzsmentből csak a magyar állampolgárságú könyvelőt sikerült előkeríteni, őt bízták meg a Ford Motor Rt. vezetésével. A békeállapot beköszöntével ugyan az amerikai követség védelem alá helyezte a Váci úti telepet, ez azonban formális aktusnak bizonyult, a Ford soha többé nem térhetett vissza.
1948-ban megkezdődött az államosítás, a Váci út 45. a gépjármű-kereskedelemre kijelölt szerv, a MOGÜRT egyik székháza lett. Ebben hozták létre 1950-ben az 1. számú Autójavító Nemzeti Vállalatot, élére a Méray Motorkerékpárgyár Rt. egykori üzemvezetőjét, Valter Medárdot nevezték ki.
Az 1. számú Autójavító Vállalat, később AFIT, a rendszerváltásig rendületlenül működött, aztán a kilencvenes években a Wallis-csoport tulajdonába került. A 2000-es években a Rover, Land Rover és BMW autók és motorok forgalmazása és javítása zajlott itt. Amikor a Wallis megvásárolta az SPQR kereskedést, és átköltöztette a BMW-bemutatótermet, az épület sorsa megpecsételődött. 2006. tavaszán megjelentek a bontógépek. Ekkor született a Totalcar visszaemlékezése. Ma az Átrium irodaház található az egykori Ford központ helyén.