Jurek Aurél (1904-1991)

A Weiss Manfréd konszern, majd a Csepel Motorkerékpárgyár vezető tervezőjeként, később a Műegyetem Gázgépek és automobilok tanszékvezetőjeként tevékenykedett. A Csepel 100, 125 és 250-es motorkerékpárok alkotójaként, illetve oktatóként is múlhatatlan érdemeket szerzett.

Árva-megyei paraszti családból származott. A soproni reálgimnáziumot végezte, de már akkor nagyon érdekelte a gépészet, amit számos műszaki tárgyú – elsősorban gőzmozdonyokat ábrázoló – akvarellje bizonyít. Érettségi után a helybeli kohómérnöki karra nyert felvételt. Két év elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott át egy év elfogadásával, 1928-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Az egyetem elvégzése után két évig Nagy Géza üzemében dolgozott, ahol karosszériákat tervezett.

1930-ban a Weiss Manfréd gyár tervező irodájába került, a konstrukciós részleg vezetőjeként. Itt többek között hegyi vontatót, könnyű páncélkocsit, harckocsikat, olajszállító gépkocsit terveztek. A Csaba harckocsiért Polgári érdemrendet kapott.

1943-tól a tervezőiroda főmérnöke lett. A háború után ebben az irodában tervezte Pentelényi János a Pente 500 és a Pente 600 kisautót, valamint a Csepel 100, Csepel 125 és a Csepel 250 motorkerékpárokat.

1949-ben meghívást kapott a Műegyetem Gázgépek és automobilok tanszékének vezetésére. A Csepel Vas és Fémművekben utóda Pentelényi János lett, de ő maga egy évig még főállásban a gyárban – Szigethalmi Autógyár – maradt műszaki tanácsadóként. 1950-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, de megtartotta kapcsolatát az iparral. Szakértőként részt vett az Ikarus gyár (csuklós autóbusz), a Csepel Autógyár, a Jáfi, a Ganz Mávag, a Duna motorkerékpár-oldalkocsi munkájában.

1952-ben megkapta a műszaki tudományok kandidátus tudományos fokozatot, aminek az alapján 1960-ban – a doktori cím visszaállításakor –  műszaki doktorrá avatták. Tanári működése alatt számos egyetemi jegyzetet írt, 1955-ben megjelent a Belsőégésű motorok, 1963-ban az Automobilok c. tankönyve.

Oktatási tevékenységének elismeréseként Kiváló Munkáért Érdemérmet, Pattanyús Á. Géza Emlékérmet (arany fokozat) és Munka Érdemérmet (bronz fokozat) kapott. Két találmányára (Hidromechanikus fokozatnélküli sebességváltó és Két bolygóműves fokozatnélküli hidromechanikus fordulatszabályozó) szabadalmat kapott 1959-ben.

A szakmai közéletben is vállalt szerepet: hosszú évekig tiszteletbeli társelnöke volt a Magyar Autóklubnak, részt vett az MTA egyes bizottságainak a munkájában, s a Tudományos Minősítő Bizottság által szervezett minősítési eljárásokban.

Tanszékvezetői megbízatása – a hagyományoknak megfelelően – 65 éves korában, 1969-ben szűnt meg, egy évvel azt követően, hogy tanszékét  – a többi járműves tanszékkel együtt – áthelyezték a gépészmérnöki karról a közlekedésmérnöki karra. A Gázgépek és automobilok tanszéket ekkor összevonták a Gépjárművek tanszékkel. Kapcsolata a tanszékkel nem szűnt meg, haláláig rendszeresen bejárt, s figyelemmel kísérte az autótechnika fejlődését.

Forrás: BME Gépjárművek tanszék

Mentés