Székely Mihály (1885-1959) építészmérnök volt, de egész életében gépészettel is foglalkozott. Az 1910-es években repülőgépet épített, s magyar pilótaként ő repült elsőként Budapestről Bécsbe, majd vissza.
Az 1920-as évek közepére érlelődött meg benne egy olcsó kisautó építésének a gondolata, amelyet „pótkocsis motorkerékpár helyettesítésére szánt”. 1929-re készült el kisautójával. A szépvonalú járművet 472 cm3-es kéthengeres, vízhűtéses, kétütemű Villiers motor hajtotta. A megfelelő rugózásról elől két párhuzamos, keresztirányban elhelyezett laprugó, hátul pedig két negyedelliptikus laprugó gondoskodott. A lánchajtású kocsi már rendelkezett hátramenet sebességi fokozattal is.
Két fékrendszerrel készült; a lábfék belső expanziós, a kézifék külső szalagfék volt. Mindkettő a hátsó kerekekre hatott. Súlya 340 kg volt és két személlyel elérte a 70 km/h sebességet.
Székely kisautója ma egy magángyűjteményben várja sorsa jobbra fordulását:
