Jurek Aurél (1904-1991)

0

A Weiss Manfréd konszern, majd a Csepel Motorkerékpárgyár vezető tervezőjeként, később a Műegyetem Gázgépek és automobilok tanszékvezetőjeként tevékenykedett. A Csepel 100, 125 és 250-es motorkerékpárok alkotójaként, illetve oktatóként is múlhatatlan érdemeket szerzett.

Árva-megyei paraszti családból származott. A soproni reálgimnáziumot végezte, de már akkor nagyon érdekelte a gépészet, amit számos műszaki tárgyú – elsősorban gőzmozdonyokat ábrázoló – akvarelje bizonyít. Érettségi után a helybeli kohómérnöki karra nyert felvételt. Két év elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott át egy év elfogadásával, ahol 1928-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Az egyetem elvégzése után két évig Nagy Géza üzemében dolgozott, ahol karosszériákat tervezett.

1930-ban a Weiss Manfréd gyár tervező irodájába került egy konstrukciós részleg vezetőjeként. Itt többek között hegyi vontatót, könnyű páncélkocsit, harckocsikat, olajszállító gépkocsit terveztek. A Csaba harckocsiért Polgári érdemrendet kapott.

Csaba páncélos modellje

1943-tól a tervezőiroda főmérnöke lett. A háború után ebben az irodában tervezte Pentelényi János a Pente 500 és a Pente 600 kisautót, valamint a Csepel 100, Csepel 125 és a Csepel 250 motorkerékpárokat.

1949-ben meghívást kapott a Műegyetem Gázgépek és automobilok tanszékének vezetésére. A Csepel Vas és Fémművekben utóda Pentelényi János lett, de ő maga egy évig még főállásban a gyárban – Szigethalmi Autógyár – maradt műszaki tanácsadóként. 1950-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, de megtartotta kapcsolatát az iparral. Szakértőként részt vett az Ikarus gyár (csuklós autóbusz), a Csepel Autógyár, a Jáfi, a Ganz Mávag, a Duna motorkerékpár-oldalkocsi munkájában.

A Duna oldalkocsi angol nyelvű ismertetője

Német Duna oldalkocsi ismertető

1952-ben megkapta a műszaki tudományok kandidátus tudományos fokozatot, aminek az alapján 1960-ban – a doktori cím visszaállításakor –  műszaki doktorrá avatták. Tanári működése alatt számos egyetemi jegyzetet írt, 1955-ben megjelent a Belsőégésű motorok, 1963-ban az Automobilok c. tankönyve.

Oktatási tevékenységének elismeréseként Kiváló Munkáért Érdemérmet, Pattanyús Á. Géza Emlékérmet (arany fokozat) és Munkaérdem-érmet (bronz fokozat) kapott. Két találmányára (Hidromechanikus fokozatnélküli sebességváltó és Két bolygóműves fokozatnélküli hidromechanikus fordulatszabályozó) szabadalmat kapott 1959-ben.

A szakmai közéletben is vállalt szerepet: hosszú évekig tiszteletbeli társelnöke volt a Magyar Autóklubnak, részt vett az MTA egyes bizottságainak a munkájában, s a Tudományos Minősítő Bizottság által szervezett minősítési eljárásokban.

Tanszékvezetői megbízatása – a hagyományoknak megfelelően – 65 éves korában, 1969-ben szűnt meg, egy évvel azt követően, hogy tanszékét  – a többi járműves tanszékkel együtt – áthelyezték a gépészmérnöki karról a közlekedésmérnöki karra. A Gázgépek és automobilok tanszéket ekkor összevonták a Gépjárművek tanszékkel. Kapcsolata a tanszékkel nem szűnt meg, haláláig rendszeresen bejárt, s figyelemmel kísérte az autótechnika fejlődését.

Forrás: BME Gépjárművek tanszék

Mentés

Címke: ,
Megosztás

Nincs hozzászólás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.