Pentelényi János a Weiss Manfréd motorkerékpárok, majd a Csepel teherautók fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ezen kívül 1945-1947 között egy ígéretes kisautót is készített, amelynek sorozatgyártására a politikai és gazdasági változások miatt nem került sor.
Pentelényi Jánossal kapcsolatosan meg kell emlékezni édesapjáról, id. Pentelényi Jánosról, aki büntetővábíró volt Sopronban, majd a Győri Törvényszék Elnöke lett, továbbá bátyjáról, dr. Pentelényi Lászlóról, aki neves bíró volt Budapesten és Bözsi nővéréről, aki férjével, dr. Várallyay György vegyészmérnökkel Magyaróváron élt, a férj ott kutatómérnökként dolgozott.
Pentelényi János 1911. június 12-én született Sopronban az Alsólővér u. 29. szám alatti házukban. Középiskolai tanulmányait a Bencés Gimnáziumban kezdte, műszaki hajlama folytán azonban a III. Osztályt már a Széchenyi István reáliskolában folytatta és ott is érettségizett 1929-ben. A reáliskola neves tanárai, mint Barta Miksa (fizika), Gerő Árpád (biológia), Német Kóbi (vegytan) nagy hatással voltak műszaki fejlődésére.
„Az Alsólővér utcában lakott annak idején dr. Kovártzik Károly megyei főállatorvos is családjával. Karcsi bátyám Pentelényi Lacival a Bencés Gimnáziumba járt, míg én Pentelényi Hanzival a reáliskolába. Mivel Hanzi – akit később Hannónak hívtunk – és én is műszaki hajlammal bírtunk, otthon is végeztünk kísérleteket. Hannónak erre a célra remek kertiháza volt. Különféle elektromos készülékeket (elemek, villanymotorok stb.) gyártottunk, majd jött a rádió, aminek készítésével akkor több hasonló korú diáktársunk is próbálkozott. Tény az, hogy 1925-ben a mi kis detektoros fejhallgatós készülékünk szólalt meg elsőnek és hozta a bécsi rádió adását. Hannó később robbanómotorral is kísérletezett és egy rozoga motorkerékpárt is szerzett”.
1929-ben, érettségi után Hannó egy évig a Műegyetem hallgatója volt, ahol a Műegyetemi Sportrepülők Köréhez is csatlakozott. Mivel érdeklődési köre a motorok felé hajlott, 1930-ban Weimarban az autó- és repülőgép szakra iratkozott be és ott 1933-ban kitűnő képesítésű oklevelet szerzett.
Közben Weimarban megtakarított pénzén egy 200 cm3-es DKW luxus motorkerékpárt vásárolt, és azzal hétszer tette meg a Weimar és Sopron közötti 800 km-es utat.
Tanulmányait befejezve hazatért Magyarországra, és Csepelen a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt.-nél helyezkedett el. Új munkahelyén a Szerkesztési Osztályon Jurek Aurél főmérnök keze alatt dolgozott; autó- és repülőgépmotorokat és motoralkatrészeket szerkesztettek a Jupiter Üzem részére, mely üzemet Korbuly László főmérnök vezette.
1947-48-ban [valójában 1945-1947 között – N.P.] Csepelen Pentelényi János megszerkesztette, majd megépítették a „Pente 500” kisautót. A „Pente 500” kisautó kétütemű motornak 500 cm3 volt a lökettérfogata, 15 lóerőt képviselt, súlya 560 kg volt, 4 személyt szállított és 100 km-re 6 liter keveréket fogyasztott. A „Pente” kisautó a magyar Topolinónak, illetve Trabantnak volt tekinthető. Hannó maga vezette az első „Pente”-t és azon Magasházy és Jendrassik igazgatókat is szállította, akik csodálták és tervrajzait is elkérték. A baj az volt, hogy abban az időben nem kerülhetett sor a „Pente” sorozatgyártására és így az 1958-ban 100.000 km megtétele után a Közlekedési Minisztérium Röppentyű utcai raktárába került.
1949-ben Pentelényi – az 1944-ben lebombázott Csepel Repülőgyár helyén épült – Csepel Autógyárba került, mint főkonstruktőr, 52 mérnököt irányított. Ott készültek a híres „Csepel” teherautók, majd később különleges járművek az egész KGST részére. Így elkerült Szibériába, de még Kínában is folytatott
tárgyalásokat. Pentelényi János a Csepel Autógyárban töltött években érte el el szakmai cs]cs’t.
40 éves eredményes mőködés után ment nyugdíjba. Munkáját több kitüntetés adományozásával
ismerték el. Pentelényi János harmonikus, szép házasságban élt Paula feleségével és egész családjával.
Vallásos, családszerető, szerény ember volt, akinek ezen tulajdonságait csak alkotóvágya múlta felül.
Nyugdíjas éveiben visszavonultan élt, de mint az autó szerelmese, mindig figyelemmel kísérte a folyóiratokban és a való életben is az autóipar fejlődését és az egyéb technikai újdonságokra is felfigyelt.
1996. február 14-én halt meg Budapesten és 1996. március 7-én temették el a Szt. Gellért Plébánia urnatemetőjében. Temetésén unokaöccse, dr. Pentelényi Tamás orvosprofesszor búcsúztatta a család nevében, mely alkalommal nagy tisztelettel és szeretettel méltatta érdemeit.
Pentelényi Jánosról szóló megemlékezéskor kiterjedt soproni rokonságát: Pogácsa, Köves–Kovárzik, Ritter,
Russ, Straner, Schmidt, Petrik–Pétery, Thiering és Lenck családokat is meg kell említeni.
Forrás: Köves Elemér: Pentelényi János emlékezete. In: Soproni Szemle. 1997. LI. évfolyam, 3. szám (Engedéllyel újraközölve); Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeum
