Adorján Ervin az első világháború után kisautó-szabadalmat nyújtott be. Valószínűleg a járműből csak egy kísérleti darab készült.
Történetünk 1920. április 26-án kezdődik. Adorján Ervin „autogarage-tulajdonos” 79252. szám alatt szabadalmat nyújtott be egyszerű szerkezetű automobilra, „mely főleg egyszerű szerkezete, olcsósága, egyenletes és biztos járása és üzemanyagának rendkívül gazdaságos kihasználása által tűnik ki”. Mivel Adorján kétütemű, kéthengeres motorban gondolkodott, ezért az akkori erőforrásokra jellemző problémákat, mint az elégett kipufogógázok nem tökéletes elvezetése és a keverék-szegénység megpróbálta orvosolni. A kuplung-váltó-differenciálmű trió helyébe egy légturbinát képzelt el, amely a hátsó tengelyt hajtotta volna.
Szabadalmi rajz 1920-ból.
Adorján ekkor az A.B. Garage vállalat tulajdonosa volt, amely a Csáky u. 45-47. (ma Hegedűs Gyula u. 45-47.) működött. Néhány hónappal később Adorján újabb szabadalommal jelentkezett, amelyben nem a motorra hanem a gépkocsi szerkezeti részeire koncentrált. Elképzelése szerint „az automobil váza, valamint a motor acélcsövekből készül, ami jelentős súlycsökkenést hoz létre”
Az újabb, immár a szerkezeti részekre összpontosító szabadalmi rajz.
Adorján 1920. végén már a Királyi Automobil Rt műszaki igazgatójaként tevékenykedett. Szabadalmaira 1921. elején figyelt fel a hazai sajtó (vélhetően kis noszogatással Adorjántól). A Motor 1921. március 15-i számában ismertette a második szabadalomban leírt gépkocsit. Már nincs szó se légturbináról, se különös lendkerekekről.
Ám nem akadt senki, aki megtámogatta volna az ötletet. Az utolsó nyom 1924-ből származik
