Autótechnikus, szakíró és feltaláló, autószerelő, fuvarozó, garázstulajdonos és igazságügyi szakértő volt. Részt vett a motorkerékpár-jogosítvány megszerzéséhez szükséges műszaki ismeretek kidolgozásában. Négy életrajzi könyvet is írt.
Örökifjú, bohém, sokoldalú – Surányi Endre, aki „Rákosi garázsmestere”, törpeautó-építő és feltaláló is volt, még 80 éves korán túl is vígan motorozott, s derűsen idézte fordulatos életének minden mozzanatát.
Az ifjú technikus a második világháború után az Autóipari Tudományos Kutató Intézetnél helyezkedett el.
1946-ban építette első törpeautóját. Az 50 cm3-es szerkezetet „motorizált cipőnek” becézte. Később 125 cm3-es motorral egy jóval autószerűbb csöppséget fabrikált, amelyet még Gerő Ernő is kipróbált. Utolsó ilyen jellegű alkotásába 250 cm3-es motor került. A csónakmotorokra szakosodott MITÉSZ komolyan fontolóra vette a gyártás lehetőségét, erre utal, hogy még szórólapokat is készítettek. Ám a Surányi-féle törpék egyedi darabok maradtak.
Ezen kívül új rendszerű porlasztóval is próbálkozott.
A Népszabadság, a Magyar Hírlap, az Autó-Motor és az Autósélet külső munkatársaként is dolgozott. Motorkerékpár- és motorcsónak-versenyző, többszörös bajnok címet ért el. Sporteredményeinek köszönhetően az Autó-Motorsport Szövetség főtitkári tisztét töltötte be. Tizenhat műszaki könyve és négy anekdotikus novellagyűjteménye jelent meg.
Imádtam az „öreg motoros” cikkeit az Autó Motorban. Olvastam és százszor újraolvastam könyvét életéröl.