Fekete István (1883-1956) Amerikában futott be ragyogó pályafutást. Kortársától, Galamb Józseftől eltérően szülőhazájában teljesen ismeretlen a neve, pedig a Hudson autógyár főmérnökeként, majd igazgatójaként jelentős szerepet töltött be az amerikai autóiparban.
Egy 1913-ban megjelent életrajz szerint a Királyi József Műegyetemen végzett mérnökként, majd Franciaországban a Westinghouse helyi leányvállalatánál helyezkedett el (egy időben ott dolgozott Fejes Jenő is). Nem lehet pontosan tudni, hogy mikor vándorolt ki pontosan Amerikába, de ott először az Olds Motor Works-nél helyezkedett el. Ezt követően 1909. körül rövid ideig a Buick-nál dolgozott, s egy visszaemlékezés szerint ő tervezte a No10 versenyautót, amely az első Indianapolis versenyen is indult.
1911-ben csatlakozott a Hudson Motor Car Co. vállalathoz. Ezt a céget 1909-ben alapította Howard E Coffin, az Oldsmobile korábbi főmérnöke, aki két korábbi munkatársával Roy D. Chapin-nal és George W Dunham-mel közösen meggyőzte Joseph L. Hudson bevásárlóközpont-építő vállalkozót, hogy finanszírozza új cégüket. Hudson, aki saját magáról neveztetette el a vállalkozást nem bánta meg a döntését: egy évvel indulása után a Hudson már a 10. legnagyobb autógyár volt Amerikában. Mindez akkor, amikor több ezer (!) kisebb-nagyobb vállalkozás kereste a vevők kegyeit.
A Hudson kiforrott, megbízható konstrukciót kínált. A kormánykereket bal oldalra tették, a kezelőszerveket középre. Néhány évvel később ők lettek az első vásárlói a General Motors által kifejlesztett önindítónak.
Ebben a környezetben egy tehetséges mérnök ki tudta bontakoztatni tehetségét. Fekete 1915-ben már főmérnök helyettes volt. Fekete, aki a Society of Automotive Engineers (Autóipari Mérnökök Egyesülete) oszlopos tagja volt rengeteg szabadalmat nyújtott be. Ezek közül a leghíresebb és legismertebb az ellensúlyozott főtengely. Az 1916-os modellévre az egyik legnépszerűbb Hudson, a Super Six négy helyen csapágyazott főtengelyét nyolc ellensúllyal szerelte fel. Így növelte a motor maximális fordulatszámát, ráadásul jóval kiegyensúlyozottabb működést tett lehetővé és csökkentette a súrlódást is. A főtengely és más átalakítások révén 80 százalékos teljesítménynövekedést sikerült elérni. A 70 lóerős végeredmény éppen 10 lóerővel haladta meg a vadonatúj Cadillac V8-asának teljesítményét – s ne feledjük a Hudson hathengeres volt!
Fekete 1925-1928 között töltötte be a Hudson főmérnöki posztját. 1929-ben távozott a Hudson autógyártól.
Ettől kezdve pályafutása ismeretlen – a második világháború után mosógép és ruhafacsaró szabadalmakat nyújtott be.
1956. júniusában hunyt el a Michigan állambeli Grosse Pointe Park-ban. Egy lánya volt, dr Elizabeth Fekete.
