Bohém nemes, kiváló autóversenyző, életművész, playboy – gróf Zichy Tivadar, saját szavaival fogalmazva: „Nem gentleman, hanem Zichy volt”.
Zichy Tivadar gróf világéletében bohém ember volt. Az 1920-as években autóversenyzéssel is próbálkozott, s 1928-ban ő lett a magyar autósport-bajnokság győztese. Önéletrajzának címe, „Nem gentleman volt, hanem Zichy” önmagáért beszél.
Theodor Bela Rudolph Zichy, vagy ahogyan Magyarországon ismerték, gróf Zichy Tivadar, „Tivi gróf” brit állampolgár volt.
Édesapja gróf Zichy Béla Rezső többek között a Magyar Automobil Club egyik alapítója volt. Édesanyja, Mabel Elizabeth Wright Nagy-Britanniából származott, s ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekeit hazai földön szülje meg. Tivadar 1908-ban született Sussex járásban, Eastbourne on Sea faluban.
Fordulatos életének főbb mozzanatairól 1978-ban Londonban megjelent önéletírásában vallott szókimondó nyíltsággal. A That was no gentleman, that was Zichy című kötetből egy az életet lazán, könnyedén felfogó playboy képe rajzolódik ki, aki bármelyik nőt könnyedén megkaphatott, aki sosem vágyott családra, s aki nem bánt meg soha semmit.
Tivadar a család vérvonalát egészen a honfoglalókig vezeti vissza. A legendárium szerint Árpádot egy Zich nevű mongol is elkísérte, s tőle származik a Gothai Almanachban, a nemesek 1763-1944 között publikált nemzetközi kalauzában külön fejezetet érdemlő Zichy család.
Visszaemlékezése szerint édesapja betegsége miatt már hét éves korában ő lett a családban a férfi. Nem csoda, hogy 16 évesen már nagykorúnak számított, s nem sokkal később autóversenyzésre adta a fejét. De erről valljon ő maga:
„17 évesen keresztülverekedtem magam különböző ralikon, s sikerült a tizenötödk, a tizedik, majd a hatodik helyre befutnom. Azután megérkezett Ettore Bugatti az életembe és hét éven keresztül nem számított semmi más (kivéve a nők és az ital)” A hét év persze enyhe túlzás, hiszen sikercsillaga csupán két évig ragyogott: 1927-ben érte el első győzelmeit, majd 1929-ben csődbe jutott, s a hitelezők elől Nagy-Britanniába szökött. „1928-ban megvásároltam egy 2,3 literes „Targa Florio-t”, amely nagyjából 200 km/h végsebességre volt képes, s hamar megtanultam annyira tisztelni, hogy rájöjjek, ezt a járgányt csak teljesen józan állapotban szabad vezetni”
Zichy Tivadar gróf először 1928-ban hívta fel komolyabban magára a figyelmet, amikor a Nyíregyházán székelő Tiszántúli Automobil Club megbízhatósági túraútjának részeként, a rakamazi egyenesben megrendezett 10 kilométeres gyorsasági versenyen 187 km/h átlagsebességgel győzött. Zichy erre a sikerre így emlékezett vissza: „Az autó úgy ugrált az egyenetlen útfelületen, mint egy jo-jo. Akkor még nem találták fel a biztonsági övet, s nem léteztek bukósisakok sem. Csak úgy lehetett az ülésben maradni, ha belekapaszkodtam a kormánykerékbe, s a bal lábamat a kuplung alá dugtam, s mint egy zsoké a fenekemet szinte végig a levegőben tartottam. Más irányú elfoglaltságaim miatt csak egy nappal korábban érkeztem, s így nem maradt időm az útvonal tanulmányozására. Egyszercsak feltűnt egy bogárhátú híd, s rájöttem, hogy már nincs idő fékezni. A Bugatti elszállt, s kb. 10 méter repülés után az útpadkán landoltam, alig néhány centire egy almafától. Azt hittem, hogy az ütközés elkerülhetetlen, ezért a jobb kezemmel eltakartam az arcomat, míg a bal kezemmel továbbra is a kormányt markoltam. Az autó össze-vissza kacsázott, s éreztem, hogy lassan felborulok.
Mai napig nem tudom, hogyan kászálódtam ki ebből a zűrből. A nézők egy emberként felkiáltottak, amikor látták, hogy keresztülszelem a levegőt, de mivel amikor landoltam, mindent hatalmas porfelhő borított, ezért ők sem tudták, hogyan kerültem el a fát és hogyan sikerült továbbhaladnom. Valami csoda folytán a helyes dolgot cselekedhettem. A Bug kiegyenesítette magát és a következő pillanatban már robogtam is tovább. Emlékszem, hogy a másodperc törtrészéig elcsodálkoztam, hogy még mindig élek. Hirtelen ráébredtem, hogy végig tiszta erőből tapostam a gázpedált, s valószínűleg ez mentett meg… Így nyertem meg a versenyt, hiszen a többiek érthető módon a híd előtt lelassítottak, így nem csoda, hogy a második helyezett átlagsebessége 20 km/h-val elmaradt az enyémtől”
Zichy éveken át „hétről hétre” versenyautóba ült, „leginkább Közép Európában és a Balkánon. …Eszterházy Antal herceg, a mesésen gazdag Eszterházy dinasztia egyik tagja a nők szemében megtestesítette a mesebeli herceget. Magas és jóvágású volt, akibe rengeteg arisztokratikus gőg szorult, úgyhogy mindenkire, aki nem Eszterházy volt kíváncsian tekingetett, azon tűnődve, hogy vajon mi végre létezhetnek? … Amikor elkezdtem a 2.3-literes Bugattit vezetni, Antal, csak, hogy engem bosszantson vásárolt magának egy kétliteres „Grand Prix”-t.
Három másik sofőrrel közösen versenyistállót alapítottunk, s a molsheimi gyárból leszerződtettünk egy mérnököt. Persze mindenkinek saját szerelője és segédei voltak. A csapatot H. gróf, egy rém kedves, elszegényedett osztrák arisztokrata vezette, aki a Bugattit képviselte”. Az intimitásokban sem szűkölködő fejezetből több érdekes részletre is fény derül gróf Salm-Hodgstraeten Hermann-ról, azaz H. grófról és a magyarországi Bugatti-állományról.
Zichy gróf karrierjének csúcspontja az 1928-as Svábhegyi verseny volt. A részben új útvonalon megrendezett futamon Zichy „megdönthetetlen rekordot” ért el. Három perc, 9.61 másodperces eredménye kapcsán a korabeli lapokban csakis felsőfokú jelzőkkel illették az ifjú sportembert. Csakúgy, mint a rakamazi verseny esetében, a svábhegyi „szenzációs” teljesítmény sem egészen úgy történt, ahogyan az újságírók tudósítása előadta. 1987-ben a Magyar Hírlapban a szintén nemesi származású Hertelendy László nyilatkozott Raoul Wallenbergről. Az interjúban szó esett a korabeli aranyifjúságról is: „Nagyon jóban volt Zichy Tivadarral, egy dúsgazdag arisztokrata fiúval, aki szórta a vagyonát, amíg volt. Zichy Tivi hivatásos autóversenyző volt, illuminált állapotban is, mint egy őrült száguldozott a Bugattijával. Néhány autóversenyző barátjukkal az Istenhegyei úton, a Kékgolyó utcától a mai Vörös Csillag szállóig vad iramban hajtottak fel a hegyre, s ebben a versenyben Zichy részegen felállított útvonalrekordját senki nem tudta megdönteni” Ez az állítás persze ellentmond Zichy Bugattival kapcsolatos kijelentésének, miszerint azt csakis józanon lett volna szabad vezetni, de a gróf jellemét ismerve, könnyen elképzelhető, hogy ezt a fogadalmát sem vette komolyan.
Mint az korábban említettemm 1929-ben Zichy gróf Nagy-Britanniába szökött. Ott pilótaként, filmrendezőként, majd fotósként csinált karriert. A második világháború előtt még többször hazatért.
Az ötvenes évektől a Baron Studio alkalmazottjaként a gazdagok és híresek portréinak készítéséből élt.
1984. december 30-án, 77 éves korában önkezével vetett véget életének. Halotti bizonyítványában a foglalkozás mellett a „filmproducer” szerepelt.
További olvasnivaló: Interjú Zichy gróffal 1972-ben
Fotó forrása: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára
Egy bulvárcikk 1933-ból:
http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/zichy-tivadar-lejtos-elete