Dvorszky Nándor a második világháború utáni hazai autósport egyik fontos személyisége volt, aki évtizedeken át dolgozott a színfalak mögött.
„ Szerencsés vagyok, hogy szinte egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek. Csak egy dolog van, ami hiányzik – a sebesség.” – ezt nyilatkozta (https://kerthelyseg.hu/?p=3965 ) közel 90 évesen Dvorszky Nándor, aki évtizedeken át a hazai automobilizmus szolgálatában állt.
Farnadi Zsolt, a hazai motorizáció történetének sokoldalú tudora 92 éves korában, néhány hónappal halála előtt készített átfogó interjút Dvorszky Nándorral. Ebből kiderül, hogy: „Édesapám, Dvorszky Ede, aki a Hangya szövetkezet ügyvezető igazgatója volt, az első világháborúban a 18. Flieger Kompanie-nál repülős megfigyelőként szolgált. A leszerelés után sem szakadt el a repüléstől, és kisgyerek koromban engem is kivitt a budaörsi vitorlázók közé. A repülés akkor még nem tetszett nekem, de itt ismerkedtem meg annak elméletével. A Cisztercieknél elvégzett középiskola után a család Steyr 50-esén tanultam meg autót vezetni. Azután jött a háború, és negyvennégy októberében bevonultam katonának a Folyamerőkhöz, majd az utászokhoz kerültem. A háború után innen szereltem le, pontosan egy év múlva. A negyvenes évek végén én is vitorlázni kezdtem a Hármashatárhegyen. A „B” vizsgát is letettem, de túl lassúnak találtam a siklórepülést. Mivel mindig szerettem a sebességet, úgy gondoltam, hogy a motoros repülés az igazi. Ezért ebbe is belekóstoltam egy Bücker Bü 131-essel”.
1949-ben egy betegség miatt abba kellett hagynia a repülést. Ezek után egy ismerőse tanácsára felkereste az egykori motorversenyzőt, Lukavecz Ferencet, aki a Vasas Egyesület motorkerékpár szakosztályának edzője volt és éppen embereket keresett a csapatába. Végül egy betegség miatt fel kellett adja versenyzői álmait. Ezek után a bukósisakot írógépre cserélte, s a szervezési munkákra koncentrált.
1953-ban az Országos Testnevelési és Sportbizottság a Magyar Motorsport Szövetség keretén belül létrehozta az Autósport Bizottságot, s Dvorszky Nándor itt ke. Ettől kezdve minisztériumi jóváhagyással egyes autójavító vállalatok, a Főtaxi és az Ikarus kollektívája is engedélyt kaptak nagyjából a Formula Jr. kategóriának megfelelő versenyautók építésére. Még bajnokságot is kiírtak. Két kategória volt: 1100 cm3 alatt és 1100 cm3 fölött. Utóbbiban 1955-1957. között Festetics Ernő egykori Maserati 8CM versenyautója tarolt. Dvorszky Nándor maga is összeállított egy karosszéria nélküli kisversenyautót, amellyel azonban végül sohasem állt rajthoz.
1957-ben amikor a Magyar Autóklub visszakapta az autósport irányítását, Dvorszky Nándort is leigazolták, ő lett a sportbizottság főelődója, majd titkára. Az 1961-es nemzetközi Formula Jr verseny, amelyet a Ferihegyi Repülőtéren tartották részben neki köszönhető. Később az európai túrakocsi bajnokság hazai futamait, illetve az Autóklub autós találkozóit menedzselte. Meglátta a gokartokban is a lehetőséget, és ott volt a hazai Forma 1 futam születésénél is.
Erre így emlékezett vissza: „Részt vettem a legtöbb hazai pályaautó verseny, rallye és gokartverseny rendezésében, többnyire mint a verseny felelőse. Ferjánczék első külföldi versenyén Lengyelországban csapatvezető voltam. Németül beszélek, ez akkor általában elegendő volt. Rengeteget vezettem különféle autókat az útvonaltervezések, pályabejárások alkalmával itthon és külföldön egyaránt. Sokszor késő éjjel értünk csak haza. Bizony előfordult az is, hogy egy súlyosabb versenybaleset miatt a bíróságon kellett bebizonyítanom, hogy a rendezőség nem követett el mulasztást”.
Újságíróként a Magyar Autóklub lapjának, az Autóséletnek volt munkatársa: „mivel a versenyeken történtekről, tapasztalataimról gyakran számoltam be írásban is, látták, hogy kedvem van a szakújságíráshoz. 1970-ben Szitnyai Jenő, az Autósélet főszerkesztője meghívott lapjához autósrovat-vezetőnek, de írtam napilapok és az Autó-Motor számára is”.
Nyugdíjasként a hazai motorsport történetével kapcsolatos iratait és fotóit gondozta. Hagyatékának egy részét sajnos széthordták, a maradékot Farnadi Zsolt őrizte meg.
