BMG

Az 1930-as évek végén Magyarországon is népszerűvé váltak a 100, illetve 125 cm3-es „kismotororkerékpárok”. Ezek jellegzetes képviselője volt a Bartha Szabolcs által tervezett BMG.

Bartha Szabolcs 1901-ben született, gépészmérnök, 1927-től a Magyar Királyi Honvédség tisztje. 1934-ben mérnökkari százados, aki a Folyami Flotillánál kapott beosztást. Alapvetően a hajók és hajócsavarok szakértője, a kétütemű motoros kerékpár fejlesztésével csak 1940 táján kezdett foglalkozni. Motorkerékpárjához maga tervezte az erőforrásokat, míg a vázépítésre a kor egyik legjobb hazai szakemberét, Horváth Károlyt nyerte meg (ő korábban az SHB kismotorok vázát is készítette).

A BMG motorokról az első híradások 1942-ben jelentek meg, feltehetően ekkor indult a kismotor gyártása Óbudán, a Bécsi út 96/a alatti üzem területén. Itt 1941 táján vitéz Juhász Antal, a Gamma Finommechanikai művek igazgatója rendezte be a saját nevét viselő Motor- és Gépüzemet. 1943-tól a cég Bartha Motor és Gépgyár néven folytatta működését. Egy időben itt dolgozott Szabó I. László és Gutschy Károly is.

Bizonyos hírek szerint a 1942-1943 folyamán a Magyar Posta több sorozat 100-as BMG kismotort vásárolt, de ezeknek a megrendeléseknek egyelőre nem sikerült nyomára lelni. 1943-ban a magyar királyi honvédség leventekiképzés céljára száz darab BMG 100 motort vásárolt. 1943. október 11-én a Honvédelmi Minisztérium ajánlatot kért 125-ös motorkerékpár szállítására.

Mivel az üzem kapacitása nem volt elegendő a jelentős kereslet kielégítésére, és ott volt még a nyersanyaghiány is, a motorblokkokat a fent már említett Gamma Művek, illetve a Diósgyőri Gépgyár is készítette. Valószínűleg egy 100-as változattal kezdődött a sorozatgyártás.

A BMG 100-asok kétféle motorral készültek. A  korai változat kétfokozatú váltója a kormányról kapcsolható, indítása pedálhajtással történik, a kipufogó a henger bal oldalán lévő kiömlőről indul hátra egyenesen. A Schnürle-rendszerű motor csatornáit szokatlan módon tervezte meg Bartha, így került a kipufogócsatorna és a szívócső egyaránt a henger hátsó oldalára, ami kedvező termikus tulajdonságokat eredményezett, és nagy része lehetett a motor jó teljesítményében. Graetzin karburátor és Bosch lendkerékmágnes tartozott a gyáron kívülről beszerzett alkatrészek közé, ezeken túl csak a csapágyakat, a világítást és a gumiárukat vásárolták.

1943-ban jelent meg a módosított, 3,2 lóerős kivitel, amelynek forgattyúsháza lényegesen nagyobb, és ezt már berúgószerkezettel s lábkapcsolású váltóval látták el. Áramvonalasabb, kecsesebb a benzintartály, más a váz is, a motor áttervezéséről tanúskodik, hogy a kipufogócső immár a henger jobb oldalán helyezkedik el, s a Graetzin karburátor átkerült a bal szélre. Kétféle kivitelben kínálták, volt Túra és Sport-Luxus verzió, s mivel a reklámból az derül ki, hogy a túragép 60-65 km/óra végsebességű és 1,8 literes átlagfogyasztású, míg az ugyancsak 100-as és kétfokozatú váltós Sport-Luxus 65-70 km/óra sebességre volt képes és két liter keveréket fogyasztott 100 kilométerenként, elképzelhető, hogy a régebbi típus szerepelt Túra néven, az újabb pedig a hangzatos Sport-Luxus elnevezéssel futott.

A második világháború után újraindult a termelés a Bécsi úton. A választék kibővült egy 125 cm3-es változattal. Akkoriban Lukavecz Ferenc, a két világháború közti korszak ismert versenyzője is a BMG alkalmazottja volt.

Csak rövid ideig tartott az újrakezdés. Bartha Szabolcs 1948-ban Argentínába költözött, mint a Pénzintézeti Központ Deviza Főosztályának irata megállapítja: „engedély nélkül.”

A Bartha Motor és Gépgyárat 1949. október 26-án felszámolták, „dolgozóit, üzleti, irodai és felszerelési tárgyainak egy részét a Munkások Ipari Termelő és Értékesítési Szövetkezete (Mitész) vette át”.

Források:
– BMG 100 teszt. Veterán Autó és Motor, 2008/3
– Levéltári iratok
– Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának története. Bp, 1987

Mentés

Bartha Szabolcs, BMG, Diósgyőri Gépgyár, Gamma Művek, Magyar Posta, Négyesi Pál