A nagykanizsai Vellák József a helybéli Simon György lakatosműhelyében tanulta ki 1919-ben a lakatos szakmát. Fiatal segédként a Pintér és Zimmermann lakatosipari és gépkocsijavító cégnél dolgozott. Az 1930-as évek elején, ugyancsak Nagykanizsán, a serfőzőben lakatoskodott.
Még a Pintér és Zimmermann cégnél töltött ideje alatt 175 cm3-es saját készítésű, kétütemű motorral motorkerékpárt készített. Amikor az 1930-as évek közepén kilépett a serfőzőből, saját autójavító műhelyt nyitott. Műhelye hamarosan az Opel gyár hivatalos márkaszervize lett.
1949-ben műhelyét a Vidéki Taxiegyesülés vette át, majd 1951-ből a Volán Vállalat műhelyeként működött tovább. Vellák ezek alatt is korábbi műhelyében maradt, mint középszintű vezető. Visszaemlékezése szerint
250 cm3-es NSU motorkerékpár-motorral épített törpeautóját 1949 és 1951 között készítette.
Delényi Csaba felfedezése révén azonban sikerült pontosabb képet kapni Vellák munkásságáról. Az Autó-Motor 1955. február elsejei számában az olvasói levelek között szerepelt Vellák József, a 72 Aköv (Autóközlekedési Vállalat) autószerelő csoportvezetőjének írása: „Én még 1948-ban hozzáfogtam egy törpeautó építéséhez, de teljesen nem fejeztem be, mert közben korlátozták az autótartást és így nem láttam értelmét a további munkának. A kocsi súlya 220 kg körül van.” Vellák szerette volna üzembe helyezni járművét, ám az Autó-Motor illetékesének válasza szerint a „törpeautók nem sorolhatók a motorkerékpárok közé, csakis azok tarthatják üzemben az ilyen járműveket, akik gépkocsi tartására jogosultak. Ám a kis autótörpét mégis sikerült valahogyan üzembe helyezni. A büszke alkotó több, mint 30,000 kilométert tett meg az évek során, még a Tünde-fejlesztő csapattal is találkozott egyszer. A Vellák-féle törpeautó a ’90-es években bukkant fel, majd 2010-ben egy magángyűjtő mentette meg, s jelenleg próbálja helyreállítani ezt a helyes kis szerkezetet:
