Varga Zsolt (1947-2013)

0

vargazsolt

Versenymotor-szerelő, tuningmester, formatervező – a sokoldalú Varga Zsolt tragikusan rövid élete során számos dologgal foglalkozott. Legutolsó alkotása, a Kenguru rokkantjármű, melyet nemrég felkapott a nemzetközi sajtó, mert úgy tűnik Amerikában fogják gyártani.

„Lóerőgyár Hidegkúton”
– Az Autó-Motor 1993-as cikke online is elolvasható. Főszereplője, Varga Zsolt 1947. június 17-én született. Egy interjúban így vallott gyerekkoráról: „Már általános kisiskolás koromban olvasgattam a “Ternait” és egyéb szakkönyveket, ami oda vezetett, hogy egy öreg 1500-as Fiatot hatodikos koromban már időnként javítgattam. Első ilyen ténykedésem az volt, hogy sógorom reggel mérgelődött, hogy az ötödik henger mindig “beköpi” a gyertyát, pedig vasárnap szeretne az autóval kirándulni. Amíg elment dolgozni, levettem a hűtőt, a hengerfejet, a kartert, alulról lebontottam a hajtórúdcsészét és felülről kihúztam a dugattyúval együtt. Mikor hazajött, már az utcán a dugattyúval fogadtam, hogy erre szerezzen be új olajlehúzó- gyűrűt. A szomszédok, akik ezt látták, „padlót fogtak”. Később persze még a sebességváltót is kétszer kiszedtem (egyedül!), hogy a kuplungot felújítsam. A próbákhoz persze egy vastag kemény díszpárnára is szükségem volt, mert különben nem láttam volna ki a kocsiból. Nem egyszer kértek meg, hogy “húzzak be” egy-egy makacs öreg járgányt, hogy beinduljon. Azért négy év múlva, 16 évesen lett jogosítványom is – igaz, hogy először csak motorkerékpárra. „
Már középiskolásként a motorversenyzők körül sertepertélt. Itt találkozott Rózsa Györggyel, az Autó-Motor újságírójával, aki mentora lett. Ő vette rá, hogy Zsolt elvégezze az Iparművészeti Főiskolát.

spath

Spáth Tibor

Rózsa György mutatta be a kor ismert motorversenyzőinek, Spáth Tibornak és Szabó II Lászlónak is. Spáth Tibor visszaemlékezése szerint Rózsa 1965-ben György így mutatta be neki a lelkes fiatalembert: „Hoztam neked valakit, aki benzingőzzel fertőzött és legalább olyan őrült, mint te. Szerintem jól ki fogtok jönni”.
Így is lett. Spáth úr elmondása szerint Zsolt vagy a Zalka Máté Klubban vagy a műhelyében tevékenykedett éjjel-nappal, mégis közben könnyedén végezte a főiskolát. Közösen építettek egy versenymotort is. Németországból, szó szerint a szemétből hoztak el egy MZ motorkerékpár vázat. Gyári fékdobokat és hátsó teleszkópokat (Girling) használtak fel, de az áramvonalidomot, a sárvédőt, a kormányt, a tankot, az ülést stb. mind maguk készítették. Fontos szempont volt, hogy a súlypont alacsonyra kerüljön, valamint a motor keskeny és könnyű legyen. Felállították a vázat, majd faragással elkészítették fából, vagy gipszből az alkatrészeket. A motor olyan szépre és jóra sikeredett, hogy a következő futamon Opátijában mindenki azt hitte, hogy ez az új gyári MZ. A 32 mm átmérőjű helyett 36-os Norton karburátort alkalmaztak. A torkot és a szívócsövet is ellipszis formájúra képezték ki, így minden fordulaton jobban feltöltötték a munkateret. Ezért történhetett meg, hogy a Népligetben rendezett 30 körös verseny befutójánál Szabó II László mindössze 20 cm-rel tudott nyerni Spáth motorja előtt.
Szabó II László emlékezete szerint: „Állandóan kísérletezett. MZ karburátorba olyan Schubert-tűt tervezett, aminek a szögét elnyújtotta, így minden fordulatszámon jól adagolható volt, egyenletesen húzott. Olyan két karburátoros kétüteműt tervezett, amin elől-hátul voltak a karburátorok, két oldalt pedig a leömlők.”
Varga Zsolt Szabó II kisfiának, Attilának is készített Nyitrai István közreműködésével egy felpiszkált és mutatós Simsont. Ennek előzménye az volt, hogy a fiúcska titokban egy ideje már spontán utcai versenyeken motorozott. Ilyenkor minden felesleges tartozékot leszerelt, hogy egy esetleges bukás után ne tudódjon ki a csínytevés.
Spáth Tibor 1973. áprilisában súlyos balesetet szenvedett. Ezt követően már nem állt rajthoz versenyeken.
Varga Zsolt figyelme a gokart-versenyzés felé fordult. Ott ismerkedett meg Grünwald István formatervezővel, aki Bozzay Dezsőnél, a Néptévé, a Ganz-Mávag villamos tervezőjénél tanulta ki a szakmát. István és Zsolt a Margitszigeten ma is működő „családi bicikli” tervezésében és kivitelezésében dolgoztak együtt.
Zsolt diplomamunkája egy sokoldalúan hasznosítható, zárt, összecsukható kétszemélyes, háromkerekű motorkerékpár-jellegű jármű volt, amelyet City-Cart-nak keresztelt el. A próbadarabot egy 125 cm3-es motor hajtotta, amelyet egy kettévágott P20-ból emelt át. Ám hamarosan érdeklődése a villanymotorral hajtott járművek felé fordult.

1974diploma

A diplomamunka, egy zárt, összecsukható, kétszemélyes jármű a City-Cart 1974-ből

Évekkel később így nyilatkozott formatervezői pályafutásának kezdetéről: „Szerencsés korban keveredtem a főiskolára, amikor még tartott az organikus korszak, amit én leginkább emberközelinek tartok. A designnak nagyobb volt a szellemi értéke, mint ma, és a főiskolán is jó volt a hangulat. A főiskola elvégzése utáni munkalehetőséget az akkori állami műszaki fejlesztési alap segítette elő. A cégeknek a pénzt valahogy el kellett költeniük, így olyan megbízások is születtek, amik sohasem valósultak meg. Venéczi Tamással kezdtünk együtt dolgozni. Ebben az időben volt olyan témánk is (gyermekkerékpár és gyermek tricikli), amit egy szövetkezet mindenáron meg akart valósítani, de a TRIAL letiltatta, mivel sok szovjet triciklit hozott be az országba. Nagy számítógép-szekrények burkolatát is terveztük és le is gyártottuk”
A nyolcvanas években Zsolt a legkülönbözőbb járműfajtákba belevágott: Lács Ferenc pilóta részére motoros sárkányrepülőt készített, amelynek erőforrása egy Pannonia motor volt. Emellett Novák István gokart-versenyző részére olyan egyhengeres kétütemű motort épített a P20-as Pannónia blokkjából, amivel a kis négykerekű emelgette az elejét. Billenő kasztnis háromkerekűt és a vezetőt körülölelő úgynevezett bukózakót is tervezett. Ez bukósisak helyett a versenyzőre felvéve zárt karosszériát alkotott, azonban – bár nagy sebességet és biztonságot lehetett volna elérni vele- a konstrukció nem felelt meg a szabályzatoknak.
Pesthidegkúti házát is maga építette. Mindenben minimalista stílusra és minimális méretekre törekvése az épületben is megnyilvánult. A ház kicsi,viszont négy szintes és minden zegzuga ki van használva. Az egyedi és trükkös megoldások mindig és mindenhol elengedhetetlenek. Alul a garázs és a műhely, ahol megannyi zseniális terv kelt életre. A nyílászárók mindenhol egységesen hatvan centiméter szélesek, hogy az általa szabványosított méretű mikro járművek éppen utat találhassanak rajtuk.

A műhely ma

A műhely ma

Akkoriban a fő megélhetést színházak és kiállítások alkalmi megrendeléseire rendkívül igényesen és aprólékosan elkészített funkcionális kellékek, díszletek jelentették.

diszlet_auto
Az 1980-as évek közepén a Puli kisautókról ismert Hódgép megbízásából városi háromkerekű, kétszemélyes, zárt járművet készített. Bár a jármű az ipari minisztériumtól nívódíjat kapott, majd a Gépipari Formatervezési Triennálén is díjazták, de sorozatgyártására mégsem került sor.

1991puli 1991puli2

Eközben mono-el néven elkészült egy háromkerekű, egyszemélyes segédmotor kategóriába sorolt robogó, majd 1992-ben Peresztegi Sándor villamosmérnökkel, a Kandó Kálmán főiskola villamosgép tanszékének egykori adjunktusával közösen az El-Go nevű összecsukható villamos robogó. Az El-Go befért egy csomagtartóba, súlya üresen 35 kg, akkumulátorral 70 kg volt. Elsősorban a mozgássérültekre gondoltak: a kormányra rá lehetett akasztani egy kosarat. Dacára a szabadalmi védettségnek és a rengeteg érdeklődőnek, végül sem ebből a prototípusból, sem a mono-el-ből nem lett sorozatgyártású valóság.

el-go el-go2

Zsolt az 1990-es évek közepétől 2008-ig a Németországban, Überlingenben működő, Szabolcsfi Péter vezetette Prokar GmbH munkatársa volt. A cég elektromos hajtású kisautókat készített gyerekek számára, akik autócentrumokba telepített, életszerűen berendezett KRESZ-pályákon vezethették a vonzóan elkészített sikermodellek (Beetle, Mini, A osztály) kicsinyített másait.
Zsolt utolsó reménykeltő alkotása a Kenguru. A mozgáskorlátozottaknak szánt, a hátsó ajtón át betolható önhajtós kerekesszékből vezethető villanyautó fejlesztését a Rehab Rt kezdte meg 2001-be. A tervezési munkálatokat Varga Zsoltra bízták. Ám a Rehab Rt nem kapta meg a szükséges állami támogatást, így a projekt elaludt. 2008. óta egy üzletember, Kissároslaki István próbált megfelelő forrásokat előteremteni. Végül egy amerikai ügyvéd, Stacy Zoern erőfeszítéseinek köszönhetően hamarosan megindul a Kenguru sorozatgyártása – Amerikában.

kenguru kenguru2

Ezt azonban Varga Zsolt már nem érhette meg. 2013. december 20-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt.

Varga Zsolt élettörténetét az Óbudai Egyetem Bánki Donát karán szervezett Veteránjármű-restaurátor szakmérnök képzés egyik hallgatója, Bercsényi László állította össze. Dolgozata ITT letölthető. Munkájához Bus Károly, Varga Zsolt rokona nyújtott felbecsülhetetlen segítséget – köszönjük! Az élettörténet megjelent a Veterán Autó és Motor 2014. évi 10. számában


Mentés

Megosztás

Hozzászólás írása

© 2016 Magyarjarmu.hu. Minden jog fenntartva.
CLOSE
CLOSE