Szubjektív bevezető

Magyarországra vélhetően 1896-ban érkezett az első belsőégésű motorral hajtott automobil, nem sokkal azután, hogy egy vállalkozó kedvű szobrászművész egy motorkerékpárt rendelt magának.
A hazai motorizáció története tehát nagyjából 125 éves időszakot ölel fel.

(A bevezető 2011-ben íródott, 2021-ben kicsit frissült).

Közelmúltunk históriájáról van szó. Lezajlott két világháború, több politikai rendszer tűnt fel és süllyedt el. A különböző fordulatok következtében az 1945 előtti motorizáció jeles alakjainak nagy része vagy elhunyt a második világháborúban, vagy külföldön volt kénytelen új életet kezdeni. Hasonlóan mostoha sors várt a dokumentációra, fényképekre, iratanyagokra.
A „múltat végképp eltörölni” jelszavával az államszocializmus hajnalán az államosított cégek iratanyagának nagy részére a megsemmisítés várt. Ha ehhez hozzávesszük a második világháború pusztítását, akkor egész siralmas képet kapunk.
Az elmúlt évtizedek valamivel szerencsésebbek e szempontból. Két kutatói kör is foglalkozik az Ikarus, illetve elődvállalatai történetének minél alaposabb feltárásával. A hazai motorkerékpár- és robogógyártás históriáját is szakavatott emberek próbálják meg feltárni. Valamennyire még a motorsport, sőt a kereskedelem elmúlt 60 évének részletei is feltárultak.
Ám az összkép lehangoló. Lőrinc László a HVG hasábjain 2009-ben ezt írta: „E haza tudományos ismeretterjesztő irodalma, … a közönség elvárásának elébe sietve gyakran sunnyogós, hantázgatós – miközben sokszor rest a valódi értékeket felkutatni és felmutatni”.
Nincs ez másként a hazai motorizáció történetével sem. Mint az látható, még azt sem sikerült pontosan tisztázni, ki és mikor hozta be az első autót Magyarországra.
Ráadásul Lőrinc László említett cikkjére kiválóan rímel az, ami az elmúlt évtizedekben elterjedt a hazai autó- és motorkerékpárgyártás tetteivel kapcsolatban:
– A porlasztó magyar találmány, ám elfelejtették befizetni a szabadalmi díjat, a világ ezért nem ismeri el az érdemünket. Ehhez képest Edward Butler már jóval Csonkáék előtt szabadalmaztatta a porlasztót.
– Fejes Jenő lemezmotorja korát messze megelőző, előremutató konstrukció volt, ám Nagy-Britanniában az Austin megvette a szabadalmat, hogy mások ne férhessenek hozzá. Ehhez képest egyszerűen a korabeli öntéstechnika miatt nem lehetett a lemezmotoros konstrukciót megfelelő minőségben és kellően olcsón előállítani.
– A MÁG kimagasló termékei a világ minden pontjára eljutottak, s a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt szűnt meg. A valóságban a MÁG-t irányító Magyar Általános Hitelbank mindent megpróbált, ám a piac túl kicsi volt, s a cég működése nem felelt meg a kor elvárásainak. 1925 tavaszán az amerikai kereskedelmi minisztérium képviselője feketén-fehéren leírta, hogy a MÁG termékei túl drágák, s csupán a védővámok révén lehet versenyképes.

A sort még hosszan folytathatnánk, de felesleges lenne. E honlap célja az, hogy amennyire szerény eszközeink lehetővé teszik, a technika- és ipartörténet ezen elhanyagolt szeletét méltóképpen körbejárjuk.

Szeretnénk, ha a mai ifjúság is megismerkedne a magyar motorizáció múltjával. Rengeteg kiváló alkotó, számos érdekes, „magyaros” megoldásokkal megvalósított szerkezet, hamvába holt kísérletek – számtalan olyan történet elmesélésére nyílik mód, amelyet ilyen-olyan okból korábban még nem publikáltak.

Kérjük, fogadják szeretettel a magyarjarmu.hu honlapot. Várjuk észrevételeiket, kritikáikat.

Tisztelettel,

Négyesi Pál és Hajdú Csaba

Mentés