Csonka János-féle autók

0

Csonka János a magyar motorgyártás egyik megteremtője. A Magyar Posta megrendelései nyomán a hazai automobilgyártás úttörő konstruktőre.

Sokoldalú, nagyszerű gyakorlati szakember, aki mindig a tökéletességre törekedett.

A későbbi feltaláló és gépészmérnök 1852. január 22-én Szegeden született.
1889-ben Csonka és Bánki több közös szabadalmat jelentettek be, s egyben létrejött egy szerződés a Ganz cég és a feltalálók között. Így létrehozták az alapját a hazai belsőégésű motorok gyártásának.
1890-ben Csonka és Bánki megalkották a Bánki-Csonka féle “No. 1″ jelű motort, melyen az új porlasztójukkal végeztek kísérleteket.

A közhiedelemmel ellentétben nem a Csonka-Bánki páros találta fel a motor működését megkönnyítő szerkezetet. A porlasztó valódi feltalálójáról, Edward Butlerről külön cikkben emlékezünk meg.

1900-ban a Magyar Posta pályázatára a Ganz gyár két darab Csonka János által tervezett motoros, háromkerekű levélgyűjtő triciklit állított elő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanekkor a Posta 20 darab Peugeot gyártmányú motoros triciklit is vásárolt, ám ez nem kisebbíti a Csonka-féle szerkezet úttörő érdemeit.

1905. május 31-re elkészült az első Csonka-féle postaautó mintapéldánya. A különböző gépgyárak által szállított alkatrészekből az autó végszerelését Csonka János és csapata, a Műegyetemen felállított gépműhelyben végezte. Ez ma az ELTE BTK Múzeum körúti épületegyütteséhez tartozó Gólyavár.

A próbaúton a Várba és vissza Csonka János vezette a kocsit. E nap tekinthető a magyar autógyártás kezdetének.

A sikeres próbautakat követően a Magyar Posta csomagszállítási célokra több sorozatot is rendelt az alvázból, amelyet hazai kocsigyárosok láttak el felépítménnyel. Csonka új partnere, a Röck István gépgyár, illetve a győri Magyar Wagon és Gépgyár szállította a gépkocsik fődarabjait. Néhány alvázat magánszemélyek vásároltak meg, akik elegáns túrakocsi-karosszériát rendeltek maguknak.

A jól bevált autók továbbfejlesztésére is sor került a továbbiakban. A teljesítmény növelése érdekében Csonka növelte a fordulatszámot, amelyhez szükségessé vált a kipufogó szelepek mellett a szívószelepek vezérlése is, így az akkoriban általános T-alakú égéstérnek megfelelően két vezértengely alkalmazására került sor. A kulisszás sebességváltómű a differenciálművel egy közös alumíniumházba került. A fejlesztett járművekből 1910-ben további 31, 1911-ben pedig 6 példány készült el. Ezekből a Győrben készített járművekből egy példány a BME “J” épületének földszintjén látható.

Csonka 1911-ben egy új négyhengerű 8 LE-s kiskocsit konstruált, amelyen ismét számos újítás fedezhető fel. Így például a négyhengerű motorblokk egy darabból készült, amely a tengelykapcsolóval, sebességváltó-művel és fékkel összeszerelve egy tömböt alkotott. A legyártott 14 db gépkocsiból 12 darabot a posta, egyet a Magyar Általános Gépgyár (MÁG Rt), egyet pedig Benárd Ágoston orvos vett meg (ami miatt “doktor kocsinak” is hívták), aki részt vett kocsijával az 1912-ben megrendezett “Nemzetközi Kiskocsi Verseny”-en. A sikeres járműből a Posta is rendelt egy kisebb sorozatot a MÁG-tól.

Csonka János feltalálóra és gyáriparosra emlékezik fia és partnere, Csonka Béla – Kulcsár István riportja 1989



Csonka Jánosról bővebben az Emberek menüpontban olvashat.

Megosztás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.
CLOSE
CLOSE