HICOX

0

Borlóy Mátyás járműfejlesztő vállalkozása a rendszerváltás környékén több ígéretes kezdeményezéssel próbálkozott, ám ötleteiket nem követte kereskedelmi siker.

„A HICOX Kft járműipari fejlesztő feladatokra specializálódott, ezen belül elsősorban a közúti járművekére. Az általános formatervezéstől a járművek teljes konstrukciós tervezésén keresztül prototípusok kifejlesztésével, prototípusok megépítésével, formatanulmányokkal és design modellekkel foglalkozik.”
Így vázolta fel cége működésének lényegét Borlóy Mátyás, aki az 1991-es Budapesti Nemzetközi Autókiálításon cége mindhárom járművét bemutatta. A Trabant-alapú Mathias/Magyar Álom, az UAZ-eredetű dzsip és egy átöltöztetett Lancia Stratos-replika „formatanulmány” állt a cég standján. Dicsőséges pillanat volt ez a kis műhely életében, amely sajnos a csúcspontot is jelentette: rövid időn belül a HICOX beszűntette járműfejlesztési kísérleteit.

Borlóy Mátyás sokoldalú, polihisztor. Amikor áprilisban az Oldtimer Expo-n leültünk vele a múltról beszélgetni, elmesélte, hogy jelenleg újfajta házak építésével foglalkozik. Azaz ismét teljesen új irányt vett az élete. Nem ez volt az első alkalom…
Az 1952-ben született szakember tinédzser korában az FTC színeiben sikeres úszóként tevékenykedett, még európai bajnoki címet is nyert.
A középiskola elvégzése után az Iparművészeti Főiskolára felvételizett, de amikor látta, hogy nála jóval tehetségesebb fiatalokat sem vesznek fel, rájött, hogy valami nem stimmel. Végül a Rippl-Rónai utcai Autóközlekedési Technikumban gépjárműtechnikusként végzett. Imádta az iskolát, ahova csak „őrültek” jártak.
1976-ban nyitotta meg saját műhelyét, az akkori idők szavaival élve „maszek” volt. A szocialista autóipar egyik hiányossága, a megfelelő alvázvédelem elmulasztása több kisiparosnak adott remek munkalehetőséget. Borlóy Mátyás is erre specializálta magát. 1982-től a műhely HICOX néven működött, az alvázvédelem mellett vonóhorog- és rádió-beszereléssel is foglalkoztak.

A mindig újításokon morfondírozó Mátyás hallott valakiről, akinek sikerült egy Trabantba négyütemű motort beépíteni. Ez az ötlet komolyan megragadta fantáziáját. Végül 1983-ra kikristályosodott az ötlet: ha már úgyis motorcsere lesz, amelyhez meg kell erősíteni az alvázat, akkor le lehetne cserélni a Trabant kasztniját is.
Többszáz rajz, elrontott skiccek után gipszből elkészült egy kis makett. Borlóy fűnek-fának mutogatta elképzelését. Egy Trabant-szervíztől kapott egy vázat. A magyar beszállítók, a Salgótarjáni Síküveggyár, az Elzett, a PEMÜ is lelkesen fogadták a terveit.
A Trabant váz megmaradt, „kilincstől felfelé” jött az új design. A kis csapatba bekerült Rekettye László is, az Ikarus tehetséges mérnöke, a Tecoplan Leo városi kisautó egyik fejlesztője, illetve Harmath Imre a néhány évvel ezelőtt elhúnyt kiváló autórestaurátor, karosszérialakatos is.
Egy Fiat-csomagtartó ajtó határozta meg a jármű arányait. A Trabant két méteres tengelytávját 20 centivel megnövelték; a kézifék elé hegesztettek be egy toldást. Lecserélték a küszöböket, a hátsó ülés alá pont befért a Wartburg üzemanyag-tankja. A hátsó lámpák és a fékek szintén Wartburgból, míg a kormány egy Zastavából lett kiemelve. A Salgótarjáni Síküveggyár két öreg „szakija” készítette a szélvédőt.
A 47 lóerős, 900 cm3-es Fiat 127-es motort alaposan felújították. Végül kb. 300,000 forint és többezer munkaóra után 1988. tavaszára elkészült a 700 kiló tömegű, műanyagkarosszériás családi autó, amelyet ideiglenesen Mathias-nak kereszteltek. A BNV-n hatalmas sikert aratott a prototípus.
A politika irányából fújdogáló friss szelek reményre adtak okot. Több újság is részletes leírást közölt az autóról, s az Autó Extra „Magyar Álomként” hivatkozott a járműre. A Közlekedési Főfelügyelet ugyan elutasította a próbarendszám kiadását, mondván csak járműgyártással foglalkozó vállalatok építhetnek autót, ám a rendőrség szemet húnyt, s eltekintett a rendszámtól.
Az Ikarus is megvizsgálta a HICOX-féle kiskocsit, sőt minisztériumi segédlettel megindult a tárgyalás a Trabant gyárral alvázak szállításáról.
Ám 1990-ben, egy keddi napon a történelem közbeszólt. Borlóy Mátyást hívták a Minisztériumból: „Matyi, van egy kis baj. Megszűnt az NDK!”

Ezzel a projekt le is került a napirendről. Az immár Kft formában működő HICOX nem adta fel a küzdelmet. 1991-ben még a Budapesti Autókiállításon is bemutatkoztak. Időközben az Oltcitok forgalmazásával foglalkozó, s a szovjet (majd orosz) cégekkel is kiváló kapcsolatokat ápoló Vadas Tamás megbízásából UAZ alapokra Jeep-re hajazó szabadidőautót készítettek. A design Csathó József, az Ikarus formatervezőjének munkája volt. Összesen négy vagy öt ilyen jármű készülhetett, Wartburg oszloppal, ajtókkal és ülésekkel.
1992-re a HICOX járműgyártási törekvései megfeneklettek. Ezzel még nem ért véget Borlóy Mátyás második élete, hiszen a ’90-es években a virágzó autóalkatrész-exportból is alaposan kivette a részét.
A Mathis/Magyar Álom többéves vándorutat követően végül egy Budapest-széli nyitott raktárba került. Sajnos időközben több fontos alkatrésze is eltűnt. A viharvert jármű jelenleg egy, a hazai kisautók iránt elkötelezett magángyűjtőnél található. Az UAZ-alapú dzsipeket éveken át lehetett látni a Ferihegyi reptérre vezető út melletti egyik telepen.


Mentés

Megosztás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.