Dongó

6

Olasz minta nyomán alig két évig készült a kerékpárra szerelhető segédmotor. A Dongó az 1950-es évek motorizálási kísérleteinek jellegzetes képviselője volt. Kultusza a mai napig tart.

Az 1950-es évek közepén a szocialista hadiüzemeket megpróbálták “átállítani” civil termékekre. Ekkor a székesfehérvári Vadásztölténygyár kerékpárkismotorral és rádiókészülékkel jelentkezett.

Urbach Lászó, aki a második világháború előtt sikeres motorkerékpár-kereskedő és -versenyző volt 1939-1949 között a Mátra motorkerékpárok révén ért el sikereket. Az új gazdasági rend bekövetkezésekor a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) kötelékébe került, s 1952-ben elkészített egy kerékpárra szerelhető kismotort.
A minta az olasz Garelli Mosquito volt. A Garelli motorkerékpárgyár még 1946-ban mutatta be az első kerékpárra szerelhető, Mosquito nevű, 38 cm3-es segédmotort. A Vespánál is egyszerűbb és olcsóbb szerkezet hamar népszerű lett – még Franciaországban és Nagy-Britanniában is gyártották liszensz alapján. Franciaországban az 1950-es évek elején két hazai konstrukció mögött a harmadik helyet foglalta el a segédmotorok piacán.
Urbach László saját porlasztót készített, a motor egyebekben teljesen megegyezett a Mosquito-val. 1954-ben megszületett a döntés: a Dongó névre hallgató szerkezetet a székesfehérvári Vadásztölténygyár fogja gyártani. Fehérváron ’53-ban leállt a haditermelés, s a gyújtógyártáshoz létesült forgácsoló kapacitását így ideálisan tudták kihasználni. Ezzel párhuzamosan elkészült az első civil rádiókészülék prototípusa is.

A Dongó bevezetése, jó magyar szokás szerint, hónapokat csúszott. 1955. tavaszára született meg a KERMI engedély, s ekkor végre megindult a nagyobb arányú termelés. Ugyanekkor indult el az R-545 típusjelzésű rádió sorozatgyártása is.
A Dongó motoron öntöttvas hengert és dugattyút alkalmaztak, ami az erőltetett használatkor megszorulhatott és eltörhetett. A mágnes gyújtását helytakarékosság folytán a dörzskerékben helyezték el. A hideg motor indítását a légszűrő részbeni lezárásával, ami a szűrő fedelén jelölve volt, és a benzin úsztatásával, szívatásával lehetett elősegíteni. Az apró segédmotort normál kivitelű, nem hajlított alsó vázcsövű kerékpárokra lehetett felszerelni. A motor felszerelése szakmai tudást, gyakorlatot nem igényelt.
A motor beindításához a kerékpárt pedálozással megfelelő sebességre kellett felgyorsítani. A pedálos lánchajtás természetesen tovább is működött, melyre emelkedőre kapaszkodáskor és a gyakran előforduló motorhiba esetén (porlasztódugulás és -túlfolyás, elolajosodott gyújtógyertya) bizony szükség is volt.
A Dongó 1480 forintba került – ez nagyjából kéthavi keresetnek felelt meg. Kerékpárral együtt már 2200 forintot kellett leszurkolni. Nem volt egyszerű hozzájutni, hiszen egy-egy szállítmányra azonnal rátették a kezüket a szocialista összeköttetésekkel rendelkezők… Ha mégis sikerült venni egyet, akkor következett a rendőrségi bejelentés, majd az üzemanyag-utalványok engedélyezése a helyi tanácsnál, utána irány a posta, ahol át is adták a szükséges benzin- és olajjegyeket. Egy Dongóra havonta 7,5 liter benzin és negyed liter olaj jutott. És akkor most hagyjuk a többnyire mérnöki diplomát igénylő üzembe helyezési tortúrát, végül is nagyszerűen hasított a korabeli országutakon, mondjuk Ecser és Maglód között. És még az is jó volt, hogy a városokban nem voltak jelzőlámpák, mert ugyanis ha egyszer beindult a Dongó, azt megállítani nem volt egyszerű művelet…
Végül 1957. május elsején, “kereslet hiányában” a Dongó gyártását beszűntették. Nagyjából 60,000 kismotor készült; az utolsó darabokat 1960-tól már fél áron, 700 forintért is meg lehetett venni…
A Vadásztölténygyár jóval sikeresebbnek bizonyult a rádiók, illetve tévékészülékek előállítása terén. E vállalatból alakult ki a Videoton.

Forrás:
Magyar Gyártmányú Kerékpárok Virtuális Múzeuma
Taksonyi Motorosok
Azok az ’50-es évek
Ki látott már kétüléses Pannit? Szabadföld Online
www.marotimotor.hu
Germuska Pál: A magyar fogyasztói szocializmus zászlóshajói. Korall, 2008/4. szám, 62-80. oldal
Kohó- és Gépipari Minisztérium Beruházási és Igazgatási Főosztályok Iratai, MOL XIX-F-6
Videoton Elektronikai Vállalat iratanyaga, MOL XXIX-F-209
Steszkál Sándor


Mentés

Címke:
Megosztás

6 hozzászólás

  1. Gróf Rudolf szerint:

    Bocsánat, de a “márka” védelmében pár gondolat a filmhez:
    – indítás segítésére a Dongón volt egy un. dekompresszor – amit a filmen a kolléga meg sem említett – ezt egy kis karral lehetett működtetni, melyet a kormányra kellett felszerelni, és indításkor (betekeréskor) megszüntette a sűrítést (dekompresszió) és így könnyen megforgatható lett a motor. Amikor már forgott, el kellett engedni a kis kart és már indult is a motor, még télen is, nem beszélve az esőről.
    A hajtógörgő (dörzskerék) nem alumíniumból volt, hanem rozsdamentes acélból.
    A gumit csak akkor koptatta erősen, ha nem volt jól beállítva az előfeszítő rugók ereje.
    Leállítani is egyszerű volt, mert a gázelvétel után , működtetni kellett a dekompresszort, és a motor leállt, a kerékpár gurulni kezdett, tehát nevezhetném a dekompresszort akár kuplungnak is. Ezt Zefa is megemlítette előttem.
    Általános iskolás koromban(’57) kaptam egy ilyen gépet apámtól, nagyon sokáig használtam. Nagyon szerettem.
    Ipari tanulóként még a régi öntvénydugattyút kicseréltük magunk készítette alumínium
    dugattyúra, a csatornákat políroztuk, nagyobb teljesítményt értünk el vele.
    Abban az időben a lemezvillás kis Csepelekkel fel vette a versenyt sebesség tekintetében, igaz a kerékpár vázát meg kellet erősíteni, mert több helyen tört.
    A filmekből kicsit kicseng a hazai leértékelése, nem éppen szerencsés dolog!
    Ehhez az egyszerű “csodához” is kellett egy kis szakértelem, meg szív !
    Bocs’ ha valakit e gondolatokkal megbántottam volna, nem volt szándékom, de
    elődeink szakértelmét se becsüljük le!
    Egyébként ez a “kis csoda” még ma is üzemképes 68 év elteltével.
    Üdvözlettel !

  2. Gyula bá (73) szerint:

    Egy kis nosztalgia… Apámnak volt egy Dongója, anno. Nem igaz, hogy “mérnöki diploma” kellett hozzá, fodrász & ezer-mester lévén prímán szerelte, javította maga, (csakúgy terjengett az udvarban a benzin illata – főleg vasárnap, a déli ebéd előtt… :-)).
    A legnagyobb előnye az volt, hogy amikor apám befordult vele az utcánk elején, már meghallottuk a harsány berregését és volt idő eltüntetni a szakadt bőrfocit, amivel addig a nagykaput döngettük, ezzel megúszva egy két nyaklevest. Azok a “régi szép idők”…

  3. Zefa szerint:

    Nekem is van 1 Dongóm, gyerekkoromban sokat mentem vele, többek között veterán versenyeken is ahol 100 km körüli távok voltak. Esőben valóban nem hajt túl jól, de nem igaz amit mond, hogy ilyenkor egyáltalán nem lehet használni. Ha rásegít a pilóta lábbal és már meg van a tempó nem esik vissza. Szerintem nem jól volt beállítva a motor a vázban és nem feszült neki eléggé az abroncsnak. Illetve az is segített volna indulásnál ha behúzza a dekompresszort.

  4. Downhill szerint:

    Na nekem olyan van, mint a harmadik videón. Azon van kuplung is. Egyébként a nagy bevásárló központokban kaphatóban nincs kuplung. Nincs kuplungkar, le van zárva a nyílása, és nincs a tolótengely sem benne, tehát még átalakítani sem lehet. Láttam viszont már olyat is, ahol a kuplung meg a gázkar egy bovdenen volt. Hát hol bírná má el. Elszakadt neki 1 hónap alatt. Meghát gyenge a motor is. Nemtom, de szerintem azok még 30 ccm-nek is kevesek. Nekem is a minőségi van. Külön kuplung, markolatos gázadás, első, hátsó fék. Igényes építés. Tehát ha olyat akartok, amivel nincs gondotok, akkor Dongó+, vagy Levo motors. Szerintem még a Skyhawk se közelíti meg ezeknek a szintjét.

  5. Karecky Vilmos szerint:

    Nagyon jó a cikk. Nekem is volt olyan régi dongóm. Jó volt. Hát most vettem egy ilyen új fajta Levót. Levo motors -os dongót. Ezt a láncosat. Bizony nagyon jó döntés volt. Semmit se fogyazt. Az emberek csak úgy fordulgatnak meg utánam. Élem nagyon. Gyorsabb mint a régi volt. Néhány ötletemet már fel is szereltem rá, bár még a csomagtartót is kaptam hozzá. Papírjai rendben voltak. Laci nagyon köszönöm a tippet. Végül a Vaterán vettem meg.

  6. N. Laci szerint:

    Sziasztok. A harmadik videón szereplő Dongóhoz tennék hozzá pár dolgot. Én a régi dongókat azért nem szerettem, mert dörzskerekes volt. Nekem esőben mindíg csúszott a hajtás. És a motort minden indulásnál újra kellett indítani, mert leállt, ha megálltál. Nem volt kuplung. Én egy jó ideje már Levo motors dongóval járok. Ilyen van azon a harmadik videón. Esőben, sárban, sőtt még hóban is megy. Gyors, erős, stabil. Nagyon könnyü. Kuplungja meglepően tartósnak bizonyult. Szerintem aki vesz egy ilyet az egyből bele szeret. Szenvedéllyé válik. Ajánlom a licitálós oldalakat!!!
    Laci

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.